(49-1) Pihenés és készülődés. Az esőzés. Falmászós karaoke Öcsivel és Öcsiöcsivel. Hirek Haszéról. A hokurikui kirándulás útiterve térképpel!

Volt három napom a két kirándulás között. Ez a három nap jóformán pihenéssel telt, volt egy nagy esőzés, aztán voltam egy különleges, falmászós karaokéban Öcsivel és Öcsi öccsével (Öcsiöcsi). Következik a hokurikui kirándulás, igy hát megint közzéteszem a térképet és az útitervet!

Jól kialudtam magam, miután hazaértem, reggel meg szinte ki se mozdultam otthonról, ugyanis egész nap szakadt az eső. Szerencse, hogy hétfőre nem szerveztem semmilyen kirándulást. Úgy terveztem, hogy elmegyek beiratkozni az Anytime Fitnessbe, de picit fura volt a torkom, igy gondoltam, jobb, ha kihagyom az edzést igy a következő út előtt. Tettem-vettem tehát odahaza. Másnap se történt semmi különös, az eső elállt, jó idő lett. A szomszédoknál is viszonylag csönd volt, tudtam aludni.

Szerdára beszéltük meg Öcsivel, hogy elmegyünk karaokézni. Talált Umedában egy olyan karaokét, ahol van egy terem, ahol éneklés közben falat is lehet mászni 😀 Ide foglalt időpontot, mondta, hogy jön az öccse is, akit én Öcsiöcsinek hivok 😀 Délután 1 órára beszéltük meg a találkozást, én előtte még elmentem a Daisóba venni dolgokat a másnap kezdődő útra, aztán letekertem Umedába biciklivel. Nehezen találtam parkolóhelyet, de végül odaértem valamivel 1 után, Öcsiék már bent voltak a karaokéban. Érdekes volt a falmászós szoba, bár engem a karaoke jobban érdekelt a falmászásnál 😀 Összesen öt órán keresztül énekeltünk, jó volt 😀 Hazafelé menet aztán kiderült, hogy Öcsi két hét múlva Németországba és Olaszországba fog menni, még mielőtt megkezdené a munkát. (Mert ugye Japánban nem lehet szabadságot kivenni, meg „csak úgy” nyaralni, kirándulni, szóval körülbelül ez az utolsó lehetősége a következő 50 évben, hogy egy hétig szabadon kirándulhasson. Elég sajnálatos dolog ez…) Aztán szóba kerültek az én kirándulásaim is, mondta Öcsiöcsi, hogy ő is szivesen kirándulna. Hát mondom, akkor gyere! Azt mondja erre, hogy nem tud, mert áprilistól kezdődik neki is a diákmunka. Kérdezem erre, milyen munkát fog csinálni, azt mondja, az edzőteremben… Kiderült, hogy ő veszi át majd Öcsi helyét a konditeremben! Csakhogy Öcsi már kiskorától sportolt, Öcsiöcsi meg nem, nagyon vékony 😀 Igy hát két-három hete elkezdett edzeni ő is, hogy majd át tudja venni Öcsi helyét. Meglepődtem 😀

Következőnek jött még egy meglepetés: érkezett egy üzenet Hasze-kuntól, az egyetemen a töris csoportból, hogy felvették egy Gifu megyei városba tudományos munkatársnak, igy áprilistól ott fog dolgozni. A mesterszakot majd megpróbálja valahogy elintézni, hogy befejezhesse, de a lényeg, hogy áprilistól nem jön vissza az egyetemre, hanem kezdi a munkát Gifu megyében. Megint meglepődtem! 😀 Egyrészt örülök neki, másfelől viszont sajnálom, hogy elmegy, mivel ő segitett a legtöbbet nekem az egyetemen, és ő vele voltam a leginkább jóban, ő volt az, aki már a kezdetektől kezdve barátságosan viszonyult hozzám. (Mások is barátságosak amúgy, de nem annyira közvetlenek.) Ilyenkor, amikor el kell búcsúzni jó barátoktól (pl. amikor Magyarországról hazamentek az ott tanuló japán diákok, akikkel kialakult egy jó kis társaság, vagy amikor Öcsi hazajött Mo.-ról, illetve most, hogy Öcsi Tokióba megy, Hasze-kun meg Gifuba), mindig van egy pici önzés bennem, hogy milyen kár, hogy eltávolodunk egymástól, de aztán mindig rájövök, hogy örülni kell a sikereiknek, illetve annak, ha valaki azt csinálja, amit szeretne. Sajnos én megtapasztalhattam, milyen az, ha egy barát túlságosan önző, és nem hajlandó elfogadni, hogy a másik a munkája vagy tanulmányai miatt egy időre eltávolodik. Na de vissza a témához!

Visszatekertem Szuitába, aztán mivel nem volt otthon semmi kajám, időm meg nem volt, hogy készitsek, gondoltak, eszem takojakit. Ott volt a takojakisnál Dzsingú-szan (a sajtárusitó), illetve Daiki anyukája, aztán később megérkezett maga Daiki és az apukája is, még később befutottak Reiko-szan barátnői, köztük a zöld hajú néni. Mondtam, amikor bementem, hogy nem ülök sokat, mert korán le kell feküdnöm, de aztán Daiki is kérdezgetett, meg Daiki anyukájával és apukájával is mindenféle jó beszédtémák lettek (amúgy a vezetéknevük Vatanabe, mint kiderült – én eddig csak úgy tudtam, hogy „Daiki anyukája” 😀 ), megmutattuk Teccsannal Daiki apukájának azt a honlapot, ahol be lehet jelölni, hogy melyik megyében járt már az ember – kiderült, hogy ő már minden megyében járt, egy megyét leszámitva mindenhol megszállt már, és öt megyében is lakott, igy eddig ő érte el a legmagasabb pontszámot. Később már tényleg ideje volt, hogy hazamenjek, igy hazahúztam a csikot, és még gyorsan pakolódtam, hisz másnap kezdődött a nagy hokurikui kirándulás!

A Hokuriku-régióban eddig még nem jártam, leszámitva azt a januári villámlátogatást a Fukui megyei Curugában, amikor is az eső miatt nem sok mindent tudtam megnézni. Ha ezt a januári látogatást nem vesszük figyelembe, jelenleg 7 olyan megye van, ahol még nem jártam: a Hokuriku-régió (Fukui, Isikava, Tojama), a Kósinecu-régió (Jamanasi, Nagano, Niigata) és Ibaraki megye. A most következő kirándulás öt napos lesz, az első három napban pedig a Hokuriku-régiót fogom bejárni, igy a kirándulás végére már csak négy olyan megye marad, ahol még nem jártam. A kirándulás útiterve a következőképp alakul:

• 2018. március 8.: Oszakából utazás Fukuiba. Fukuiban a szállásadóm kocsival körbevisz a városban, igy járom be a nevezetességeket: az Icsidzsódani középkori várost, az Eiheidzsi templomot, a kacujamai dinoszauruszmúzeumot, a maruokai várat, a Tódzsinbó sziklákat. Szállás Fukuiban.
• 2018. március 9.: Fukuiból Kaga onszen érintésével érem el Kanazavát (Isikava megye). Megtekintem a Kanazava városi nevezetességeket, majd vonattal fölmegyek a Noto-félszigetre, Anamizu városába. Délután visszautazom Kanazavába, itt szállok meg.
• 2018. március 10.: Kanazavából Takaokába utazom (Tojama megye). A takaokai nevezetességek (pl. Nagy Buddha) megtekintése után a különleges „Berumonta” vonattal utazom a Dzsóhana-vonalon, majd a Himi-vonalon eljutok Himibe. Innen visszamegyek Takaokába, majd Tojamába utazom. A tojamai nevezetességek megnézése után itt szállok meg.
• 2018. március 11.: Tojamából a Takajama-fővonalon Takajamáig utazom (Gifu megye), innen pedig busszal jutok el a hegyekbe, a Sin-Hotaka onszenhez. Fürdőzöm, majd a Sin-Hotaka kötélpályán, a különleges, emeletes gondolában felmegyek a Sin-Hotaka hegyre. A Sin-Hotaka onszentől busszal a Hiraju onszenhez megyek, onnan pedig vissza Takajamába, ahol megszállok.
• 2018. mákus 12.: Takajama nevezetességeit nézem meg a délelőtt folyamán, majd Gero onszenbe megyek. Fürdőzés után tovább utazom Nagojába, ahol megpróbálom begyűjteni a nagojai különleges dizájnú kólát 😀 Úgy terveztem, hogy találkozom Szeitaróval, de ő nem fog ráérni. Nagojából utazom vissza Oszakába.

Mindez a térképen igy néz ki:

Lássuk azt is, hogy néz ki jelenleg, a kirándulás előtt az a térkép, mely megmutatja, melyik megyékben jártam már:

Jelmagyarázat:

▪ lila = olyan megye, ahol laktam

▪ piros = olyan megye, ahol megszálltam (legalább egy éjszakát az adott megyében töltöttem)

▪ sárga = olyan megye, amelyet felkerestem (sétáltam, körülnéztem az adott megyében)

▪ zöld = olyan megye, ahol átszálltam (egyik vonatról a másikra), megpihentem az autópályán stb. (de nem kerestem fel semmilyen nevezetességet)

▪ világoskék = olyan megye, amelyen keresztülhaladtam valamilyen járművel

▪ fehér = olyan megye, ahol még egyáltalán nem jártam

Holnap tehát kezdődik a hokurikui kirándulás, sajnos az első nap előreláthatólag a zuhogó esőben… Igyekszem mindennap beszámolni az eseményekről! 🙂