(71-5) 【Hokkaidó+Tóhoku 9】 Utazás a Furano-Biei Norokko vonattal. A Tomita-virágfarm. Furano, Hokkaidó köldöke. Utazás Szapporóba. Szállás a netcaféban.

Üdvözlet Szapporóból, a megyeszékhelyről, a Közép-Hokkaidó alrégióból! Az utazás immár a kilencedik napjánál tart, és ezzel elérkeztünk pont az út feléhez! A mai napon ismét egy különleges vonattal, a Furano-Biei Norokkóval utaztam, megtekintettem a levenduláiról hires Tomita-virágfarmot, aztán Hokkaidó „köldökét”, végül Szapporóban egy netcaféban szálltam meg.

Aszahikavából a Norokko vonat kereken 10 órakor indult, ez pedig azt jelentette, hogy jól kialudhattam magamat. Mivel a szobatársaim nem horkoltak, ezért teljesen nyugodtan tudtam majdnem 9 órát aludni. Ez rám is fért, hisz az elmúlt napokban úgy 4-6 órákat aludtam. Az alvós applikációm szerint 94%-os volt az alvás minősége Aszahikavában 😀 Reggel aztán olyan fél 8 után mozgolódás volt, mindenki indult az útjára, igy hát én is felkeltem, szép nyugodtan megreggeliztem, és összekészülődtem. Kilenc óra körül léptem ki a szállás ajtaján. Hogy ne kelljen cipekedjek a 4-dzsó állomáshoz mentem, és az ide érkező vonattal utaztam egy megállót Aszahikaváig. Az aszahikavai főállomáson nyomattam pecsétet a 18 kippure, aztán sétálgattam, megnéztem az állomás északi bejáratát, vettem kaját, majd fölmentem a peronhoz.

A Furano-Biei Norokko vonat egy ugyanolyan mozdony húzta, lenyitható ablakú szerelvény, mint amilyenen Kusiróban is utaztam (a Kusirói Lápvidék Norokko). Lefényképeztem a vonatot, aztán elfoglaltam a helyemet. Erre a vonat ra is vettem helyjegyet még Szuitában, mert azt olvastam, hogy nagyon sokan szoktak lenni a nem helyjegyes kocsikban. Hát szerintem simán felfértem volna oda, nem lett volna muszáj helyjegyet venni… De sebaj, mert igy, helyjeggyel kaptam igazolást arról, hogy utaztam a vonaton 😀 Megy az igazolás a gyűjteménybe. Igaz, elég gagyi, a sima nyomtatópapirnál épp egy leheletnyivel vastagabb papirra nyomtatták, még csak nem is rendes műnyomópapir. Azt hittem, hogy értelemszerűen arra fogunk indulni, amerre a mozdony van, ezért csodálkoztam is, hogy miért a menetrend szerinti bal oldalra szól a jegyem, mikor én jobb oldalit kértem. Aztán mikor elindult a vonat, rájöttem, hogy tulajdonképpen végig tolatunk 😀

Úgy 75 percet vett igénybe az utazás a Levendulafarm megállóhelyig. Útközben megálltunk jó pár percre Bieiben, aztán döcögtünk tovább. A Levendulafarm megállóhely egy ideiglenes megállóhely, amelyet Nakafurano állomás és az azelőtti állomás közé épitenek fel nyaranként, amikor sok látogató érkezik a virágfarmokra. Ezen a rendkivüli megállóhelyen csak a Norokko vonatok, illetve az időszakos gyorsitott és gyorsvonatok állnak meg. A megállótól gyalog el lehet sétálni a környék leghiresebb virágfarmjra, a Tomita-farmra, ami főleg a levenduláiról hires. Én is igy tettem, leszálltam a vonatról, majd kikerültem a rengeteg kinai turistát, és mentem előre a farm felé. Errefelé is sok kinai turista volt, volt köztük egy család, amelynek tagjai különösen hangosak voltak, anyuka konkrétan minden egyes virágnál felkiáltott, és lefényképeztette magát apukával, a nagymama pedig egy olyan pólót viselt, amelynek a hátán angolul az állt: „Waiting time 30 minutes”. Nem tudom, ezzel mit akart mondani a költő… 😀 A farm viszonylag nagy területű, de a tegnap meglátogatott négy évszak szinei stb. nevezetű helynél kisebb. Nem ejtettem szót még az aznapi időjárásáról. Éjszaka Aszahikavában szakadt az eső, de amikor elindultam, épp nem esett. Utána a vonaton végig el volt borulva, de nem esett. Mikor sétáltam a farmig, néha csöpörészett, néha elállt. Utána a farmon szintén ez folytatódott, volt, hogy tiz percre kitisztult az ég, utána ismét beborult. De zuhogó esőzés nem volt.

A Tomita-farm a levenduláiról hires főképp, de a legnagyobb levendulamező virágjai már júliusban elvirágoztak. Voltak viszont későn virágzó levendulamezők is, ezek nagyon szépek voltak. A levendulákon kivül még számos más virágot termesztettek, a különböző szinű és fajtájú növényeket külön sávokba ültetik, igy a dombokon nagyon szép szines virágmezők keletkeznek. A farmon lévő kis üzletekben levendulából készült termékeket, párnákat, illóolajat, parfümöt stb. árusitanak, nagyon finom illatúak. Aztán van fagyis is, ahol levendulafagyit kinálnak, én is vettem egyet – finom volt, de igazából ugyanolyan jelentéktelen izűnek éreztem, mint a Tihanyban kapható levendulafagyit 😀 😀 A levendulán kivül még sárgadinnyét is termesztenek errefelé, a dinnye árusitására egy külön épületet szenteltek. Öt sárgadinnye úgy 11 ezer jen… Lehet aztán venni kis szelet dinnyét meg dinnyés édességeket is, de mindegyiknek meglehetősen horribilis az ára. Körbesétáltam az egész farmot, kikerültem a kiabáló kinai turistákat, aztán fényképeztem a dongókat és a lepkéket ahogy dolgoznak a levendulákon.

Úgy másfél óra alatt körbejártam a helyet, aztán lesétáltam a Levendulafarm megállóhoz. Igen ám, de a következő Norokko vonat érkezéséig volt még úgy egy óra, igy hát szépen elüldögéltem a mini „váróteremben”. Majdnem el is aludtam a kellemes időben, aztán megérkezett egy kinai család, elkezdtek ordibálni, igy hát odalett az idill.

A következő Norokkóra nem volt helyjegyem, de nem is kellett, simán volt hely a normál kocsikban. Ezzel Furano városáig utaztam el. Furano a virágmezőkön kivül arról hires, hogy itt van földrajzilag Hokkaidó középpontja, erre mondják azt, hogy ők Hokkaidó köldöke. Erre az állomáson is emlékeztet mindenféle kiirás meg figura, és a városban a konkrét középpontnál meg egy emlékkő áll. Ezt az emlékkövet mentem felkeresni a rendelkezésemre álló másfél-két órában. Ismét beborult közben az ég, és szitáló eső kezdődött, nem tudta senki, hogy érdemes-e kinyitni az ernyőt, vagy fölösleges. A középpont felkeresése előtt útba ejtettem egy információs központot, ahol helyi termékeket is árulnak, mivel a neten azt olvastam, hogy itt lehet olyasmit kapni, hogy azt mondja „igazolás arról, hogy keresztülmentél Hokkaidó közepén” 😀 Meg is találtam a helyet, de igazolás nem volt sehol. Megkérdeztem egy eladót, mondta, hogy igen, régen volt ilyesmi, de már nem tartanak. Utána még még egy ilyen információs irodánál utánakérdeztem, de ott a bácsika azt se tudta, hogy régen létezett ilyen. Na mindegy. Elsétáltam a hivatalos középpontig, ami egy iskola épülete előtt található. Egy nagy emlékkő, rajta a feliratta, hogy Hokkaidó közepe, ennyi. Megnéztem, aztán elmentem egy Seico Marthoz, hogy vegyek ebédet. Ekkor kicsit erősebben kezdett szitálni az eső. Visszamentem az állomásra, és a váróteremben megebédeltem.

Furanóból a Nemuro-fővonalon egy picike vonattal jutottam el Takikavába. Itt át kellett szállni az Ivamizavába tartó vonatra, onnan pedig a Szapporóba tartóra. Takikavától Szapporóig már villamositott vonalon haladt a több szerelvényből álló, modern vonat.

Szapporóba, a megyeszékhelyre már sötétedés után érkeztem. Kicsit esett itt is az eső. Először is az állomás zöld ablakját kerestem fel, hogy megvegyen az emlék peronjegyet, aztán megvegyem a JR Hokkaidó és JR Kelet-Japán Passt, amit holnaptól hét napon át használni fogok az utazáshoz, illetve megérdeklődjem a 13-ai rövidke sinkanszenes utazáshoz a „különleges gyorsvonati pótjegy” ügyét. Erről majd a 13-ai részben irok részletesen. A lényeg, hogy meg tudtam venni a pótjegyet. Utána egy konbinibe mentem, hogy vacsorát vegyek, majd vonultam tovább a netcaféhoz. Aznapra nem volt „rendes” szállásom, netcaféban szálltam meg.

A netcafés kártyámat viszont otthon hagytam. Nem baj, kikeresték az adataimat a rendszerből. Itt egy szokásos „flat” fülkét kaptam, ahol lehet feküdni is. Megvacsoráztam, pakoltam, blogoltam, aztán elmentem zuhanyozni, és lefeküdtem. Fél 6-ig aludtam két-három megszakitással, a fülemben a zenével a horkoló emberek miatt. Nem volt egy olyan pihentető alvás, mint az aszahikavai, de a megszokott netcafés alvásokhoz képest tűrhető volt.

Elég rövidke, sok eseményben nem bővelkedő nap volt ez a mai. Holnap reggel korán elutazom ahhoz az állomáshoz, ahol egész Japánban a leghamarabb, reggel 10-kor megy el az aznapi utolsó vonat: ez Sin-Tocukava állomás. Utána pedig Szapporóban fogok megnézni egy-két helyet, majd jó sok vonatozással Tojourába érkezem majd meg.

Majdnem elfelejtettem! Vannak Szapporóhoz kötődő dalok is! Itt van rögtön kettő, a „Szapporo, a szerelem városa” és a „Szeretlek, Szapporo”:

 

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=Ti7-IOXp14k