(72-4) 【Hokkaidó+Tóhoku 15】 A nagy esőzés. Vonatkimaradások. Mangavásárlás. Eljutás Kamaisibe. Pihenés a kamaisi szálláson.

Üdvözlet Kamaisiből, Ivate megyéből! Ez lesz a mostani kirándulás legrövidebb posztja, ugyanis az egész napos nagy esőzés miatt megálltak a vonatok, igy nem tudtam eljutni az eredetileg tervezett Tazava-tóhoz, helyette az első lehetséges alkalommal felültem a Kamaisibe tartó vonatra, hogy biztos megérkezzek az aznapi szállásomra.

Mivel a tegnapi időjárás-jelentés is nagy esőzést jósolt, valamint már este kiadták a közleményt a vonatkimaradásokról, reggel nem kellett korán kelnem. Úgy döntöttem, hogy maradok egészen 10 óráig a szálláson, a kicsekkolás végső időpontjáig, utána bemegyek a közeli plázába mangát venni, hogy legyen mit olvassak, amig az állomáson várakozom (mondjuk van nálam könyv meg szakirodalom is 😛 ), majd pedig kimegyek az állomásra, és megvárom, amig az egyik vonat elindul. Tizkor el is indultam, persze szakadt az eső. Szerencsém volt, hogy a szállás közvetlen szomszédságában volt egy nagy pláza, amelynek az egyik emeletén működött egy Dzsunkudó könyvesbolt. Ide mentem be, hogy megvegyem a Dazai Oszamu műve alapján készült „Többé nem ember” mangaváltozat második-harmadik kötetét. Kellett kicsit keresgélnem, de végül megtaláltam a mangát, megvettem, aztán indultam az állomás felé.

Jó erősen esett az eső, kerülgettem a pocsolyákat, igyekeztem nem megázni nagyon. A vasútállomáson hatalmas tömeg fogadott, sokan álltak sorban a zöld ablaknál, hogy módositsák vagy visszaváltsák a jegyeiket. Nekem erre nem volt szükségem, én a beléptetőkapukhoz mentem, hogy megnézzem a kijelzőkön és a hirdetőtáblákon, hogy milyen vonatok indulnak el. Hát látom, hogy miközben szinte az összes vonal áll, azt irja az egyik kijelző, hogy háromnegyed 12 körül, vagyis kábé egy óra múlva elindul egy gyorsitott vonat Kamaisibe. Hát nekem pont Kamaisiben van a szállásom! Nem is tudtam, hogy van közvetlen gyorsitott járat, azt hittem, hogy Hanamakinál mindenképp át kell majd szállnom. Kérdezem a beléptetőkapunál, hogy ez a vonat elindul-e, azt mondják, hogy „egyelőre úgy néz ki, hogy igen”. Na gondoltam, akkor erre fel kell szálljak, még mielőtt ismét megállnak a vonatok.

Le is mentem a peronhoz, itt találtam egy jégkrémautomatát, szóval vettem egy jégkrémet, vártam a vonatot. Hamarosan be is toltak egy vonatot, felszálltam. Vicces volt, mert volt egy francia házaspár, akiket láttam tegnap a Dzsódogahama-parton, utána a Mijako állomás felé tartó buszon, majd a Morioka felé tartó vonatra is felszálltak, ma reggel pedig megjelentek a Kamaisibe tartó vonaton! 😀 Ők nem utaztak a végállomásig, hanem leszálltak Tónónál, a helynél, amely a kappákról (folyami szörnyek) hires.

Sok megáradt vizű folyó mellett haladtunk el, de a vonat szépen ment előre, nem volt semmi gond. Úgy körülbelül két óra elteltével meg is érkeztünk Kamaisibe. Itt még esett az eső, de már gyengén, aztán egy idő után el is állt, legalábbis egy időre. A Kamaisi állomás, illetve annak környéke is vadonatúj, ezenkivül a városközpontban is csupa új épületek sorakoznak. Az oka mindennek az, hogy Kamaisi egyike volt azoknak a városoknak, amelyet a földdel tett egyenlővé a 2011-es cunami. Erre sok épületen kék tábla emlékeztet, ami jelöli, hogy meddig ért föl az ár. Amúgy Kamaisiről azt kell még tudni, hogy amellett, hogy kikötő- és halászváros, „a vas városa” is, már nagyon régóta gyártanak vasat és acélt itt. Ezenkivül pedig a rögbi városa is, nem értek hozzá, de valami erős rögbicsapatuk van, és jövőre itt fogják rendezni a rögbi-vébét is, erre számos zászló, felirat hivja fel a figyelmet.

Kamaisibe érkezve megnéztem az állomás szomszédságában lévő Sunfish elnevezésű halpiacot, ahol sok halat nem láttam, de még nagyon eladókat sem, gondolom, reggel nagyobb volt a forgalom. Benéztem egy másik épületbe is, ahol szintén valami üzletek, ajándékboltok voltak, de semmi különös. Aztán a térképen láttam, hogy itt van a közelben a városi múzeum, ráadásul ingyenes a belépés, benéztem hát ide is. A 2011-es katasztrófáról szóló kiállitás mellett régi vas szerszámok, használati tárgyak voltak kiállitva. Mindezek után a közelben lévő szűpába mentem, ahol vettem kaját aznapra és másnapra. Majd pedig a sok cuccal felpakolva elindultam a szállás irányába.

Az úton sok épitkezést lehetett látni, volt, ahol még nem volt lekövezve a járda, egy kisebb tér is épp készülőben volt, aztán sok új, modern épületet lehetett látni, köztük egy hatalmas bevásárlóközpontot is. A szállásom egy rjokan volt, mivel az egész városban nem találtam olcsóbb helyet, még ez volt a legolcsóbb. A honlapon 5000 jen szerepelt, a valóságban pedig 5400-at fizettem, mert kiderült, hogy a honlapon szereplő árakban nincs benne az áfa. Ja, ehhez kaja sem járt. Volt egy rendes, japán stilusú szobám, benne tévével, kis asztalkával, a folyosón közös vécével, a földszinten pedig egy kicsi közös fürdővel. És a pasas este jött, és kivette a futont a szekrényből, és leteritette a földre. Hát ezt én is meg tudtam volna csinálni. Jó volt, kényelmes volt a hely, de nem ért ennyi pénzt, máshol ennyiért két éjszakát is meg lehet szállni.

Viszont aznapra már nem volt semmi dolgom, hisz megérkeztem a célállomásra. Igy hát pihengettem, olvasgattam, néztem a tévét, igy telt el a délután. Este pedig aztán jól aludtam a futonon.

A következő részben visszatér a jó idő, én pedig a kamaisi Nagy Kannon megtekintése után tovább utazom Ófunato városába, ahol a Goisi-tengerpartot nézem meg. Majd pedig a BRT-vel és a vasúttal Rikuzen-Takata és Keszennuma érintésével egészen Isinomakiig utazom el.