(64) Erős földrengés Oszaka északi részén. Rendkívüli tanítási szünet. Edzés Öcsivel Jocubasiban. Az orvosi vizsgálat.

Június 18-án 6-os erősségű földrengés ébresztett. Két napig nem volt tanítás, minden a földrengésről szólt, aztán utána csütörtökön voltunk Öcsivel edzeni, pénteken pedig röntgenre mentem, hogy legyen orvosi papírom, ami egy programra való jelentkezéshez kellett.

Hétfő reggel 7:50-re állítottam be az ébresztőórát. Úgy terveztem, hogy elmegyek edzeni, utána főzök, aztán délután megyek az egyetemre. Csörgött is az óra, gondoltam, még egy tíz percet visszaalszom. Vissza is aludtam, még álmodtam is valamit abban a pár percben, aztán 7:58-kor arra ébredtem, hogy szirénázik a telefonom, és függőleges irányban, föl-le dobál az ágy… vagyis a futon… vagyis a padló 😀 Mellettem a hűtőn lévő mikró tetejéről a zabpehely leesett a futonra. Egyből tudtam, hogy ez földrengés lesz, gyorsan a fejemre raktam a párnát, aztán bemásztam az íróasztalom alá. Bekapcsoltam a tévét, ott már mondták is, hogy 6-os erősségű földrengés van Oszaka megye északi részén. Ekkor még nem lehetett tudni, pontosan honnan ered a földrengés, és még azt se, hogy fog-e cunamit okozni. Tavaly voltunk ugye az abenói katasztrófavédelmi központban, és ott kipróbálhattuk a földrengés-szimulátort. Na nekem ez a mostani földrengés nagyon hasonlított ahhoz, amilyennek a szimulátor a 30 éven belül nagy valószínűséggel bekövetkező Nankai-földrengést mutatta, így én egyből arra gondoltam, hogy kész, itt van a Nankai-földrengés. Amíg az asztal alatt voltam, hallom, hogy valami iszonyatosan zúg… Nem tudtam, mi lehet, eltört valami vezeték, gáz- vagy víz-… Aztán hallom, hogy ez a zúgás a fürdőszobából jön. Óvatosan benyitok, hát látom, hogy lepotyogott a földre a borotva, bekapcsolódott, és szerencsétlen a padlót próbálta borotválni nagy serényen 😀 😀 Mivel azt hittem, hogy ez a nagy Nankai-földrengés, számítottam arra, hogy majd menekülni kell, így hát az irataimat gyorsan bedobáltam a kistáskámba, de ekkor megint megszólalt a telefonom. A Yahoo katasztrófavédelmi applikációja pont azt a hangot adta, amilyet az NHK szokott adni a nagy földrengések jelzésekor. Az applikáció azt jelezte, megint földrengés jön. Visszabújtam az asztal alá, de végül kiderült, hogy csak késett a jelzés… Ezen a videón látszik is az NHK vészjelzése, hallható a hang is:

https://www.youtube.com/watch?v=o3YGrXVVjSw

1:40-nél lehet hallani egy másik csengetést is, ez igazából a legijesztőbb, ezt nagy vészhelyzeteknél szokták bejátszani. Nem tudtam róla, de azt írják a neten, hogy ha ezt a csengetést lejátsszák, akkor a tévék és rádiók automatikusan bekapcsolnak… nem tudom, ez igaz-e.

Néztem tehát a tévében a tudósítást, mondták, hogy még lehetnek utórengések, ezért nem nagyon mentem sehova, csak felöltöztem, hogy ne gatyában kelljen menekülni, ha menekülni kell 😀 Hamarosan bemondták, hogy az epicentrum Oszaka megye északi részén volt, nem kell cunamitól tartani, így megnyugodtam, hogy ez nem az a bizonyos Nankai-földrengés. Közben megnéztem az egyetem honlapját, ahol írták, hogy az első órák elmaradnak, nemsokára döntenek arról, hogy a délutáni órákat is lemondják-e. Maga a földrengés nem okozott akkora károkat, mint például a pár évvel ezelőtti kumamotói, vagy a 2011-es tóhokui földrengés, persze voltak régi épületek, amelyek összedőltek (például egy buddhista templom kapuja, vagy egy régi építésű kémény), illetve volt, ahol meghasadt a föld vagy épületek fala, illetve egy iskolánál egy szabálytalanul épített betonfal rádőlt az épp mellette sétáló kislányra, aki életét vesztette. Emiatt a következő napokban nagy téma volt a tévében ezek a betonfalak, kiderült, hogy az országban sok helyen vannak hasonló, szabálytalanul felépített falak (tulajdonképpen kerítés helyett építették, hogy ne lássanak be az udvarra a járókelők), ezeket aztán elkezdték lebontani.

A közlekedésben egész nap fennakadásokat okozott a földrengés, mivel ilyenkor a vonatok megállnak, és a vasúttársaságok dolgozói bejárják a vasúti síneket, megnézik alaposan, nem rongálódott-e meg semmi. Emiatt egész estig nem közlekedett a szuperexpressz (sinkanszen), de a helyi járatok sem. Az egyetem honlapjára kikerült, hogy egész nap elmarad a tanítás, ez nem is csoda, hiszen nem jártak a vonatok, se a tanárok, se a diákok nem is tudtak volna eljutni az egyetemre. Öcsi is írt, hogy náluk is szünnapot rendeltek el a munkahelyen.

Délutánig figyeltem a híreket a tévében, vártam az utórengéseket, de nem jöttek… Aztán gondoltam, elmegyek a boltba, hogy vegyek tartós élelmiszert. Mondták a tévében, hogy mindenki vigyázzon az utórengésekkel, de azt is, hogy a kumamotói földrengésnél azt hitték az első rengésre, hogy az a legerősebb, és utána majd csak utórengések jönnek, ehelyett kiderült, hogy az első rengés volt az előrengés, és csak másnap jött az igazi, még erősebb. Szóval azt is mondták, hogy ilyesmi is elképzelhető, ezért mindenki vigyázzon. Biciklivel elindultam tehát a boltba, útközben semmi különöset nem láttam. A Sin-Midószudzsi főúton hatalmas forgalom, nagy dugó volt, mivel ugye nem járt a metró Midószudzsi-vonala. A szűpánál konkrétan alig tudtam lerakni a biciklit, annyian voltak, az utcákon is nagyon sok volt a járókelő. A boltban már alig voltak péksütemények, a palackos víz is kifogyott. A maradék péksüteményekből, csipszből, csokoládéból, hasonló tartós rágcsából vásároltam végül. Igazából nekem van 10 kiló rizsem meg rengeteg csirkemell befagyasztva itthon, csak ha mondjuk elmegy az áram, akkor aztán mire megyek a nyers rizzsel meg a fagyott, nyers csirkékkel 😀 Amúgy errefelé nem ment el se az áram, se a gáz. Vagyis a gáz ilyenkor automatikusan lekapcsol, de utána jöttek az önkormányzattól valami emberek ellenőrizni, és ők visszakapcsolták. A kicsivel északabbra lévő Ibaraki várost jobban sújtotta a földrengés, arrafelé több hétig nem volt gázszolgáltatás, volt, ahol pár napig áram se.

Mivel még estére sem állt helyre a közlekedés, mutatták a tévében, hogy sokan elkezdtek a belvárosból, Umedából észak felé gyalogolni. A híd, amelyiken mindig át szoktam tekeri, amikor megyek Umedába, általában tök üres, csak pár járókelő sétál rajta. Na most úgy megtelt, hogy az emberek sorban álltak azért, hogy egyáltalán fel tudjanak jutni a hídra. Az Umeda felőli oldalon a híd lábánál mindig tanyázik egy hajléktalan, most ő is látszott a tévéfelvételen, ahogy mellette áll több száz ember sorban. Itt láthatók felvételek a hídról:

Este aztán elkezdett újra közlekedni a sinkanszen. Igen ám, de a sinkanszen nem Oszaka belvárosába érkezik meg, hanem a Sin-Oszaka állomásra. A Sin-Oszaka állomástól Oszaka állomásig pedig vagy metróval, vagy a JR helyi vonataival lehet eljutni – ezek közül egyik sem közlekedett. Így akik nagy nehezen megérkeztek Sin-Oszakába, nem tudtak lejutni a belvárosba, taxit kellett fogjanak, de a dugók és a sok ember miatt ez is nehézkes volt. A külföldiek is bajban voltak, nem tudták, hogyan jutnak majd el a célállomásra.

