Napi beszámoló (2017-2019),  OSZAKA 2017~2019.

(62) Nyomtatóvásárlás. A merevlemez tönkremenetele. Megérkezik az esős évszak. Focivébés slim bottle kólák. Az elájult fickó a folyosón és a rámenős újságárus. Bunrakuelőadás Nambában.

A 62. hét az elektronikai cikkekről szól. Lesz szó nyomtatóról, szótárgépről, merevlemezről… Aztán megérkezett az esős évszak is, megint megjelentek új slim bottle kólák, egy fickó ájultan fetrengett a folyosón, egy újságárus pedig mindenképp azt akarta, hogy előfizessek a Jomiuri Sinbunra. Hétvégén pedig bunrakut (japán „bábszínház”) néztem Nambában.

A kutatásomhoz igyekszem összegyűjteni a fontos szakirodalmat, még amíg itt vagyok. Csakhogy ha mindent könyvesboltokból és antikváriumokból vennék meg, az egyrészt nagyon sokba kerülne, másrészt pedig haza is kéne szállítani, szóval ez duplán bonyolult. Ha lefénymásolnám a könyvtári könyveket, na az megint csak pénzbe kerülne, és azt is haza kéne szállítani. Az egyik keddi Ogura-maratonon került szóba a szkennelés ügye. Történt ugyanis, hogy a belga Silke rákérdezett a Nemzetközi Osztályon, hogy hol tudna az egyetemen szkennert használni. Az IT Centerben ugyanis lehet lehet használni a számítógépeket meg a fénymásolót, de szkenner nincs. Na tehát Silke rákérdezett a szkennerre, a Nemzetközi Osztály pedig egyből telefonált Ogurának, hogy utánakérdezzen: a diákja mégis minek akarja a szkennert használni?! Mintha ez valami halálos bűn lenne 😀 Kiderült, hogy ő is szeretne beszkennelni szakirodalmat, hogy majd pdf-ben hazavigye. Persze szerzői jogok meg minden, Ogura nem is mondott a Nemzetközi Osztálynak semmit, mondta, hogy utánakérdez. Aztán az órán megbeszélték, hogy majd azt mondja, ha kérdezik, hogy Silke a házi feladatokat meg hasonlókat akarta beszkennelni, mert hogy Európában minden digitálisan zajlik, nem papíron. (Amúgy mindig nevetek, amikor mutatják itt-ott, hogy Japánban mennyire fejlett a technológia, minden digitális stb… Hát akik ezt írják, azok még nem járhattak japán hivatalban vagy oktatási intézményben 😀 Mindent papírra kell írni, mindennek van kitöltendő űrlapja, mindenről adnak papírt… Rengeteg papír megy a szemétbe. És ugyan különválogatják a szemetet, de ez igazából csak a palackok meg üvegek szempontjából érdekes, hiszen a papír, a sok műanyag csomagolóanyag megy a kommunális hulladékba, aminek az ismert neve Japánban „égethető hulladék”. Bizony, ezeket mind elfüstölik!) Tehát szóba került ez a felháborító dolog, a szkenner 😀 És akkor eldöntöttem, hogy számomra is az lenne a legegyszerűbb, ha mindent szépen beszkennelhetnék, ezért elkezdtem szkennereket nézni a neten. Persze csakis használt szkennereket néztem, hogy ne kerüljön sokba. A Yahoo Auctionson is néztem, aztán keresgéltem más apróhirdetéses oldalakon is. Lett is volna egy multifunkciós készülék, aminek a nyomtatórésze elromlott, de a szkenner jól működik, ezt ingyen adta volna valaki oda, aki Szenri-Csúó állomás közelében lakik – de mire írtam neki, valaki beelőzött. Végül a Yahoo Aucitionson találtam viszonylag olcsón egy A3-ast is kezelő multifunkciós készüléket, sikeresen licitáltam rá. Hokkaidóból küldték, pár nap múlva meg is érkezett – viszont a mellé ígért USB-kábel, leírás stb. nem volt a csomagban. Ezt szóvá is tettem, hamarosan ezek is megérkeztek. El is kezdtem szkennelni a szakirodalmat.

Szótárgépet is akartam venni, mivel a régi, ötéves szótárgépemben nincsen Japán nagyszótár (Nihon kokugo daidzsiten), az pedig kell nekem a munkámhoz. Az a baj, hogy azok a modellek, amelyekben van ez a szótár, mind a legdrágábbak, más modellbe direkt nem rakják bele… Így hát kitaláltam, hogy egy egy-két évvel korábbi csúcsmodellt veszek meg használtan, az nem kerül sokba. Így is tettem, hamarosan megérkezett a szótárgép is.

Az előzőknél nagyobb probléma volt a külső merevlemezem meghibásodása. Minden adatomat ezen tároltam, és tudom, én vagyok a hülye, de biztonsági mentésem sem volt. Szerdán aztán elkezdett hülyéskedni a merevlemez. Átvittem a takojakishoz, hogy az ő gépén is megnézzük, hülyéskedik-e. Igen. Kezdett haldokolni a merevlemez. Pánikba esve másnap reggel letekertem nyitásra a Jodobasiba, és vettem egy új merevlemezt, aztán elkezdtem átmásolni az adataimat. Szerencsére adatvesztés nélkül megúsztam a kalandot, de mostantól mindig lesz biztonsági másolatom minden adatomról.

Eközben láttam, hogy megint kijöttek limitált, különleges slim bottle kólák, mégpedig a focivébéhez kapcsolódva. Engem abszolút nem érdekelnek a sportok, nem nézek focit, a sportcsatornákat feleslegesnek tartom, a vébé sem hoz lázba… De a gyűjteménybe muszáj volt megvegyem a slim bottle kólákat 😀 Kedden, az Ogura-maraton után eltekertem a Donkiba, gondolván, hogy ott biztos lesznek a kólák. Hát nem voltak. Átmentem egy szűpába, ott sem volt. Na mondom, nem baj, majd legközelebb. Ahogy tekertem haza, épp egy konbini, egy Lawson mellett haladtam el. Gondoltam, itt biztos nem lesz, de azért benézek. Hát ott sorakoztak a hűtőben a kólák, mind a hat fajta. Be is gyűjtöttem őket, és vettem egyet Tera-szannak is, ő úgyis nagy focirajongó. Bevittem a takojakis üzletbe, örült neki. Volt ott egy eddig még ismeretlen hölgy a fiával, végül picit leültem, és ott hárman elbeszélgettünk. Ekkor, kedden amúgy elkezdett esni az eső, és szerdán is zuhogott, be is jelentették, hogy a Kanszai-régióban megkezdődött az esős évszak. Hát ezt nem szeretem…

Már nem emlékszem pontosan, melyik nap, de egyszer csak lépek ki az ajtón, hát a folyosó közepén fekszik egy fiatal srác. Megijedtem, azt hittem, meghalt, vagy elájult. Kérdezem tőle, minden-rendben, erre valamit motyog, látom, hogy szuszog, alszik. Úgy tűnik, bepiált, és kidőlt a folyosón… Elmentem, aztán mikor jövök vissza, látom, hogy már feltápászkodott, és épp telefonál valakinek. Úgy tűnik, kialudta magát a folyosón. Talán még aznap jött egy újságárus, becsöngetett, mondja, hogy a Jomiuri Sinbuntól van, és újságelőfizetést kínál. Mondom, én nem olvasok újságot, nem kell. Ezzel el is ment. Később (vagy talán másnap?) visszajön, megint csönget, és kéri, hogy nyissam ki az ajtót. Kinézek, hát elsőre meglepődött, hogy milyen arcot látott az ajtóban. Kérdezi, hogy nem akarok-e mégis előfizetni. Mondom, nem. Kérdezi, külföldi diák vagyok? Mondom, igen. Azt mondja, hát az újsággal jól lehet gyakorolni a japán nyelvet… Mondom, nem érdekel, nem kell gyakorolnom. Erre: „de a szomszédok, a többi Kandaios diák közül is sokan előfizettek!”. Ez a taktika lehet, hogy a japánoknál bejön („ha mások is csinálják/veszik stb., akkor én is”), nálam viszont nem 😀 Mi közöm nekem ahhoz, hogy a szomszédok közül hányan olvasnak újságot? 😀 Végül bár Csizmás Kandúr-féle könyörgős pofát vágott, sikerült leráznom a hölgyet. Biztos rászóltak, hogy kevés az előfizetés… De nekem nincs pénzem arra, hogy megkapjam papíron azt, amit a tévében és a neten is látok.

Szombaton eltekertem Nambáig, hogy megnézzek egy bunrakuelőadást. Érkezett ugyanis az egyetemtől egy értesítés, miszerint ingyenesen lehet menni. Jelentkeztem, és engem is kisorsoltak. Egy teljes bunrakuelőadást még láttam, csak ilyen rövidített változatot, ezért érdekelt a dolog. Ráadásul szépen elmagyarázták, miről fog szólni a történet, és volt felirat is egy kijelzőn, így jobban meg lehetett érteni az archaikus nyelven történő kántálást. Jó volt, érdekes volt… de egy-két részen azt hiszem, elaludtam 😀 😀 Itt meg lehet nézni egy részletet egy bunrakuelőadásból, nagyjából így kell elképzelni:

Végül pedig jöjjenek a saját képeim:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás