(43) Az utolsó tanítási nap a félévben. A különleges kólák. Útitervek a tavaszi szünetre.

A 43. hét leírása talán még rövidebb lesz, mint az előző 😀 Lejárt a félév utolsó tanítási napja is, megkezdődött a hosszú tavaszi szünet. Beszereztem a vadonatúj, barackízű kólát, és a tavaszi, szakurás dizájnos kólát, aztán megterveztem a tavaszi kirándulásaimat. Meg voltam edzeni, a takojakisnál, és így nagyjából ennyi…

Hétfőn lejárt a félév utolsó órája, a történelmi földrajz is. Én a személyes névmásokról szóló kutatásomat („boku-ore kutatás”) adtam elő, amit még anno odahaza a TDK-ra csináltam, a másik két hallgató megértette a lényegét, a földrajz szakos tanár úr kevésbé, ő ilyeneket mondott, hogy „a boku/ore személyes névmásokat az írott nyelvben nem használjuk, csak a beszélt nyelvben, ezért ezek nem is tartoznak a japán nyelvhez és a nyelvészethez”. MIVAN?!?! O__o Hasze-kun itt is előadta a vaddisznós kutatását, amit én már sokszor hallottam 😀 Az óra előtt amúgy kinyomtattam ugyebár a kiosztmányokat az órára, és egyúttal a hokkaidói útitervet is, ez ugyanis le lett már teljesen fixálva. Január óta folyamatosan követem, hogy mi a helyzet Hokkaidón, Abasiriben a jégzajlással, ugyanis szeretném megnézni a jeget egy jégtörő hajós kirándulás keretén belül, szerencsére január végén már megjelent a jég az Ohotszki-tengeren.

Keddtől tehát megkezdődött a szünet. Elkezdtem ismét normálisan járni edzeni, aztán beszereztem az egyik szűpában az új, barackízű Coca-Colát. Iható, tényleg barackíze van, nem rossz, de nem is olyan különleges, nekem az otthoni cherry coke jobban bejön. Szintén január végén kezdték árusítani a tavaszi, szakura dizájnos limited edition slim bottle kólát is, ezeket a slim bottle-okat én gyűjtöm, a szakurásat viszont nem tudtam, hol keressem, szerencsére a 7/11 konbini webshopjában meg lehetett rendelni, így nem bíztam a véletlenre, megrendeltem ott. Pár nap múlva meg is érkezett.

Szerdán edzés után bementem beköszönni a takojakishoz, aztán végül ott lettem marasztalva, közben jött Súszuke és Daiki anyukája is, meg egy másik nő is, már nem emlékszem, mi volt a téma, de elbeszélgettünk. Aztán folytattam az útitervek készítését, szép lassan összeállt, hova is szeretnék kirándulni a tavaszi szünetben. Íme a tervek:

„Szankó-szen és további helyi vasútvonalak” kirándulás: március végén megszűnik egy vasútvonal, a Hirosima megyei Mijosit és a Simane megyei Gócut összekötő Szankó-szen. Ezen szeretnék még utazni, amíg lehetséges, így egy három napos kirándulást terveztem: Oszakából Hirosimába, majd Mijosiba megyek a Szeisun 18 kippuvel, aztán onnan a Szankó-vonalon Uzuiig, „az égi állomásig” utazom. Hogy Uzui állomás miről híres? Kiderül az alábbi videóból (japánul van, de nyelvtudás nélkül is megérthető, mi a különleges az állomásban):

https://www.youtube.com/watch?v=cZnm0bVjocA&t=187s

Uzui állomás közelében van egy vendégház (konkrétan csak egy van, annyira vidéken van ez az állomás, hogy egy-két lakóházon kívül semmi egyéb nincs a közelben), itt szállnék majd meg, aztán másnap tovább folytatnám az utamat Gócuig, onnan pedig elmennék megnézni az Ivami ezüstbányát. Ezután Jonagóban szállnék meg, a harmadik reggelen pedig elmennék Szakaiminatóba, majd a Szankó-szenhez hasonló helyi vasútvonalakon, Niimi és Cujama érintésével érkeznék vissza Oszakába.

„Hokuriku + Hida” kirándulás: a Biva-tó bal partján fölutazom Fukuiba, majd Isikava megye nevezetességei (Kanazava városa, Noto-félsziget) megtekintése után tovább megyek Tojama megyébe. Ezután a Takajama-vonalon Tojamából Gifu megyébe megyek, Takajama városától busszal fölmegyek a Sin-Hotaka libegőhöz és onszenhez, majd Gero onszen következik, végezetül Nagoján keresztül jövök vissza Oszakába.

„Kósinecu + Tóhoku + Kantó” kirándulás: ez lenne a leghosszabb út. Nagoján keresztül, a Csúó-vasútvonalon elutazom Macumotóba, Nagano megyébe, ezután Niigata megye következne, fölmennék egészen Jamagatába és Akitába, majd átutaznék a Csendes-óceáni oldalra, és Szendaitól Mitóig a Dzsóban-vasútvonalon utaznék végig (útba ejtve a fukusimai atomerőmű balesete miatt lezárt szakaszt, pontosabban pótlóbusszal kikerülve azt a szakaszt), ezután Kantóban mennék erre-arra (Tokió, Csiba és Kanazava megye, Gunma megye), majd Jamanasi megyét útba ejtve jutnék vissza Kanszaiba. Az utolsó napon pedig megtekinteném a Biva-tó két szigetét, Csikubusimát és Okisimát. Ennek a kirándulásnak a végére elmondhatnám, hogy Japán mind a 47 megyéjét meglátogattam már.

Ezek tehát körvonalakban a tervek. A Szankó-szen kirándulás még nagyon kérdőjeles, mivel ez a tél nagyon hideg Japánban, és a Japán-tenger partján, illetve a hegyvidékes területeken rengeteg hó esett. Emiatt a Szankó-szen, a megszűnése előtti hónapban a nagy hótorlaszok miatt nem üzemel. Remélhetőleg márciusra rendeződik a helyzet. A többi kirándulás is márciusra van tervezve, későbbi posztokban részletesebb leírást, valamint térképeket is találhattok majd.

Csütörtökre azt ígérték, hogy délután nem lesz internet valami munkálatok miatt, de végül nem volt kimaradás. Voltam edzeni, más érdekesség nem történt. Pénteken megjött az ösztöndíj, így hát befizettem az albérletet, a csekkeket, voltam bevásárolni. A hétvégén sem történt semmi különös, vasárnap megint hajnalban keltem, hogy megnézzem A Dalt, aztán meg mentem edzeni. Átlagos mindennapok voltak.