(40-1) Szilveszterezés Japánban. A Piros-Fehér Dalcsata. Újév Motoharáéknál. Készülődés a következő útra. A Kanszai-körút útiterve térképpel.

Boldog új évet kivánok! Szilveszterkor lejárt a japán szilveszteri tévéműsor, a Piros-Fehér Dalcsata, másnap pedig Motoharáékhoz voltam hivatalos. Aztán készülődtem a következő 1+4+1 napos útra, aminek az útitervét is közzéteszem!

Szilveszter reggelén hazaértem Okajamából, a metróval pedig fölmentem Eszakáig, és hazaasétáltam. Kipakoltam, aztán odaraktam rizst főni, meg kitaláltam, hogy még ki kéne takaritani az óévben, ne várjam az újévet a mocsokban. Az öt nap alatt ugyanis elég sok por leszállt a lakásban. Egy-kettőre porszivóztam, a fürdőszobát kitakaritottam, mostam, kiteregettem, kiraktam a futont szellőzni, elpakoltam az útról hazahozott cuccokat, aztán utána még arra is maradt időm, hogy elbiciklizzek ide-oda. Hazajövéskor ugyanis beugrottam a Uniqlóba (ruhaüzlet), ahol láttam, hogy szilveszteri akció miatt olcsóbban árulják az „ultra light down”-okat, vagyis ezeket a pufi, vastag kabát alá vehető vékony, de jó meleg dzsekiket. Pénz viszont akkor nem volt nálam. És szintén nem volt pénz arra se, hogy megvegyem a következő utazásra a Szeisun 18 kipput. Ezért biciklivel először eltekertem a Uniqlóba megvenni a kabátot, aztán egészen a Szuita állomásig tekertem, hogy ott megvegyem a jegyet. Útközben találtam egy LIFE szupermarketet, bementem, hogy vegyek szobatésztát, ugyanis ez az itteni szilveszteri étel. És láss csodát, megtaláltam a karácsonyi fehér Pepsit! 😀 Meg is vettem, bár már Öcsi is megtalálta nekem valahol, és nála is van egy. Ekkorra amúgy eleredt az eső, szóval japános módra, esernyővel bicikliztem 😀 Megvettem a vonatjegyet is, aztán hazatekertem, lezuhanyoztam, igy felkészültem az esti tévéműsorra.

A szilveszter esti tévéműsor Japánban a Piros-Fehér Dalcsata, egy több mint négy órás zenés műsor, amelyben hires énekesek lépnek fel. A nők a piros csapatban, a férfiak a fehér csapatban, az adás végén pedig a nézők szavazatai alapján eldől, hogy az adott évben melyik csapat győz. Minden évben várom ezt a műsort, szerintem nagyon jópofa, meg mindig szerepelnek benne a kedvenc enka-énekesek, illetve az adott év sorozat-főcimdalai közül is elő szokott jönni egy-kettő. Ezt az adást néztem tehát, közben pedig a képeket válogattam. Megvártam az éjfélt, aztán 1 óra körül lefeküdtem, mivel másnap reggel Motoharáékhoz voltam hivatalos.

Motoharáék, a host familym, már 2014-ben is meghivtak újévre, de akkor csak január 2-án volt az összejövetel, ez alkalommal viszont tényleg újév napjára hivtak. Biciklivel mentem, egy fél óra alatt ott is voltam. Leteszteltem az új dzsekit, bevált. Motoharáéknál már ott volt Pablo, az argentin-japán srác, Rjú, a tajvani srác, Hemin, a koreai lány, és Csamu (?), egy eddig általam nem ismert vietnami lány. Aztán később megérkezett Ari a férjével és a gyerekeivel. Ari az egyike Motoharáék ismerőseinek, kutyakozmetikát működtet, meg kutyamegőrzőt, Motoharáék oda szokták vinni a kutyájukat, Csappit. Ari volt az, aki 2013-ban, amikor először mentem oda, megkérdezte, hogy „Magyarország, az ugye Németországban van?” 😀 Most is alakitott amúgy, szó volt az utazásokról, erre azt mondja, meséljek valami érdekes helyről. Hát mondom, Honsú legnyugatibb pontja az elég érdekes hely volt. Erre megszólal: „Honsú? Az hol is van?”. Mondom, hát, itt, ahol mi is vagyunk, ez a fősziget Honsú. Ezután a szaiszeitan, vagyis a „legnyugatibb pont” szóösszetételt nem értette (a kinai irásjegyek jelentése sorban: leg + nyugat + szél), megkérdezte, hogy „a szaiszeitan, az a legdélebben lévő pontot jelöli”? Motoharáék felvilágositották, hogy a szei az a nisi (nyugat) kinaias olvasata. Na szóval ő volt ott a férjével meg a két gyerekével, az egyik gyerek olyan hároméves körül lehet, a másik meg még pici baba, de Ari már terhes a harmadikkal. A férje nem volt egy túl szimpatikus személyiség, először találkoztam vele, nem nagyon szólalt meg, nem vett részt a társalgásban. Én fényképeztem mindenfélét, Motoharáné magyarázta, hogy mit fényképezzek le (az újévi mocsit, az újévi diszt, a kutyát 😀 ). A kisbaba le volt rakva a futonra, és betakarva kabátokkal, ott aludt, nagyon cuki volt. Lefényképeztem, és mutattam az apjának, hogy milyen jó kép lett. Erre ő megszólal, hogy „thank you”… Miután már japánul beszélgettünk. Hát tök jó. Később szó volt arról, hogy mindenhol angolul válaszolnak, vajon észrevette akkor magát? 😀

Rjú is volt kirándulni az elmúlt napokban, Tottori és Simane megyékben volt, ez is téma volt, aztán az én utazásaim is, Hemin vizsgája, Pablo álláskeresése, meg még sok-sok minden. Jól elbeszélgettünk. És ugyebár ettünk egy csomót. Volt újévi ozóni (leves mocsival) és oszecsi (mindenféle-fajta ételek dobozban, az egyes ételeknek különböző jelentése van az újévre), aztán utána mandarin, édességek, üditők, tea… Szóval nagyon jóllakott mindenki. Ariék aztán hamar hazamentek, meg később Csamu és Pablo is hazament, Rjú meg Hemin meg én maradtunk a legtovább. Mindegyikünk kapott Motoharáéktól otosidamát, azaz újévi ajándékot, egy-egy újévi, kutyás (2018 a kutya éve a kinai horoszkóp szerint) Kit-Katet, újévi, kutyás törölközőt szépen becsomagolva, és egy ezrest az útiköltségre 🙂 Nagyon kedvesek mindig Motoharáék! Febuár 3-ára, a napforduló (szecubun) napjára is meghivták a társaságot, hogy akkor együtt makizusit készitsünk.

Másodikán és harmadikán aztán nem sok minden történt, voltam a boltban, pakoltam, csináltam az egyetemi dolgokat, és készülődtem a következő útra, ami a következőképp fog kinézni:

2018. január 4.: Oszaka – Nagahama – Himedzsi – Azucsi – Kuszacu – Oszaka
2018. január 5.: Oszaka – Kóka – Iga Ueno – Szeki – Cu – Isze
2018. január 6.: Isze – Toba – Sima – Kumano
2018. január 7.: Kumano – Nacsikacuura – Kusimoto – Sionomiszaki – Sirahama
2018. január 8.: Sirahama – Kada – Oszaka
2018. január 9.: az egyetemen óráim vannak
2018. január 10.: Oszaka – Maizuru – Amanohasidate – Maizuru – Curuga – Oszaka

Tehát az első nap a Biva-tó környékére megyek, onnan haza is jövök, aztán utána teszek egy kört a Kii-félszigeten, majd kezdődnek az órák, igy 9-én bemegyek az egyetemre, szerdán viszont nincs órám, igy aznap elhasználom az utolsó jegyet, és teszek egy kört Észak-Kiotó megyében! Térképen mindez igy néz ki:

Most pedig gyorsan búcsúzom, mivel igazság szerint ezt a bejegyzéset már a kirándulás alatt, az egyik szállásról irom fáradtan… De ahhoz, hogy a kirándulások posztjait ki tudjam rakni, be kellett pótolni ezt 😀 A képek majd utólag jönnek!