(29) Novemberi hideg. Kaotikus bicikliközlekedés. A 21-es számú tájfun: az elmaradt fesztiválozás. A választási műsor.

Ezen a héten megint nem túl sok érdekes dolog történt, egész héten megállás nélkül esett az eső, ráadásul a hét végére megérkezett a rendkívül nagy és rendkívül erős 21-es számú tájfun is, így a vasárnapra tervezett programokat is törölni kényszerültem. Helyette a választási műsort néztem, ugyanis országgyűlési választásokat tartottak Japánban. Elmélkedem még egy picit arról is, hogy vajon miért nem tartják be a közlekedési szabályokat a Japánban biciklizők.

Előző hét csütörtökön elkezdett esni az eső, és ugyanazzal a lendülettel esett tovább hétfőn is. Voltam edzeni, aztán a boltban, aztán a történelmi földrajzos órán, ahol a tanár úr az előző félévben megszokott módon, nem tudta kezelni a számítógépet. Este aztán megnéztem a kedvenc műsoraimat, meg közben kanbunt (klasszikus kínai nyelven írott szövegek kiolvasása japánul) gyakoroltam.

Kedden az egész napos törimaraton következett. A Cusimáról szóló óra végén megkérdeztem a tanárt, hogy mikor lesz ezen az órán az első dolgozat, nehogy akkorra essék, amikor épp hiányozni fogok novemberben. Mondta, hogy még nem dőlt el az időpont, de akkor igyekszik másik időpontra tenni, amikor én is ott leszek. Ő volt az, aki előző félévben utánanézett, hogy milyen közlekedési módok vannak Cusimán, amikor még úgy terveztem, hogy Fukuokából elugrom komppal Cusimára is. Kérdezte, hogy végül mi lett a kirándulással, elmagyaráztam neki, hogy Cusimára ezúttal nem jutottam el, de helyette voltam sok más helyen. Ezt követően a tanulmányolvasós ülés következett, ezúttal nem a megszokott helyen, mert ott valami tanári értekezlet volt. Ogura Edo-kori töris óráján korabeli szövegeket olvastunk (végre!), egyszer engem is felszólított, olvastam egy jókora részt belőle, és meglepően jól ment. Jövő héttől két alkalommal elmarad majd ez az óra, mert Oguráék az európai partneregyetemeket látogatják meg Belgiumban, Csehországban. Végül a kuzusidzsi-olvasós ülés következett, itt igazából jól elszórakoztunk, mert hamar végeztünk, így hát beszélgettünk mindenféléről.

Szerdán tovább zuhogott az eső, az edzést leszámítva ki se mozdultam a házból. Csütörtökön bementem Inoue órájára, aztán amikor jövök ki a bicikliparkolóból, meglepő dolog történt. Eddig is feltűnt nekem, hogy a japánok nem igazán tartják be a közlekedési szabályokat, amikor biciklivel közlekednek. Amikor a nagyvárosban közlekednek, akkor megértem, hogy a járdán mennek, én is ott megyek, vigyázva a körülöttem sétálókra. De itt, Szuitában minek mennek a járdán, ha ott van a széles út, aminek a szélén lehetne hajtani? Ez viszont a kisebbik gond. Japánban bal oldali közlekedés van, mivel a bicikli jármű, a biciklisek is a bal oldalon kell közlekedjenek. Én, a jobb oldali közlekedéshez szokott ember, szépen a bal oldalon hajtok, míg a japánok közül nagyon sokan tekernek a forgalommal szemben, jobb oldalon. És nem húzódnak le, van, hogy én, a szabályosan közlekedő kell kikerüljem a szabálytalanul közlekedőt. Na de mi történt csütörtökön. Hajtok ki a kampusz kapuján, ahová a biciklis közlekedést lassító találmány van felszerelve: beleakad a pedál, ha nem igazítja az ember a megfelelő helyre, így hát csak lelassítva lehet a kapun átmenni. Áthaladok, látom, hogy közben szemből jön a jobb oldalon, szabálytalanul egy csaj. Gurul lefelé a lejtőn, egyenesen a kapu irányába, a helytelen oldalon. A kapun kívül nagyon nagy hely van a csajtól balra. Áttolom lassan a biciklimet, felülök, de még nem indulok el. Jön velem szemben a csaj. Gondolom, mivel én az út bal szélén vagyok (mellettem a kerítés), valószínűleg ki fog kerülni, hisz ő van a rossz oldalon. De nem, teker tovább. Látom, hogy így ütközni fogunk, ezért én, aki a jó oldalon vagyok, elrántom a kormányt jobbra. Ezzel egyidőben a csaj is elrántja balra, tehát megint ugyanott vagyunk. Ezután mondom, jó, akkor vissza balra, erre ő is befordul jobbra. Viszont megáll ütközés nélkül. Megáll, leteszi a lábát a földre… aztán eldől a földre biciklistül. Kérdezem, jól van-e, igen, daidzsóbu deszu, szumimaszen, gomennaszai, arigatógozaimaszu, szumimaszen. („Jól vagyok, elnézést, bocsánat, köszönöm, elnézést.”) Ööö… rendben. Az egész jelenet eléggé szürreális volt, de a lényeg még mindig az, hogy miért nem lehet a bal oldalon közlekedni? Én Magyarországon nem bicikliztem nagyvárosban (sőt régóta nem is bicikliztem olyan gyakran), szóval nem tudom, hogy odahaza mennyire általános az, hogy szabálytalanul közlekednek a biciklisek, de itt nagyon sokszor találkozom azzal, hogy a forgalommal szemben halad az illető, nem zavartatva magát.

Pénteken edzeni voltam, aztán a japán nyelvtörténet órára mentem be. Továbbra is esett az eső, ráadásul a hírekben elkezdtek arról beszélni, hogy hétvégére ideér a 21-es számú tájfun. Úgy számították, hogy vasárnap-hétfő körül fog ideérni. Vasárnap rendezték volna meg Kiotóban a Korszak-fesztivált (Dzsidai macuri), ahol Japán történelmét megelevenítve, történelmi alakoknak beöltözött emberek masíroznak végig a városon. És szintén ezen a napon szokták megrendezni Kiotó északi részén, Kuramában a kuramai tűzfesztivált is. Úgy terveztem, hogy ezen a napon a kiotói Danival és Öcsivel megnézzük ezt a két fesztivált. Amikor még csak esőről volt szó, azt mondtuk, egye fene, elmegyünk, aztán ha nagyon esik, legfeljebb beülünk valahová. De aztán megérkezett a tájfun híre is, a Korszak-fesztivált pedig lefújták. Így hát mi is lefújtuk a találkozást. A tűzfesztivált amúgy megtartották, hát nem tudom, mennyire volt jó döntés a hatalmas szélben és esőben megtartani egy tűzfesztivált. Szerencsére senkinek nem esett baja.

Így hát az eső és a tájfun elől behúzódtam a lakásba, és a hétvégén a szombati edzést leszámítva nem mozdultam ki. A tájfun vasárnap este ért ide felénk, de szerencsére a tájfun „szeme” elkerült minket: az éjszaka folyamán Sizuoka megyében „szállt partra” a szélvihar. Itt is durva volt azért, éjjel csak úgy döngette az ablakot, reggel pedig láttam, hogy a közeli parkban gyökerestül kicsavart egy fát, ami rádőlt a kerítésre. A hírekben ezúttal nem annyira a tájfun volt a téma, hanem inkább a választás, ugyanis előrehozott választásokat tartottak Japánban. A miniszterelnök, Abe Sinzó feloszlatta a parlamentet, ezért tartottak választásokat. Abe ezzel akarta megerősíteni a hatalmát, de időközben megjelent egy új párt, a tokiói kormányzónő, Koike Juriko pártja, a „Remény Pártja”. Nagyon ígéretesnek indult a dolog, már arról beszéltek, hogy lehet, hogy nem lesz meg a Dzsijútó többsége, ehhez képest a Dzsijútó és a Kómeitó (a kormányoldal pártjai) kétharmados többséget szereztek. Este a választási műsort néztem, az egyik adón jópofa stílusban mutatták az eredményeket: a jelöltek képe kártyalapokon volt (mint pl. a Yu-Gi-Oh kártyák), a pártelnökök animefigurákként voltak ábrázolva, és ők „harcoltak”, mint valami videojátékban 😀 Vicces volt 😀