Közben kérdezték Motoharáék, hogy minden rendben van-e, mondtam, hogy igen. Náluk, Tojonakában nagyobbak voltak a károk. Északabbra van ugyanis a város, közelebb az epicentrumhoz, ráadásul ők a 13. emeleten laknak. Azt írta Kazue, hogy nagyon kilengett minden, és mutatott is képeket arról, hogy a vitrinszekrényből a szép étkészletek, borok mind kipotyogtak és összetörtek, a fürdőszobaszekrényből is mindenféle kozmetikumok, gyógyszerek stb. belepotyogtak a kagylóba. Szuitában ehhez képest alig potyogott le valami. Nálam például leesett ugyebár a zabpehely, aztán a konyhaszekrény tetejéről leesett két proteines shaker, a polcomról pedig az elektromos fogkefe, ami a töltőn volt. Aztán szintén a polcról egy lábas, a fürdőszobában meg ugye a borotva. És ennyi. A tévéasztalon volt egy amazonos üres kartondoboz, és annak a tetején egy ilyen illatosító izé, kis üvegcsében illóanyaggal. Gondoltam is egyik nap, hogy ha itt földrengés lesz, ez biztos ki fog borulni. Ehhez képest ez meg se moccant. Szerintem azért, mert nem oldalirányú volt a rengés, hanem inkább függőleges… Tera-szan is mondta pár nappal később, amikor benéztem az üzletbe, hogy a takojakis boltban se esett le semmi. Mindenesetre lefekvés előtt a magasabban lévő dolgokat leraktam a földre, nehogy egy utórengésnél lezuhanjanak, a futonomat pedig behúztam a szoba közepébe, hogy ne az ablak mellett aludjak, nehogy kitörjön az ablak. Este volt is egy utórengés, aztán éjjel is vagy kettő, meg még másnap is.

A földrengésről további képek láthatók ebben a híradásban:

https://www.youtube.com/watch?v=WDsfMO3XO_o

Hétfő délután amúgy kiírták az egyetem honlapjára, hogy kedden sem lesz tanítás, így elmaradt az Ogura-maraton. Helyette gondoltam, hogy elmegyek edzeni, de az épület, ahol az edzőterem van, zárva volt. A városban sok más helyen is láttam, hogy ki van ragasztva egy cetli az ajtóra, és zárva van a hely, például bankok, üzletek. Amúgy az edzőtermes épület csütörtökön már kinyitott, viszont a negyedik szinten lévő százjenes bolt még egy hétig zárva tartott. El tudom képzelni, ahogy a százjenes boltban az a sok apró holmi, tollak, füzetek, tányérok, poharak, evőeszközök, mindenféle papírtermékek stb. mind lepotyogott a földre, összetört… Szóval az épület kinyitott, viszont a mozgólépcső még mind a mai napig nem működik, csak a lift.

Szerdán már volt tanítás, és jött egy erős esőzés is. Minden óra azzal kezdődött, hogy a tanárok elmondták az élményeiket, hogy ők épp hol voltak a földrengés idején, és hogy az 1995-ös nagy Hansin-Avadzsi-földrengést hogyan élték meg. Szerdán aztán jött egy értesítés a Nemzetközi Osztálytól, mégpedig a Japan Tent nevű programmal kapcsolatban. A Japan Tentet minden évben egy Isikava megyei szervezet rendezi, meghívnak nyáron az egész országból összesen 300 külföldi diákot egy hétre Isikava megyébe, a hét első felében a diákok Isikava megye kisebb településein vannak elszállásolva családoknál (homestay), a második felében pedig a megyeszékhelyen, Kanazavában. Mindenféle programok vannak, viszik a diákokat erre-arra, ráadásul minden ingyenes, a szállás, az utazás is. Ez engem is érdekelt, tavaly néztem is, hogy kéne jelentkezni, csak én pont egy kirándulást terveztem erre az időpontra. Idén már le is mondtam a dologról, hisz augusztusra megint beterveztem egy kirándulást. Igen ám, de az értesítőből kiderült, hogy idén pont azon a héten lesz a Japan Tent, amikorra én nem terveztem semmit. Gondoltam, megpróbálkozom a jelentkezéssel. Viszont a jelentkezéshez kell egy orvosi igazolás mellkasi röntgennel meg vizeletvizsgálattal. Ilyenem nekem Japánban nem volt, így gondoltam, csütörtökön megérdeklődöm a Nemzetközi Osztálynál, hol lehet ilyet csináltatni.

Csütörtökön el is mentem a Nemzetközi Osztályhoz, itt nem nagyon tudták, miről beszélek 😀 Mondom a pultnál lévő diáklánynak, hogy mi a helyzet, ő meg ugyanezt elismételte az egyik nénikének, de már úgy, hogy „csak most jött Japánba, ezért nincs ilyen orvosi igazolása”. Naaa, ne költs már hozzá, én olyat nem mondtam, hogy csak most jöttem 😀 Végül aztán tanakodtak egy sort, és aztán mondták, hogy a Tojocu állomás közelében van egy rendelő, menjek el oda. Viszont én utánanéztem a Kandai honlapján is, és ott azt írták, hogy vannak olyan rendelők, amelyek kapcsolatban állnak az egyetemmel, és a diákoknak oda kell menni. Nem hittem tehát a Nemzetközi Osztálynak, megkerestem az egyetemi egészségügyi irodát vagy osztályt vagy mit, és elmentem oda. Ott mondom, hogy milyen igazolás kéne nekem, a nővérke meg egyből mondta, hogy jaa, az Isikava megyei Japan Tentről van szó? Na gondoltam, ezek az én embereim 🙂 Mutatták, hogy hova kell menni a röntgenre, a vizeletvizsgálatot meg ők majd elvégzik helyben. Megbeszéltük, hogy majd pénteken elmegyek a röntgenre, és akkor annak az eredményét beviszem hozzájuk. Mikor jöttem el, épp bejött két kínai cserediák is, és ők is a Japan Tenttel kapcsolatban érdeklődtek 😀

Csütörtök délután aztán egészen Jocubasiig (Sinszaibasi környéke) tekertem le, mert megbeszéltük Öcsivel, hogy elmegyünk edzeni. Ő eddig oda járt vissza edzeni, ahol egyetemista korában diákmunkaként edzősködött, de az a hely nincs éjjel-nappal nyitva, így munka után sokszor már nem tudott eljutni oda. Ezért ő is belépett az Anytime-ba, de a belépést követő egy hónapon belül csak abba az edzőterembe lehet menni, ahol a belépési procedúrát csinálta, egy hónap múlva aztán már az egész országban, bármelyik helyre be lehet menni. Így hát nekem kellett lemenni Jocubasiba. Kicsit kóboroltam, amíg megtaláltam a helyet, nemsokára megjött Öcsi is. Nem nagyon tetszett az a hely, sok nagydarab, kigyúrt fickó volt, akik úgy néztek a külföldire, mintha szellemet láttak volna. Szűk volt a hely, konkrétan a fülembe lihegett az egyik fickó, olyan közel voltak egymáshoz a gépek. És nem egy nagy terem, hanem három emeleten vannak összezsúfolva az eszközök. Szóval az eszakai jobban tetszik 🙂 Az edzés után beültünk egy CoCoIchibe enni, aztán még kicsit beszélgettünk, majd elindultam hazafelé.

Pénteken reggel aztán eltekertem Szenrijamáig, hogy megcsináltassam a röntgent. Először voltam japán orvosi rendelőben. A bejáratnál le kellett húzni a cipőt, papucsot kellett fölvenni. A váróterem nagyon elegáns volt, hát elvégre ezek mind ilyen magánrendelők. Egy kis ablaknál kellett a nővérkének átadni a papírokat, amiket az egyetemtől kaptam, aztán leültem várakozni az öreg nénik mellé. A nénikék szerintem kontrollra jöttek, vagy gyógyszert íratni, mert olyan tíz perc alatt végeztek is, utána a kis ablaknál kapták meg a gyógyszerüket, és fizettek pár száz jent. Én is végeztem úgy öt perc alatt. A doktor úr meghallgatta a hátamat, aztán fél perc alatt csinált egy szemvizsgálatot, utána jött a röntgen, ez úgy egy perc, aztán a nővérke megmérte a magasságomat és a testsúlyomat, ez is úgy egy perc. Már kész is voltam. 3000 jen. Remélem, ezek után kiválasztanak a Japan Tentre, mert ha nem, akkor kidobtam 3000 jent az ablakon 😀 Mert ugyebár a Japan Tentre minden évben sokan jelentkeznek, és csak 300 fő mehet… Én voltam a 295. jelentkező, és még két hét volt a jelentkezési időszakból. Azért reménykedem. A vizsgálat után tehát megkaptam az igazolást, amit vittem az egyetemre. Ott leadtam a vizeletmintát is, azt is megcsinálták 200 jenért, mondták, hogy hétfőre elkészül az igazolás, ami megint 200 jenbe fog kerülni. A vizsgálatok után aztán voltam bevásárolni, befizettem a csekkeket is.

Hétvégén meg szerintem nem történt semmi érdekes.

Jöjjenek képek a földrengéssel kapcsolatban: