Napi beszámoló (2017-2019),  OSZAKA 2017~2019.

(47) Jegyvásárlás Szuitában. A Szankó-vasútvonal újraindul. Az olimpiai közvetítés. Közeleg a tavasz. A Dal és a Selecţia Naţională. A szomszéd költözködése folytatódik.

Egy átlagos hét következett, néhány érdekes eseménnyel: vásároltam helyjegyet a Szuita állomásnál, néztem az olimpiai közvetítést, amikor a magyarok aranyérmesek lettek, újra megindult a Szankó-vasútvonalon a közlekedés, és közben elég kellemes idő lett Oszakában. A szomszédok meg szokás szerint megint zajosak voltak.

Hétfőn sok különleges dolog nem történt, legfeljebb annyi, hogy helyrejött a térdem. Meg még azt megemlíthetem, hogy a délelőtt folyamán nem volt itthon a szomszéd, végre nyugtom volt, aztán délután megérkezett, és visszatért ahhoz a rossz szokásához, amelyet még a legelején oly gyakran űzött: a női énekesek számainak kényszerített magas hangon, hamisan történő énekléséhez. Jó hangosan átkiáltottam neki a falon, hogy: „Hát ezt már nem hiszem el!”, majd válaszul bekapcsoltam a tévét, és fölhúztam a hangerőt az 50-esre. Ezt ő csak tíz percig bírta elviselni, mivel hamarosan hallottam, hogy elhúzza otthonról a csíkot (az is lehet, hogy amúgy is elindult volna). Ezzel egy időre nyugtom lett.

Kedden sem történt semmi izgalmas. Kiderült, hogy Öcsi öccsét a Kandaira vették fel, szóval áprilistól Öcsiöcsi is ugyanoda fog járni, mint én. Gratuláltam neki, kiderült, hogy ő nem is emlékezett, hogy én a Kandaion vagyok 😀

Szerdán reggel útnak indultam a Szuita állomás felé, hogy megvegyem a helyjegyet a Kirakira Uecu nevű különleges gyorsított vonatra. Ez az utazás a nagy Kósinecu+Kelet-Japán kirándulásom egyik napján, konkrétan szerdához egy hónapra esedékes. A Kirakira Uecu hasonlít a Resort Sirakami vonathoz, tehát igénybe vehető Szeisun 18 kippuvel, csak helyjegy kell hozzá. Mivel az eddig bevált pici állomáson, a Higasi-Jodogava állomáson bezárt a zöld ablak, ezért más állomáson kellett megvegyem a jegyet. A Sin-Oszaka állomásra nem akartam menni, mert ott mindig sokan vannak, így hát a legközelebbi JR-állomást, a szuitait céloztam meg. Biciklivel mentem, tíz perc alatt ott is voltam. Találtam egy biciklitárolót, erről később kiderült, hogy igazából fizetős, a havi bérleteseknek van, de nem ellenőrizték, szóval elfért ott az én biciklim is fél órára. Az aluljárószinten lévő belépőkapuhoz mentem, de ott közölték, hogy a túloldali beléptetőkapunál van a zöld ablak, és adtak egy ilyen laminált papirost arról, hogy beengedtek az állomás területére, ezzel keresztül mehettem a peronon, majd a lépcsőn fölmenve megérkeztem a felső kapuhoz. Ott előadtam, hogy mit szeretnék, de mivel még csak alig múlt fél 10, mondták, hogy várakozzak, és akkor 10-kor megvehetem a jegyet. Várakoztam is, amíg vártam, megvettem az automatából a Szeisun 18 kipput. Ez azért nagyobb állomás, mint a Higasi-Jodogava, jöttek is néhányan a zöld ablakhoz intézkedni, amíg ott várakoztam. Egyszer csak aztán feltűnt egy pasas, aki szintén valamit beszélt az ablaknál, aztán utána ő is elkezdett várakozni… Na mondom, nehogy a végén befurakodjon elém! Előrébb mentem én is, hogy lássa, én is ott vagyok. Ő is nézte az óráját, türelmetlen volt. 9:55 körül előrement a zöld ablakhoz, de szerencsére közölték vele, hogy én már 9:30 óta ott voltam, ezért engem szolgálnak ki előbb. Közelebb mentem, el is kezdték bepötyögni az én jegyem adatait. Közben meghallottam, ahogy a másik pasas jegyéről beszélnek. Azt mondta az egyik illető: „akkor Tokiótól Ógakiig, ugye?”. Na itt én már egyből tudtam, hogy a fickó a Moonlight Nagara éjszakai vonatra akar helyjegyet venni, ahogy én is tettem ezt tavaly nyáron 🙂 Közben kérdezi a pasas a jegyárusítókat, hogy amúgy hogy működik ez a zöld ablakos dolog, minden állomáson van-e zöld ablak. Ők meg mondták neki, hogy a nagyobb állomásokon igen. Itt beleszóltam, mondtam, hogy én mindig a Higasi-Jodogava állomásra mentem hasonló jegyeket venni, de amikor a múltkor mentem, hűlt helyét találtam a zöld ablaknak. Kérdezte a másik pasas, hogy én is a Moonlight Nagarára akarok-e jegyet venni, mondtam, hogy nem, hanem a Kirakira Uecura, de tavaly már vettem a Moonlightra is 😀 Végül meglett mindkettőnknek a jegye, nekem sikerült megszereznem a vágyott bal oldali, ablak melletti helyjegyet (ez néz a tengerre), a másik pasas meg szintén megszerezte a Moonlightra a jegyet. Dolgom végeztével visszamentem a biciklimért, aztán hazatekertem, elmentem edzeni, délután meg bementem picit a takojakishoz, ettem egy adag takojakit, elbeszélgettünk. Utána meg kókuszgolyót gyártottam 😀

A héten fontos hírt olvastam: február 24-én újraindul a Szankó-vasútvonal, ahol már másfél hónapja szünetelt a vonatközlekedés. Ez számomra azért jó hír, ugyanis március 2-ától egy három napos, rövidebb kirándulást tervezek abba a térségbe, ahol a Szankó-vonal van, sőt konkrétan azért megyek, hogy utazzak a Szankó-vonalon, ami március végével meg fog szűnni. Nagyon örültem a hírnek! Pont amikor a Szuita állomáson voltam, akkor jött egy üzenet a szállásomtól, hogy megnyílt a Szankó-vonal, visszaírtam, hogy igen, tudok róla. Így tehát már semmi nem állhat a jövő heti kirándulás útjába.

Nagyon kellemes idő lett amúgy a héten. 12-14 fokok is voltak, kellemes napsütéssel. Nem kell például már annyira fűtenem, kint sincs az a zord hideg, lassacskán megérkezik a tavasz.

Csütörtökön se volt sok különleges dolog. Estefelé épp a magyar híreket olvastam, ott láttam, hogy magyar idő szerint 11 körül kezdődnek az olimpián a gyorskorcsolyás futamok, amelyekben mi is érintettek vagyunk. Hát mondom, ez pont most van. Bekapcsoltam a tévét, és a Kanszai TV-n, ahol amúgy 10-től a sorozatom kezdődött, épp ment az olimpiai közvetítés. Gondoltam, akkor megnézem. Így elkaptam, ahogy Magyarország megszerzi az első téli olimpiai aranyérmét 🙂 Közben írt Teccsan a takojakis üzletből, hogy a tévében épp Magyarország van az olimpián, tudok-e róla, mondtam, hogy igen 😀 Ő is drukkolt a magyar csapatnak.

Pénteken megjött az ösztöndíj, így hát mentem a postára pénzt kivenni, az albérletet befizetni, utána a csekkeket befizetni, aztán a gjómü szűpába nagybevásárlást tartani, utána még a drogériába meg a százjenesbe is el kellett mennem, meg edzeni is voltam, ilyesmik történtek.

Szombaton délelőtt az edzés után a gjómüből vett húsokkal vacakoltam, hogy le tudjam fagyasztani őket, mire végeztem velük, már jó éhes lettem, elbicikliztem így az eszakai CoCoIchi karés üzlethez, és ettem egy csirkehúsos karét, jólesett. Estefelé aztán picit tervezgettem a jövő nyári kagosimai utat is (pontosabban csak a vázlatát kezdtem el, hogy ki tudjam számolni, egyáltalán lesz-e pénzem rá, tudok-e annyit félretenni rá a nyári hónapokban), és gondoltam, hogy idejében lefekszem, mivel hajnal négykor akartam kelni A Dal döntője miatt. Valamivel 8 után hallom, hogy a jobb oldali szomszédom zárja az ajtót, na mondom, akkor gyorsan lefekszem, amíg csönd van, hogy el tudjak aludni. Összepakoltam, fogat mostam… erre hallom, hogy nyílik az ajtó, és megérkezik a szomszéd, ezúttal egy másik fiatalember társaságában. És kezdődött a beszélgetés, röhögés. Na mondom, akkor megint nem tudok aludni. Kicsit még töltöttem az időt, aztán végül bedugtam a fejhallgatót a tévébe, és valami tévéműsor hangjára, a fejhallgatóval a fejemen elaludtam. Hajnal négykor felkeltem, és megnéztem A Dal döntőt.

Vasárnap aztán megint edzeni voltam, meg a boltban, utána itthon tevékenykedtem, semmi különös nem történt. Vagyis de: folytatódott a bal oldali, rejtélyes szomszéd költözködése. Olyan déli 12 óra körül kezdődött, megérkezett a rejtélyes szomszéd, és vele együtt apuka és anyuka (nem tudom, hogy a szülei is, de így nevezem őket). Pakolták a bútorokat, a mosógépet, a hűtőt, ezzel a zajjal nem is lett volna baj, ha anyuka nem kiabált volna jó hangosan. Olyan hangosan beszéltek, hogy mindent értettem. Anyuka aztán egyszer elkezdett telefonálni, na az még hangosabb volt. Ez egészen délután 6-ig folytatódott, megállás nélkül, anyukának be nem állt a pofája, hat órán keresztül beszélt. Én a fejhallgatóval a fejemen, az őrület határán végeztem a dolgaimat. Szerencsére úgy tűnik, a költözködés mára véget ért, a jobb oldali szomszéd meg egyelőre egyedül van, és kussol, így hát most megnézem a Szegodon e heti epizódját, aztán gyorsan nyugovóra térek, hogy 4-kor megnézhessem a román eurovíziós nemzeti döntőt, a Selecţia Naţionalăt.

IMG_8670
A vonatjegyek és az útitervek – minden készen áll, jöhet a március! 🙂

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás