(24-1) Az Isijamadera és a Hieizan – kirándulás Nikivel és Teraokával. Készülődés az utolsó nyári kirándulásra: az útiterv részletes leirása térképpel!

Hétfőn Nikivel és a takojakis Tera-szannal elmentünk megnézni az Isijamaderát és a Hieizant, aztán egy rámeneshez és egy érdekes kávézóba is ellátogattunk. Kedden pedig kezdődik a mini ehimei kirándulás, ennek útiterve és térképe is megtalálható lesz a bejegyzésben!

Reggel későn keltünk, de nem is volt gond, mivel Teraoka csak 11-re jött… pontosabban fél 12-re, mert késett egy picit. Fél 12-kor tehát elindultunk Tera-szan autójával a Siga megyei Isijamadera felé. Útközben megálltunk, hogy ebédeljünk, tempurát akartunk enni, de annyian voltak abban az üzletben, amelyiket Teraoka javasolt, hogy feladtuk, és helyette egy pékségbe mentünk be, ott vettünk mindenféle péksüteményeket. Egész nap eléggé borult volt az idő, én tartottam attól, hogy esni fog, de végül jól kihúzta eső nélkül. Továbbindultunk az Isijamadera felé, egy óra körül meg is érkeztünk.
Elsőnek tehát az Isijamaderát jártuk körbe. Szép buddhista templomegyüttes, igazából szerintem ősszel lesz ez a hely nagyon szép, amikor bepirosodnak a levelek. Arról nevezetes amúgy a hely, hogy a Muraszaki Sikibu, a Gendzsi szerelmei irónője ezen a helyet irta a regényt. Van is egy a Gendzsi szerelmeivel foglalkozó kiállitás is az egyik épületben, ezt is meglátogattuk. Nikinek az irodalom a szakterülete, Teraokával együtt jó hosszasan megnéztek minden kiállitott tárgyat, én hamarabb végeztem ezeknek a megtekintésével, igy maradt időm arra, hogy az egyik pamfletet is elolvasgassam. Ezután még megnéztük a többi épületet, aztán visszaszálltunk a kocsiba, és elindultunk a Hieizan felé.

Úton a Hieizan felé elhaladtunk Ócu kikötője mellett, eszembe jutott, hogy errefelé jártunk 2013-ban Attilával és Lacival, amikor a Miiderát jöttünk megnézni. A Hieizanra jó kis szerpentines hegyi út vezetett fel, nagyon szép kilátással. Mondta Tera-szan, hogy majd visszafelé megállunk megnézni a kilátást. A záróra előtt egy órával érkeztünk meg a Hieizanhoz. A Hieizanon három nagy templomegyüttes is található, nekünk viszont nem volt arra időnk, hogy mindent alaposan végignézzünk, igy hát csak a legfontosabb épületeket tekintettük meg. Az egyik legfontosabb épület viszont épp felújitás alatt áll, fel van állványozva. Szépek voltak a templomok, a táj is, viszont elég hűvös volt, hisz borús idő volt, és jó magasra fel is jöttünk a hegyre. Csináltunk csoportképeket is, próbáltam ide-oda fölrakni a fényképezőt, és időzitővel lefényképezkedni, volt, amelyik nagyon rosszul sikerült, de tök jó képek is születtek. Amikor már lefelé mentünk a hegyről, megálltunk megnézni a kilátást. Tök jó helyen álltunk meg, a parkolót pont keresztülszelte Kiotó megye és Siga megye határa. Ez fel is volt festve az aszfaltra, szóval tudtam olyan képet csinálni, amelyiket egy lábam az egyik, a másik pedig a másik megyében van. A kilátás is nagyon jó volt, balról rá lehetett látni Ócu városára és a Biva-tóra, jobbról pedig Kiotó városa látszott. Szép, derült időben egész Oszakáig el lehetett volna látni. Nagyon jó hely volt. Viszont ekkorra már tényleg hűvös volt, a szél is megerősödött.

Következőnek Tera-szan elkalauzolt minket egy rámeneshez Kiotóban, egy olyan helyre, ahová ő egyetemista korában járt mindig kajálni. Finom ráment ettünk, majd ezután még elmentünk egy olyan kávézóba is, amelyet egy régi szentóból (közfürdő) alakitottak át. Meghagyták a csempéket, nagyon hangulatos az egész. Ez volt a hétfői nap utolsó állomása, innen már hazafelé vettük az utunkat. Teraoka kinyitotta az üzletet, hogy kölcsönadjon nekünk pár kötet mangát, amelyekről szó volt az úton hazafelé. Közben ott is elbeszélgettünk mindenféléről, és egyszer csak beköszönt Kóta, a gitárkészitő srác, akivel még április környékén találkoztam. Rég nem láttam! Na még vele is elbeszélgettünk egy kicsit. Teraoka amúgy nagyon rendes volt, hogy ingyen elvitt minket ennyi helyre, egy csomó helyen a belépőt is fizette, meg még a kaját is. Mondta, hogy annak idején őt is kisegitették, amikor külföldön járt, most rajta a sor, aztán majd mi is viselkedjünk hasonlóan, amikor hozzánk jönnek majd külföldiek. Nagyon rendes fickó! És persze egész nap jól elbeszélgettünk mindenféléről, jó volt.

Majdnem éjfél volt, mire hazaértünk a szomszédból. Én úgy emlékeztem, hogy még van karé és legfőzött rizs a hűtőben, igy hát tettem-vettem, lezuhanyoztam, és vártam, hogy kezdődjön a hétfő esti műsorom, a Jofukasi, gondoltam, majd közben megvacsorázom. Aztán sajnos rá kellett jönnöm, hogy nincs lefőzött rizs a hűtőben… Odatettem a rizst főni, az ugye 50 perc, szóval olyan éjjel 1 körül jutottam oda, hogy elkezdjek vacsorázni. Ezek után 2 körül sikerült lefeküdni. Jól ki voltam dögölve, pedig másnap már kezdődik is a következő utazás!

Holnap délután a nyári szünet utolsó nagyobb kirándulása következik, bár ez csak két és fél napos lesz. Ehimébe, Sikoku szigetének nyugati felébe utazom, az utazásom fő célja Aosima, a macskasziget megtekintése lesz, de egyúttal más helyekre is ellátogatok. Lássuk a részletes útitervet és a térképet!

• 2017. szeptember 12: délután utazás repülővel Macujamába, szállás egy macujamai netcaféban
• 2017. szeptember 13: hajnalban indulás a vonattal Uvadzsima felé. Útközben a Simonada állomás (az az állomás, amely egész Japánban a legközelebb van a tengerhez) megtekintése, majd Ózu városában a vár stb. meglátogatása. Uvadzsimában a vár és egy különleges szentély meglátogatása. Szállás Ózuban.
• 2017. szeptember 14: Utazás Ózuból Nagahamába. A nagahamai kikötőből utazás Aosima szigetére, a macskaszigetre. Délután komppal vissza Nagahamába, onnan vonattal vissza Macujamába, onnan repülővel vissza a Kanszai reptérre, onnan vonattal haza.

A következő bejegyzésben tehát kezdődik az idei nyári szünet utolsó nagyobb kirándulása 🙂