(23-5) 【Jaejama-szigetek 5】 A hazaút. A kisivadai vár. Niki érkezése. Este a takojakisnál. Hazautazás novemberben: a repülőjegy megvétele. Tervek hétfőre.

Igazság szerint ezt a bejegyzést megirtam tegnap… jó hoszú lett… aztán a telefonon valamit félrenyomtam, és az egész kitörlődött… Szóval most újra nekiveselkedem. Ez a bejegyzés még „Jaejama-szigetek” néven fut, de valójában a poszt elején hazamegyek a Jaejama-szigetekről, aztán meg sok más mindenről lesz szó, lesz benne várlátogatás, szendai Niki, takojakis Teraoka, Reiko-szan és Kuma-csan (az öreg nénik), repjegyvásárlás és más egyebek…

A Jaejama-szigeteki kirándulás utolsó napján reggel korán keltem, összepakoltam, aztán lent még felhasználtam az utolsó egyórás kuponomat a masszázsfotelben. Ezután lesétáltam a kikötőhöz, ahol felültem a reptéri buszra, majd fél óra múlva meg is érkeztem a reptérre. Itt volt jócskán időm, várakoztam, illetve az előző blogbejegyzéseket irtam meg. A városban elfelejtettem kaját venni, igy a reggelire evett péksütemény után itt még bevásároltam két onigirit (reptéri áron, jaj). Meg gondoltam, veszek egy ananászos üditőt is, ha már olyan helyen vagyok, ahol sok ananász terem… aztán ismételten rájöttem, hogy én nem igazán szeretem az ananászt 😀 A repülőre az ablak mellé kaptam helyet, de pont a szárnynál, szóval nem sokat láttam, de nem is volt baj, mert a gépen is blogirással töltöttem el az időt. Most nem lettem rosszul, nem volt semmi gond. A Kanszai reptérre érve átmentem az egyes terminálhoz, illetve a vasútállomásra, és egészen Kisivadáig utaztam.

Kisivada Oszaka és a reptér között található, sokszor áthaladtam már a kisivadai vasútállomáson, amikor a reptérre igyekeztem. Viszont még egyszer se szálltam le itt, pedig van itt egy vár. Gondoltam, most itt az ideje annak, hogy megnézzem a kisivadai várat. Igy hát a reptéri vonatról leszálltam, és elsétáltam a várhoz. Ez is egy felújitott vár, tehát kivülről vár, belülről múzeum. Megnéztem a kiállitott tárgyakat, volt egy-két érdekes dolog is, de főleg a megszokott dolgok voltak kirakva (páncél stb.). A kilátás se volt az az extra, de azért szép volt. Ezzel letudtam azt az „adósságomat”, hogy még nem voltam eddig Kisivadában. Visszasétáltam a vonathoz, és egy átszállással Tojocu állomásig mentem.

Niki, a Szendaiban tanuló magyar lány, akinél Szendaiban megszálltam volt, épp Kanszaiban kirándul, és megbeszéltük, hogy most én fogok szállást biztositani neki pár éjszaka erejéig. Aznap érkezett hozzám, amikor én megérkeztem Isigakiról. Az eredeti tervek szerint úgy volt, hogy fél 7 körül jön este. Én 4 előtt tiz perccel értem haza, és gyorsan oda is raktam rizst főzni, húst leolvadni, mivel a péksüteményen és a két onigirin kivül még nem ettem semmit. Aztán a sok szennyes ruhát is be kellett rakni a mosógépbe, a táskából kiszedni a cuccokat, amiket az útra vittem, meg még zuhanyoznom, hajat mosnom is kellett, mert nagyon le voltam izzadva. Közben viszont irt Niki, hogy már negyed 6-ra itt lesz, szóval igyekeznem kellett. Siettem, de végül sikerült egyem is egy kicsit, aztán mentem biciklivel a Tojocu állomáshoz.

Miután Niki megérkezett, lepakoltunk, én gyorsan kiszedtem a második adag mosott ruhát, felteregettem, aztán átmentünk a takojakishoz. Amikor mentem biciklivel az állomásra, Reiko-szan pont akkor jött ki a szentóból (közfürdő), és kérdezte, mikor jöttem haza stb. Mondtam neki, hogy most sietek az állomásra, de nemsokára megyünk a takojakishoz. Na mire visszaértünk a lakásba, már csengetett is LINE-on Teraoka, a takojakis, hogy mikor megyünk, mert Reiko-szan már várt. Átmentünk tehát, bemutattam Nikit, Teraoka nagyon odavolt, hogy ismét egy új magyar vendég érkezett az üzletébe. Reiko-szan kikérdezte, milyen volt az utazás, közben Tera-szan mutatott képeket a Facebookomról. Aztán ott volt az a nő is, aki mindig ott van, de akinek még mindig nem tudom a nevét 😀 Öten lefényképezkedtünk, elbeszélgettünk, ettünk takojakit, nagyon jólesett, nagyon éhes voltam. Később aztán Reiko-szan hazament, hogy megnézze a tévében a baseballmeccset. 70-valahány éves néni baseballmecccset néz, érdekes 🙂 Helyette viszont megjött Kuma-csan, a másik öreg néni, a meggörbült hátú. Na ő is elmagyarázott mindenfélét, meg szidta az európai üzleteket, amiért ott nem olyan udvariasak a kiszolgálók, mint Japánban. Később lelépett Kuma-csan is, helyette visszajött Reiko-szan, mivel véget ért a meccs 😀 Meg még ott volt egy eddig ismeretlen pasas, na ott még beszélgettünk egy sort, aztán hazamentünk, megnéztük az egyik sorozatomat, igy ért véget a szombati nap.

Vasárnap Niki Narába ment, én pedig otthon maradtam, mivel egyrészt sok teendőm is volt, másrészt pihenni is kellett, harmadrészt pedig le vagyok égve anyagilag 😀 A tóhokui kiránduláson túlléptem a megtervezett keretet, mert vettem pl. könyvet, egyéb dolgokat, aztán Isigakin is vettem olyasmit, amit nem terveztem. És még kell pénz az utolsó nyári szüneti kirándulásra, meg az azutáni egy hétre az ösztöndij utalásáig. Igy tehát én otthon maradtam. Igazából sok mindent nem csináltam, elment az idő a pakolással, főzéssel, képek rendszerezésével. Egy fontos dolog azonban történt: megvettem a hazaútra szóló repülőjegyemet novemberre!

Novemberben lesz ugyanis a Pro Scientia Aranyérem dijátadó ünnepsége, az OTDK zárórendezvénye az Akadémián. Egyszer van az életben ilyen esemény, igy hát mindenképp szeretnék részt venni, ehhez azonban megint meg kell oldani a hazajutást. És megint olyan problémám volt, mint amikor az OTDK-ra utazam haza: ha Magyarországról jössz Japánba, vannak akciós jegyek, ha Japánból mész Magyarországra, baromi drágák a jegyek. Konkrétan a légitársaság magyar honlapján nem engedett Oszaka-Budapest útvonalat megadni, átirányitott a japán honlapra. A lényeg, kerestem a legjobb megoldást. A Momondón keresgéltem, hasonlitgattam az árakat. A repülőjegyekben nagyon jártas ismerősöm, Mira is adott tippeket, ötleteket, ezeket is figyelembe véve vacilláltam. Gondoltam arra, hogy az Emiratesszel utazom, ez nem lett volna annyira nagyon drága. Viszont kicsivel több pénzért volt jegy a KLM-hez is. Velük ugyebár nagyon megszivtam áprilisban, de mentségükre legyen szólva, hogy kifizették a kártéritést. Na az Emirates, mivel nem EU-s szolgáltató, nem köteles kártéritést fizessen. Ráadásul a KLM-mel két nagy csomagot vihetnék. Úgy döntöttem, mielőtt elmentem Isigakira, hogy akkor adok még egy esélyt a KLM-nek. Igen ám, de mire visszajöttem, megdrágultak a jegyek. Megint keresgéltem, és a Momondo kidobott egy Finnair-jegyet. Nem a legolcsóbb, de rövid az út, két nagy csomagot lehet vinni, és uniós szolgáltató. Megnéztem azon az oldalon az árat, ahová a Momondo átirányitott, aztán a Finnair hivatalos honlapján is, ugyanaz az ár jött ki. A hivatalos honlapon viszont fel tudtam használni azokat a pontokat, amiket az áprilisi Japánba utazáskor kaptam, igy pár tizezer forinttal olcsóbb lett a jegy. Végül tehát a Finnairhez vettem meg a jegyet. Rövid lesz az út, és Helsinkiben, az átszálláskor meg tudom venni a kedvenc finn csokimat 🙂 Még annyi gond volt, hogy ugye amikor hazautazom, az itt tanitási időszak, és az egyik tanórán pont azon a héten irnánk valamilyen tesztet. Irtam a tanárnak (akit még nem ismerek), válaszolt, hogy tudja már Ogurától, hogy fogok járni az órájára, és persze nem gond, ha kimaradok arról az óráról, majd megoldjuk. Igy tehát minden akadály elgördült azelől, hogy novemberben hazautazhassak tiz napra.

Délután visszaért Niki, és megint átmentünk a takojakishoz. Teraoka kérdezte, mi a tervünk másnapra. Mivel ő hétfőn szabadnapos, felajánlotta, hogy kocsival elvisz minket valahová. Mondta Nikinek, hogy döntse el ő, hova szeretne menni. Egy olyan útiterv született először, hogy elmegyünk Asijába, a Tanizaki Dzsunicsiró (japán iró) Emlékmúzeumhoz, Niki bemegy megnézni, mi pedig, mivel minket az a hely annyira nem érdekel, addig elmegyünk onszenezni. Utána meg felmegyünk a Rokkó hegyre, és ott megnézzük az éjszakai kilátást. A Rokkó hegyről való kilátás Nagaszaki és Hakodate mellett a harmadik legszebb éjszakai látkép Japánban, itt még én se voltam (csak nappal). De aztán kiderült, hogy a Tanizaki-múzeum hétfőn zárva van. Végül úgy döntöttünk, hogy akkor a Gendzsi szerelmeiről (Gendzsi monogatari, a világtörténelem legelső regénye) nevezetes Isijamadera templomhoz megyünk Ócu városába, aztán fölmegyünk a Hieizanra is (hegy, a buddhizmus Tendai-szektájának központja). A Hieizanra én már rég terveztem, hogy elmegyek, de eddig még nem került rá sor, csak tavaly a Kójaszanra (hegy, a buddhizmus Singon-szektájának központja). Ez lett tehát az útiterv, megegyeztünk, hogy Tera-szan 11-re értünk jön. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán hazamentünk, és este még megnéztük a két kedvenc sorozatomat. A jövő héten minden sorozatom véget ér, kifutnak a nyári szenzon sorozatai, aztán lassacskán kezdődnek az újak.

Igy ért véget tehát a szombati és vasárnapi nap. És ezennel megint megirtam a bejegyzést, ami tegnap már kész volt – remélem, most nem törlöm ki megint…