Napi beszámoló (2017-2019),  OSZAKA 2017~2019.

(45-1) Átlagos hétköznapok. Kilépés a Konamiból. Az oszakai metró új neve. Látogatás a minói kampuszon. Véletlen találkozás Ágival. Találkozás Szano szenszeijel és Erikával. Jegyvásárlás: sokk a Higasi-Jodogava állomáson. A hokkaidói kirándulás útiterve térképpel!

A 45. hét bejegyzésében sem fogok tudni sok izgalommal szolgálni, viszont elmesélem a minói látogatásom történetét, azt, hogy kikkel találkoztam, aztán azt is, hogy miféle sokk ért a Higasi-Jodogava állomáson. Szó lesz még arról, hogy az oszakai metrót át fogják nevezni, az új neve pedig oszakai metró lesz, ja és azt is megmutatom, hová indulok kirándulni Hokkaidón, térképen bejelölve az útvonalat! 🙂

A hétfő-kedd-szerdai napokról megint csak nem tudok sok mindent elmondani, ugyanis teljesen átlagos hétköznapok voltak, semmi különös nem történt. Talán annyi, hogy igyekeztem mindennap eljárni edzeni reggelente. A bácsikával, akivel össze szoktam futni a konditeremben, megtárgyaltuk a tavaszi útiterveket, magyarázta, hogy ő is tervezi, hogy a Szeisun 18 kippuvel fölmegy Kanazavába. Kiderült, hogy a bácsi tojamai származású. Gondolkodtam azon, hogy mit csináljak: átmenjek-e az Anytime Fitnesshez, ahol vasárnap Öcsivel voltunk, vagy pedig maradjak a Konaminál. Kiszámoltam mindenfélét, elbicikliztem Eszakáig, hogy megnézzem, van-e az Anytime-nál ingyenes biciklitároló (van, csak jól el van bújtatva), aztán arra jutottam, hogy a következő évben összesen 40 000 jent tudok megtakarítani, ha váltok. Ennyiért elviselem a tuc-tuc zenét az Anytime-ban. Cserébe meg modernek a gépek, jobb a környezet, mint a Konaminál. Mivel a Konamiban adott hónap 10-éig kell jelezni, ha hó végén ki akarunk lépni, én is így tettem, és csütörtökön jeleztem, hogy hó végén kilépnék. Nem mondtam meg, hogy azért lépek ki, mert olcsóbb helyet találtam, helyette azt mondtam, hogy messzebb költözöm 😀 A tagsági kártyám amúgy megmarad, és ezentúl is lehet(ne) használni a Konamit, alkalmanként fizetve 2000 jent (nagyon drága). Mindenesetre február végéig kihasználom a tagságomat, aztán márciusban belépek az Anytime-ba.

A hokkaidói utamra készülvén, vettem kairót (kéz- és testmelegítő kis “csomagocskák”, vaspor van bennük), voltam bevásárolni a gjómü szűpában is, más különlegesség igazán nem történt… Ja még annyi, hogy az otthonról hozott alapanyagokból csináltam kókuszgolyót, tök jól sikerült, vittem át kóstolót a takojakis üzletbe is. Teccsannak is ízlett, aztán pont aznap este áthívott, mivel ott volt az a múltkori fickó, aki a híres focista barátját vitte magával a takojakishoz, és ő szeretett volna kérdezni a kirándulásaimról (mármint nem a focista, hanem a barátja). Át is mentem, elmagyaráztam az útvonalakat, aztán a Facebookon mutogattam a térképeket, amikor kiszúrta valamilyen eurovíziós posztomat, és megkérdezte, hogy ez mi. Na hát akkor kiselőadást tartottam neki az Eurovízióról is 😀

Az előző héten végre ráírtam Szano szenszeire, a tanárra, aki még 2013-2014 között a Handaion a témavezetőm volt, írtam neki, hogy mivel most már szünet van, fel tudnék menni a minói kampuszra, és kérdeztem, neki mikor lenne alkalmas, hogy találkozzunk. Megbeszéltük, hogy pénteken délelőtt fölmegyek. Minóba normál esetben kétféleképp tudnék eljutni: vonattal, majd busszal; vagy pedig vonattal, majd monoraillel. Én viszont kitaláltam egy harmadik módot. Úgy döntöttem, felbiciklizem a tojonakai kampuszhoz (a Motoharáékhoz közeli monorailállomás melletti állomás), onnan pedig a kampuszok közötti ingyenes buszjárattal megyek el Minóba. Így ingyen megoldom az utat. Pénteken reggel nyolckor el is indultam. Azért indultam idejében, hogy elérjem a 9:40-es buszt (10:30-ra volt megbeszélve a találkozás Szanóval), de már 8:55 körül ott voltam a tojonakai kampuszon, és a 9:00-es buszt is elértem. Indulás előtt kicsit gondban voltam, mivel a neten nem találtam meg, hol van a tojonakai kampuszon a nagy biciklitároló. Öcsit megkérdeztem, ő azt mondta, bárhová le lehet rakni a biciklit. Kicsit kételkedtem ebben, de tényleg hasonló dologgal találkoztam: a biciklik sorban voltak, és mindenki csak mellérakta az övét, ennyi volt az egész… Bezzeg a Kandaion csak a két kijelölt parkolóba lehet lerakni a bicikliket. Lepakoltam tehát a biciklimet, felszálltam a buszra. A busz Tojonakából indul, és a szuitai kampusz érintésével jut el Minóba. Amikor megérkeztünk Szuitába, kinézek az ablakon, és kit látok? Ágit, aki szintén ugyanazon az egyetemen volt japán szakos, mint én, meg egy kis ideig dolgoztunk is egy helyen. Kicsi a világ! Kiderült, hogy ő meg Ibarakiból biciklizik a szuitai kampuszig, onnan pedig ugyanezzel az ingyenes busszal jár fel Minóba, ugyanis most ott dolgozik. Elmondta, hogy jövő héttől a tavaszi szünet miatt nem fog járni ez a busz – én erről nem is tudtam, nagy szerencsém volt, hogy péntekre raktuk a találkozást a tanár úrral. A buszon aztán elbeszélgettünk Ágival, Minóba érkezve pedig nekem volt még egy óra szabadidőm, így hát úgy döntöttem, sétálgatok egy kicsit a környéken.

A kampusz nem sokat változott (konkrétan semmit), viszont megszaporodtak a különböző veszélyekre felhívó kiírások. Amikor én itt voltam, akkor is voltak vörösfejű százlábúk, verébdarazsak, vaddisznók, de most már viperaveszélyről és medveveszélyről szóló kiírásokat is láttam. Durvul a helyzet Minóban! 😀 Mondjuk már nem sokáig kell a világ végére járniuk az Idegennyelvi Kar tanulóinak, 2021-től ugyanis a kampusz délebbre költözik, közelebb a városhoz, az újonnan létesülő új metrómegálló fölé. (Más: véletlenül találtam rá a neten arra a hírre, hogy az oszakai városi fenntartású metrót /japánul Ószaka Siei Csikatecu/ privatizálják, és április 1-től egy új cég, az Oszaka Városi Nagysebességű Elektromos Vasútvonal Rt. fogja üzemeltetni. Nem keverendő össze az Észak-Oszaka Gyorsvasút Rt. /a Midószudzsi-vonalon Eszakától északra lévő néhány megálló tartozik hozzájuk/ és az Oszakai Nagysebességű Vasút Rt. /ez a monorail/ cégekkel 😀 Szóval hozzájuk kerül a metróhálózat, január végén pedig leleplezték az amúgy hosszú, sok kandzsiból álló nevű cég “becenevét”, ami nem más, mint… *dobpörgés* Osaka Metro! Micsoda meglepetés, ugye? 😀 )

Elsétáltam egészen a monorail Szaito-Nisi állomásáig. Odafelé megnéztem az új postát és éttermet, ami itt nyílt, illetve meglepve tapasztaltam, hogy építettek egy új FamilyMart konbinit ide, és létesítettek egy új buszmegállót is. Azt is láttam, hogy Szenri-Csúó metrómegállóig gyorsított buszjárat is közlekedik már innen. Elsétáltam egészen odáig a szupermarketig, ahol annak idején mindig vásároltunk, belül teljesen átalakították és felújították. Ezeken kívül amúgy semmi változás. Visszasétáltam aztán a kampuszra (jött velem szemben az a hölgy, aki a CJLC-ben a titkárságon dolgozott, meg aztán szembejött Gonodzsi szenszei is, mindketten köszöntek, de látszott rajtuk, hogy nem tudják hova rakni, ki is vagyok 😀 ), tettem egy kört a kampuszon, majd mentem találkozni Szano szenszeijel. A tanár úr sem változott semmi, nagyon kedves volt, elbeszélgettünk mindenféléről. Vittem neki egy magyarországi Merci csokit, cserébe én is kaptam tőle egy handaios rotringot meg naptornyos kulcstartót (ennek különösen örültem). Egy órát beszélgettünk, aztán lementem a kajáldába, közben megbeszéltük Erikával (aki szintén akkor volt rjúgakuszei Minóban, amikor én ott voltam, és aki most ismét ott tanul), hogy összefutunk, így hát együtt kajáltunk, vele is elbeszélgettünk. 13 óráig voltam Minóban, aztán felültem az ingyenes buszra, visszamentem Tojonakába, onnan pedig legurultam a lejtőn, és hazamentem. Délután aztán még elmentem edzeni is.

Szombat reggelre sok mindent terveztem. Március 10-én ugyanis a Hokuriku-kirándulás keretén belül szeretnék felülni egy különleges vonatra, a Berumontára (majd a későbbiekben írok róla részletesen), ehhez pedig most, február 10-én kellett megvegyem a jegyet. Aztán a százjenesbe is akartam menni, hogy bevásároljak a hokkaidói kirándulásra, edzeni is terveztem menni, mindezeket pedig meg akartam ejteni délután egyig, ugyanis múlt héten nem láttam a Szegodon új részét, ezt pedig szombaton 1-től ismétlik. Zuhogott az eső, nem volt sok kedvem elindulni, de hát muszáj volt. Ahogy eddig is tettem, most is a pici Higasi-Jodogava állomáson terveztem megvenni a vonatjegyet, mivel itt nincsenek sokan. Időben elindultam, és 9:45-kor már ott is voltam az állomáson. Ahogy beléptem az állomásra, kisebb sokk ért: ahol eddig a jegyvásárlós ablak, a “zöld ablak” volt, most fal áll, rajta egy kiírás: január 31-ével a zöld ablak megszűnik, a bérleteket, helyjegyeket az újonnan telepített automatában vegyék meg. Megpróbálkoztam az automatában kikeresni az én különleges vonatomat, de mivel még nem volt 10 óra, nem jártam sikerrel. Ha megvárom a 10 órát, akkor meg magamnak kell bepötyögnöm megint az indulási és célállomást, és amíg bepötyögöm, lemaradok a jegyekről, hisz máshol a JR alkalmazottai előre be tudnak mindent pötyögni a saját gépükön, és 10-kor csak az OK gombot nyomják meg. Megkérdeztem az állomásfőnököt, mi a helyzet. Azt mondja, hogy hát vagy az automatát használom, vagy átmegyek Sin-Oszakába, ő inkább ez utóbbit javasolja, mert ott vannak JR-alkalmazottak. 9:47 volt, amikor elindultam. Mint az őrült, úgy tekertem Sin-Oszakáig, ott ráadásul a parkolás is macerás, hisz nagy állomásról van szó. Közben az eső is zuhogott. Gyorsan leparkoltam a biciklit, siettem az állomáshoz. 9:54-re érkeztem amúgy meg, 9:58-ra voltam ott a zöld ablaknál, ahol hosszú sor állt. (De nem akkor, mint anno a Moonlight Nagara vonatjegy vásárlása idején.) Abban reménykedtem, hogy ez a Berumonta vonat nem annyira nagyon népszerű, mint pl. a Moonlight Nagara vagy a Resort Sirakami. 10:04 körül jutottam sorra, mondtam az úriembernek, mit szeretnék, ő pedig azt válaszolta: “hűha”, majd bámulatos sebességgel kezdte püfölni az előtte lévő érintőképernyőt, csak úgy kapkodta az ujjait. És megszerezte a jegyet nekem, oda-vissza! Nagyon örültem, hogy így zárult a kis kalandom. A jegyvásárlás után visszatekertem Tarumiba, onnan föl az egyetemhez közeli százjenesbe, ott bevásároltam, lepakoltam, aztán 11-kor elindultam edzeni. Igyekeztem, hogy 13 órára hazaérjek. 12:55-re értem haza, bekapcsoltam a tévét, erre mit látok? Pjongcsangi olimpia… Az olimpia miatt a Szegodon csak 15 órakor kezdődik. Na mondom, jól van. Átugrottam a takojakis üzletbe, kicsit elbeszélgettünk, aztán hazajöttem, délután meg megnéztem a Szegodont. Este pedig idejében le akartam feküdni, mivel hajnalban akartam kelni, hogy megnézzem A Dalt, aztán pedig induljak Hokkaidóra, de szokás szerint pont olyankor, amikor korán akarok kelni, feltűnik valamelyik szomszédom, ez most is így volt, a rejtélyes szomszéd hazajött, és nem egyedül volt, ketten-hárman hangosan beszélgettek a fejemnél a papírvékony fal túloldalán.

Vasárnap pedig kezdődik az ötnapos téli hokkaidói kirándulásom! Igyekszem mindent megnézni Hokkaidón, ami télen érdekes lehet (síelni viszont nem megyek, ugyanis nem tudok, és nem is tervezem széttörni a végtagjaimat 😀 ). Az útiterv a következőképp fog kinézni:

2018. február 11.: a kóbei reptérről utazás a Sin-Csitosze reptérre, onnan vonattal utazás Szapporóig. A szapporói hófesztivál megtekintése, majd este utazás busszal Aszahikavába. Este az aszahikavai díszkivilágítás megtekintése, szállás Aszahikavában.

2018. február 12.: az aszahikavai hófesztivál megtekintése, busszal vissza Szapporóba. Szapporói városnézést követően buszozás északra, Abasiribe, az Ohotszki-tenger partjára. Szállás Abasiriben.

2018. február 13.: városnézés Abasiriben. A jégzajlás megtekintése az Aurora jégtörő hajóról. Utazás a Rjúhjó Monogatari különleges vonattal Abasiri és Siretoko-Sari között, a part menti állomásoknál a jégzajlás megtekintése. Az abasiri börtönmúzeum, az északi népek múzeuma, a jégzajlás múzeumának megtekintése. Buszozás vissza Szapporóba, szállás Szapporóban.

2018. február 14.: utazás busszal Noboribecube. Fürdőzés és a medvepark megtekintése. Vissza Szapporóba busszal, majd vonattal utazás Otaru városába. Városnézés Otaruban, az otarui téli hólámpás-fesztivál megtekintése. Szállás Szapporóban.

2018. február 15.: városnézés Szapporóban, a Moiva-hegy megtekintése. A Sin-Csitosze reptérről utazás a kóbei reptérre, hazatérés.

Mindez a térképen bejelölve így néz ki:

japan-korea-high-resolution-map TERVEZETT UTAK TÉLI HOKKAIDÓ

Mint mindig, erről az útról is igyekszem minden nap jó hosszú, de egyelőre képek és hosszú í-k nélküli posztot írni a kis hordozható billentyűzetem és a telefonom segítségével! 🙂 Érdemes lesz követni a blogot az elkövetkezendő öt napban is.

Végezetül pár kép a minói kampuszról és a kókuszgolyókról:

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás