(63) Egy átlagos hét. Hortenzia-túra Kiotóban és Udzsiban. Az átlátszó kóla íze.

A 63. héten Kiotóba ugrottam el megnézni az éppen virágzó hortenziákat. Aztán én is beszereztem és megkóstoltam a híressé vált, de bűnrossz ízű átlátszó kólát.

Hétfőn mentem el az egyik szűpába beszerezni a nagyon hájpolt átlátszó kólát, a Coca-Cola Cleart. Japánban most nagy sláger ezek az átlátszó innivalók, van már átlátszó ice tea, átlátszó kávé, és állítólag átlátszó sört is terveznek. Ebbe a sorba illeszkedik az átlátszó kóla is. Azt ígérték, hogy megmarad a kólaíz, kicsit citromos lesz, és 0 kalóriás. Eddig volt ugye őszibarackos kóla, a Pepsi meg adott ki karácsonyi fahéjas fehér kólát, halloweeni rózsaszín kólát… Ezek mind ihatók, finomak voltak. De ez az átlátszó kóla valami borzadály. Annyira mű íze van… Mondjuk én a Zero és hasonló cukormentes üdítők ízét sem bírom… de ez a clear kóla azokon is túltett. Úgy négy-öt kortyot tudtam inni belőle… aztán után ettem valamit, ismét bepróbálkoztam, de megint csak egy korty ment le a torkomon. A maradékot ki kellett öntsem, ez ihatatlan.

Kedden az Ogura-maratonon Nakatani-szan megvetetett mindenkivel ötszáz jenért valami jegyet egy előadásra, amit majd a történelmi múzeumban fognak tartani. Tavaly is volt valami ilyesmi… Megbízzák a hallgatókat, hogy minél több jegyet adjanak el, a diákok pedig rásózzák a többi diákra. Aztán a középkorral foglalkozó csoport szervez valami kirándulást is szeptemberre, engem is kérdeztek, nem érdekel-e, de nekem már megvan akkorra az útitervem (ezt is publikálom nemsokára). Meg tavaly is több tízezer jenért terveztek egy kétnapos kirándulást, bérelt busszal meg mindennel… Túl drága!

Csütörtökön reggel felkerekedtem, hogy megnézzem Kiotóban a hortenziákat. Azért csütörtökön, mert aznapra jó időt ígértek így az esős évszak közepette. Először is a Josiminederához mentem, ez volt már a negyedik látogatásom. Sajnos a vonaton jutott eszembe, hogy a gosuincsót otthon felejtettem, így a másik két helyen, ahová ellátogattam, nem tudtam gosuint csináltatni… A Higasi-Mukó vasútállomás mellett a buszra várakozva leült mellém két néni, akik azon tanakodtak, hogy vajon jó helyen vannak-e, innen indul-e a busz. Megkérdeztem, hogy a Josiminederához akarnak-e menni. Mondták, hogy igen, így útba igazítottam őket 😀 Kérdezték, hogy jártam-e már itt, mondtam, hogy igen. Azt mondták, hogy nem is tudták, hogy a hortenziákról híres, tavasszal akartak volna jönni megnézni a szakurákat is, de végül nem tudtak. Hát megmutattam nekik fotón 🙂 Talán mert hétköznap volt, most nem volt úgy megtömve a busz, mint tavaly, de ülőhely így se volt már. Megérkezve egyből fölmentem a dombon, megvettem a belépőjegyemet, és elmerültem a hortenziarengeteben 🙂 Csak ismételni tudom magam: gyönyörű szép ez a hely. Körbejártam a kertet, fényképeztem. Tűzött a nap, be kellett kenjem magam naptejjel, és délutánra még így is megpirult az arcom…

Következőnek a busszal visszamentem a Higasi-Mukó állomáshoz, onnan pedig az Arasijama-vonalon jutottam el a Macuo-nagyszentélyhez, azt viszont nem néztem meg, hanem egyből elsétáltam az Umenomija-nagyszentélyhez, ami a hortenziákról és a macskákról híres. Találkoztam is három alvó cicával, aztán odabent sétáltam a szentély kertjében. Ez a hely is álomszép. Sikerült lefényképeznem egy óriás szitakötőt is az egyik piros hortenzián, szerintem nagyon jól sikerült kép lett. Innen aztán busszal a Kiotó állomásig mentem, ott vettem egy olcsó jegyet Udzsiig, aztán a JR-ra szálltam. Udzsi állomástól elsétáltam a Mimurotodzsiig, ahol ismét elmerültem a rengeteg hortenziába. Mindegyik hely nagyon szép volt – csak azt nem tudom, hogy tavaly hogy oldottam meg, hogy ezeken kívül még két helyre el tudtam menni egy nap alatt, most meg ez a három is alig fért bele egy napba 😀 Hazafelé aztán a Keihannal mentem, és beugrottam a takojakishoz is, ha jól emlékszem, megint Daiki anyukája volt ott, meg egy öreg néni, nekik megmutattam a képeket.

Most pedig itt is megmutatom a képeket:

Szombaton aztán megint egy kólát kerestem 😀 Ezúttal megint a slim bottle gyűjteménybe… megjelent ugyanis egy „nyári dizájnos”, tűzijátékos mintájú kóla. Umedában az egyik üzletben árusították az üzlet honlapja szerint, így gondoltam, letekerek. Rengetegen voltak a belvárosban, nehéz volt a közlekedés, de végül beszereztem, amit szerettem volna 🙂 Íme: