(39-2) 【Szanjó 2】 Fukujama és Tomonoura. Találkozás Rékával Onomicsiben, az onomicsi kilátás. Vacsora és a puding Szaidzsóban.

Üdvözlet az Ivakuniból Simonoszeki felé tartó vonatról, Jamagucsi megyéből! A Szanjó-kirándulás második napján Fukujama város központját és a közeli Tomonourát kerestem fel, majd Onomicsiben találkoztam Rékával, aki megmutatta a látnivalókat, például a Szeto-beltenger csodás látképét!

A kapszulahotelben olyan fél 3-ig tudtam aludni, addig nem volt nagyobb horkolás, utána viszont többen is rákezdték, az egyik körülettem lehetett, mert nagyon hangos volt, igy hát elővettem a telefonomat, beraktam a zenét, és azzal próbáltam elnyomni a nemkivánatos hangokat. Sajnos nemigen sikerült, hangos volt a horkolás, a légkondi a közelben fűtött szintén hangosan, aztán most már a zene is orditott a fülemben. Igy szenvedtem, aztán valahogy eltelt az idő félálomban meg ébren, és már reggel 6 volt, kelni kellett. Gyorsan összeszedelődzködtem, felöltöztem, és lefényképeztem a kapszulahotel öltözőszekrényein lévő angol feliratokat, mert valami eszméletlen vicces Google Translate baromságok voltak 😀

Okajamából vonattal Fukujamába mentem. Fukujamában először is a várat terveztem megnézni, ami nagyon közel volt az állomáshoz. Kivülről szép épület, de ez is „hamis”, ezt be is vallják, a tájékoztató táblán szerepel, hogy az 1960-as években épült ez „a vár külalakját utánozó múzeum”. Kicsivel 9 előtt már ott voltam, igy várnom kellett a nyitásra. Addig körbesétáltam a vár körül, a vár előtt iskolások által készitett újévi diszek voltak kiállitva, ezeket megtekintettem. 9-kor bejutottam a várba, kaptam ingürissü pamfürettot, miután japánul kértem a jegyet. Hát, ez a vár-alakú múzeum igencsak gagyi, sajnos ezt kell mondanom. Néhány kevésbé érdekes kiállitási tárgy, irreleváns dolgok, elég lepukkant környezet. Vicces volt, hogy azoknak a külföldieknek, akik nem tudnak angolul, a pamfleten kivül semmi más segitség nem volt, semmi nem volt kiirva angolul vagy más nyelven, csak az, hogy fényképezni tilos 😀 Azt vettem amúgy észre, hogy többnyire a leginkább elhanyagolt, lepusztult helyek azok, amelyek a legszigorúbban tiltják a fényképezést, mig a kulturált, rendben tartott múzeumok újabban engedélyezik a vaku nélküli fotózást. Mindenesetre körbejártam a tárlatot, aztán fölmentem a legmagasabb szintre, ahol körbe lehetett sétálni (nem csak ablakok voltak). Szép volt a kilátás, innen kipróbáltam az új fényképező 83x-os zoomját, konkrétan kilométerekre lévő társasházak balkonján ruhát teregető embereket le lehetett fotózni, ez nagyon durva… Ez nem is fényképező, hanem távcső 😀

A várból leereszkedve következőnek a Hirosima megyei Történelmi Múzeumba mentem, ahová nagyon olcsón be tudtam jutni, mert kaptam a várban egy akciós kupont, ráadásul a diákkedvezményt is igénybe tudtam venni. Na ez a múzeum egy nagyon szinvonalas, alapos, kulturált hely volt. Igyekeznem kellett a buszhoz, körbe tudtam azért járni a helyet, de akár több időt is el lehetett volna itt tölteni. Mondjuk itt is majdnem minden csak japánul volt, szóval japánul nen tudóknak nem annyira ajánlom.

Ezután visszamentem a vasútállomáshoz, amelynek a túloldalán a buszterminálnál fel kellett szállnom a Tomo felé tartó buszra. Keresgéltem, hogy honnan indul a busz, és amig a táblát néztem, pont előttem elindult a tomói járat 😀 De igazából az a tervezettől eggyel korábbi busz volt, igy nem volt semmi gond, a fennmaradó időben megkajáltam. Nagyon hideg szél fújt ekkor. Később megjött a busz, felszálltam, és elutaztam Tomonouráig. Ez a hely Fukujama városközpontjától délre, egy félszigeten található, tulajdonképpen egy régi halásztelepülés, kikötő. Onnan hires, hogy erről mintázták Mijazaki animéjének, a Ponyónak a helyszinét. (És itt kell bevallanom, hogy nekem valahogy a Ponyo kimaradt, a többi filmet láttam, de ezt az egyet valahogy még nem…) Tehát megérkeztem Tomóba, és körbesétáltam. Megnéztem egy templomot, a kilátást, lementem a kikötőbe, találkoztam macskákkal, aztán elértem egy kis múzeumszerűséghez, ahol 200 jen volt a belépő, de egyáltalán nem érte meg, egy pici teremben volt pár összevissza dolog Szakamoto Rjómáról, és kábé ennyi, ez tényleg egy tourist trap. Még sétáltam a hangulatos kis utcácskákban (nem voltak sokan), aztán elindultam az egyik irányba, szemből pedig pont jött egy nénike. Megszólitott (japánul!), és mondta, hogy ne arra menjek, hanem egy másik utcán felfelé, mert ott van egy jó kis buddhista templom, ahonnan nagyon szép a kilátás. Megköszöntem neki az infót, megfogadtam a tanácsát, fölmásztam az emelkedőn, és tényleg igaza volt a néninek, nagyon szép volt a kilátás! Kár, hogy felhős volt az ég. Ezután még elmentem még egy magasabb helyre megnézni a kilátást, aztán még kivülről megnéztem egy templomot, majd visszamentem a buszmegállóhoz. Egy órával hamarabbb végeztem az egésszel, mint terveztem. Hangulatos, szép kis hely volt, de nem lehet olyan sok mindent csinálni itt. Igy hát buszra ültem, és visszamentem Fukujamába. Ott aztán az állomás előtti rámenezőben ettem egy rámen-szettet, majd a tervezettnél eggyel korábbi vonattal Onomicsibe utaztam.

Egy kedves ismerőssel, Rékával (aki Hirosima megyében lakik) megbeszéltük, hogy találkozunk Onomicsiben, és mivel ő a közelben lakott és dolgozott, megmutatja a látnivalókat. Mivel én elértem az eggyel korábbi vonatot, volt egy kis időm a megbeszélt időpontig, igy Onomicsiben sétáltam egyet a parton, megnéztem a kompokat. Innen indul a hires Simanami Kaidó, egy olyan út és egyben bicikliút, ami keresztül vezet a Szeto-beltenger apró szigetein, mielőtt elér Imabariba, Sikoku szigetére. Sétálgattam picit, aztán visszamentem az állomáshoz, itt találkoztam Rékával. Elindultunk a ropeway felé. Van ugyanis egy libegő a városban, ami felvisz a Szenkódzsi templomhoz és egy kilátóhoz. Ekkorra már kiderült az ég, nagyon szép idő lett, ezzel hatalmas nagy szerencsénk volt, mert igy megcsodálhattuk a Szeto-beltenger szigeteit a fönti kilátóból. Olyan tiszta volt az égbolt, hogy egészen Sikoku szigetéig el tudtunk látni, nagyon szép volt. A kilátó után elsétáltunk a Szenkódzsi templomhoz, ott csináltattam gosuint, aztán elindultunk lefelé a hegyről a sok kis templom mellett. A templomokon kivül a macskák voltak itt lényegesek, mivel mindegyik templomnál előjöttek cicák 😀 Volt egy szürke és egy vörös páros, őket ismerte Réka régebbről. A szürke cica volt az anyuka, és a vörös a fia, egymás mellett ültek, és mindig egyszerre mozditották a fejüket. Viszont ha elkezdtük őket simogatni, az anyuka ragaszkodott ahhoz, hogy csak őt simogassák, és amint a vöröshöz ért valamelyikünk, az anyuka konkrétan továbblökte a fejével a fiát, hogy kizárólag csak őt simogassuk 😀 Nagyon viccesek voltak. Igy tehát végigsétáltunk a templomok mellett. Fönt a hegyen van egy vár is, az állomástól szépen látszik, mondtam, nézzük meg azt is. Mondta Réka, hogy be van zárva a vár, és nagyon lepukkant, de én azért föl akartam menni. Na egy jó meredek úton másztunk fel, hogy odaérjünk a várhoz, de tényleg nem nagyon érte meg, mivel úgy néz ki, hogy ez a vár évek óta nem volt kinyitva, benőtte a gaz a keritést, és maga az épület is nagyon ramaty állapotban van. Távolról nagyon menőn néz ki, közelről már nem. Állitólag azért nem is jelzik a Szenkódzsi-parkban meg a kilátónál, hogy van ez a vár, mert ilyen rossz állapotban van… Tényleg nem volt egy kiirás sem, magunknak kellett megtalálni az utat hozzá.

Ezután leereszkedtünk a hegyről, és az állomás felé menet vettünk egy-egy imagavajakit (édesbab-pasztával töltött süteményféleség), majd még a parton nézelődtünk, aztán vonatra ültünk, és elutaztunk Szaidzsóig (Higasi-Hirosima város). Itt lepakoltunk Rékánál, aztán a közeli kifőzdében ettünk, majd elmentünk egy nagy szűpába bevásárolni. Ebben az üzletben megtaláltam azt a maccsás pudingot, amelyiket április-májusban mindig vettem Oszakában, és amit azóta nem látok egyik üzletben sem. Nagyon megörvendtem neki, vettem is egy csomaggal. A bevásárlás után hazamentünk, aznap Réka biztositotta a szállásomat. Még megettük a pudingot, elbeszélgettünk mindenféléről, aztán jó későn nyugovóra tértünk – megint csak keveset aludtam, reggel megint korán kellett kelni. Igy ért véget a második nap.

A harmadik napra Ókunosima, a nyúlsziget, a hadihajógyártásról hires Kure, valamint Hirosima belvárosa volt betervezve, ez lesz a következő poszt témája!