Nyugat-Kjúsú kirándulás,  OSZAKA 2017~2019.

(76-1) 【Nyugat-Kjúsú 7】 Séta Kagosimában. A Szenganen. A Szakuradzsima megmutatja magát. Egész napos vonatozás. A Hiszacu Orange Vasúttársaság. Szállás Szaga megyében: megvan az összes megye!

Üdvözlet Imariból, Szaga megyéből! A mai napon ellátogattam Kagosimában a Szenganen nevű parkba, majd pedig egész napos vonatozást követően megérkeztem Imariba, Szaga megyébe. Szaga megye volt az utolsó, ahol eddig még nem szálltam meg: ezennel elmondhatom, hogy Japán összes megyéjében megszálltam már legalább egyszer!

Hatkor a horkoló fickó miatt muszáj volt felkelnem. Összekészülődtem, és indultam is sétálni a városba. Fél 11-ig volt időm, ekkor indult ugyanis a vonat, amelyet el kellett érjek, hogy sok átszállást követően este megérkezzek Imariba.

Az elmúlt napok időjárásától eltérően ma derült reggelre ébredtünk. Gondoltam, fölmegyek a Sirojamára, a várhegyre, hogy megnézzem föntről a kilátást, a Szakuradzsimát. Sétáltam a főúton, megnéztem az utcán elhelyezett szobrokat, aztán a tegnapi Nariakira után ma megnéztem a másik két Simazu-szobrot is, és indultam tovább a hegyre vezető ösvény felé… De megggondoltam magam, ugyanis láttam, hogy a Szakuradzsima vastag felhőkbe burkolódott. Igy hát inkább visszamentem a városba, bóklásztam egy picit, aztán busszal elutaztam a belvárostól kicsit messzebb lévő Szenganenhez. Egy egy nagy park, benne a Simazu-család egykori rezidenciájával. A Világörökség része, ugyanis Simazu Nariakira nagyúr itt épittetett egy olvasztókemencét, amellyel megpróbált a nyugati nagyhatalmakéhoz hasonló ágyúkat gyártani. Szerintem Japán egyik legszebb parkja, öt éve is nagyon tetszett, és ez most sem volt másképp. Nyitásra voltam ott, és ezzel jól jártam, ugyanis még senki nem volt a kertben, nyugodtan lehetett bejárni az egész helyet. Öt éve még sok helyen kis táblák jelezték, hogy az Acu hercegnő sorozat melyik jelenetét forgatták az adott helyen, ezek mára eltűntek, most a Szego-don sorozat forgatási helyszineit jelölik táblákkal. Mire a Szenganenbe értem, a Szakuradzsimát körülvevő felhők is feloszlottak, igy végre, öt év után ismét teljes pompájában megcsodálhattam a Szakuradzsimát. Körbejártam a parkot, aztán a mellette lévő épületekben megtekinthető kiállitásokat is megnéztem, és vettem három irattartót, amelyen a Simazu-család jeles alakjai, valamint Szaigóék láthatók. Kicsivel több, mint egy órám volt körbejárni a helyet, aztán a busszal vissza kellett mennem a vasútállomásra.

Gyorsan vettem ebédet, elmentem a mosdóba, lepecsételtettem a jegyemet, és már ültem is fel a vonatra. Először a JR vonalán Szacumaszendai városáig utaztam, itt kellett átszállnom a Hiszacu Orange Vasúttársaság járatára, ami Izumibe tartott. Ez a vasúttársaság is ilyen harmadik szektoros izé, a sinkanszen megnyitása után a régi JR-vonalról a JR lemondott, és átadta ennek a harmadik szektoros vállalkozásnak. Az Orange vonaláról sok helyen szép kilátás nyilt a tengerre, sokan fényképeztek rajtam kivül is. A hosszú vonatozást blogolással töltöttem, ezért sikerült utolérnem magam a posztokkal 😀 Izumiban átszálltam a Jacusiróba tartó Orange-járatra, majd pedig Jacusiróban a JR Toszuba tartó gyorsitott járatára. Nem történt semmi különös az út során, szépen haladtam. Toszuban ismét átszálltam, a következő vonallal Hizen-Jamagucsiig utaztam. Itt úgy fél órát kellett várakoznom, mig megjött a következő vonat, amivel Aritáig mentem, ott pedig a Macuura Vasúttársaság járatára szálltam át, ezzel utaztam Imariig. Kábé az összes vonaton csak diákok utaztak… meg én 😀 Végül este negyed 8-ra érkeztem meg Imariba.

Az állomástól először a konbinibe mentem, hogy vacsorát vegyek, majd egyből mentem a szállásomra, ahol két éjszakát fogok megszállni. Egy szép, kulturált, új vendégház a szállásom, tiszta, az ágyak is nagyon, az előző napi szállás éles ellentéte. Egyelőre csak annyi bajom van, hogy valami thai gyerekek vannak itt, akik úgy látszik, nem hallottak arról, hogy a dormitoryban nem szokás telefonon beszélni… Az egyik már egy fél órája nyomatja a Skype-ot, én már odamentem, és mondtam neki angolul, hogy miért nem megy le a földszinti társalgóba, de csak kiröhögött… Ha késő estig folytatódni fog ez, akkor szóvá teszem a recepción… Aztán remélem, horkolni nem fog senki!

Szaga megye volt az utolsó, ahol mind ez ideig nem szálltam még meg. Tavaly jártam ugyan a megyében, de nem itt szálltam meg, ezért a „Hol jártam már Japánban?” térképen Szaga sárga foltként éktelenkedett. Most, hogy itt is megszálltam, hivatalosan kijelenthetem, hogy Japán összes megyéjében megszálltam már legalább egyszer! 🙂 Az ezt bemutató térképet az utolsó bejegyzésben fogom majd közzétenni.

A mai nap tehát főleg vonatozással telt, nem történt sok minden érdekes, de örülök, hogy a Szenganent még reggel útba ejthettem. Holnap ismét jó kis helyekre fogok ellátogatni: jön Japán legnyugatibb JR-állomása, aztán Japán főszigeteinek legnyugatibb pontja, a Kózakibana (ezzel meglesz a főszigetek mind a négy szélső pontja!), aztán elmegyek Japán legnyugatibb vasútállomására (ami nem egy JR-állomás), majd Hirado városát keresem fel, végezetül pedig Imari városában is sétálok egy picit.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás