(79) Szakirodalom-rendelés. Új szemüveg. Szkennelés, tanórák. Papírrepülő a bal oldali szomszédnak és a válasz.

A (79)-es bejegyzéseben sok izgalom nem várható… Szakkönyveket rendeltem a neten, csináltattam egy új szemüveget, szakirodalmat rendeltem és szkenneltem, órákra jártam, valamint megmutatkozott, miben különbözik a bal és a jobb oldali szomszédom.

Már régóta terveztem, hogy antikváriumokból megrendelek különféle szakirodalmakat, amelyekre a kutatáshoz szükségem lehet. Gondoltam egyet, és rákerestem néhány címre nemcsak a japán antikváriumokat tömörítő oldalon, hanem a Yahoo Auctionsön is. És egy csomó mindent megtaláltam olcsóbban, mint amennyiért az antikváriumokban árusítják. Hétfőn meg is rendeltem egy tizenöt kötetes sorozatot.

Kedden Ogura-maraton volt. Most jut eszembe, hogy az előző részből kifelejtettem egy dolgot! Az első ogurás órán ugyanis megjelent egy öreg bácsika, aki vendéghallgatóként vette fel az órát. Van ugyanis ilyen lehetőség az egyetemen, hogy érdeklődők, gondolom valamennyi összeg fejében, bejárhatnak órákra, ez az idős úr pedig már több éve hallgat mindenféle órákat. Szerencsétlenségére azt az Ogura-féle órát vette fel, ami ugyan előadásnak van meghirdetve, de inkább arról szól, hogy mi olvasunk forrásokat. Ogura megpróbálta udvariasan lebeszélni a bácsikát az óra felvételéről, de nehezen tudtak értekezni, ugyanis a bácsi nem hallott túl jól. Kérdezte a szenszei, hogy hol mondták neki, hogy ezt az órát vegye fel, mire ő ezt válaszolta: „hát ott a túloldalon, tudja, ahol az a pult van, ott lent” :DDD Az óra fele elment a bácsikával való egyeztetéssel, aztán a bácsi belátta, hogy nem neki való ez az óra, és távozott. Na ilyesmi ezen a héten nem volt, a megszokott mederben folyt a két ogurás óra, a harmadik, ahol csak négyen vagyunk (Nakatani, Tamada, Silke és én), viszont elmaradt. Meséltem Ogurának is, hogy mennyiért találtam meg a neten a szakirodalmakat, ő is meglepődött, hogy a szokásosnál olcsóbban fenn vannak a könyvek az aukciós oldalakon.

Az elmaradt órában úgy döntöttem, hogy lebiciklizem Sin-Oszakáig, hogy szemüveget csináltassak. A szemüvegem ugyanis már pár éves, és a műanyag már eléggé elvetemedett, az egyik lencsét alig bírtam tisztítani, mert már attól kiesett a lencse a keretből, ha hozzáértem, állandóan vissza kellett nyomkodni, de már alapállapotban is az egyik széle kilógott a keretből. Aztán a szemüveg száránál is úgy megvetemedett a műanyag, hogy visszafordíthatatlanul kitágult a szemüveg, már konkrétan nem tudtam lefelé nézni, mert csúszott le a fejemről 😀 Utánanéztem, hol lehet olcsón szemüvegeket csináltatni, és megtaláltam a JINS nevű üzletet (pontosabban Roku-szan javasolta… Roku-szan… Kifelejtettem az előző bejegyzésből, hogy az egyik nap találkoztam Roku-szannal a takojakisnál. Hoppá! Igen, valamelyik nap csak épp egy picit beugrottam a takojakishoz, és pont akkor jött be Roku-szan, így hát elmeséltem neki az isikavai élményeket, és egyúttal kifaggattam, hogy hol lehet szemüveget készíttetni. Meg Öcsit is megkérdeztem.), pontosabb üzletláncot. A legközelebbi üzlet, ahol volt is raktáron abból a keretből, amit a neten kinéztem, Sin-Oszakában volt, a JR állomás és a metróállomás közötti folyosón, ahol mindig el szoktam menni, amikor ott kell átszállnom. Eltekertem tehát Sin-Oszakáig, felpróbáltam többféle szemüveget is, végül kiválasztottam egyet, bemérték a régi szemüvegemet, aztán még meg is vizsgálták géppel a szememet. Megvolt tehát a lencse is, a lencse kerettel együtt pedig összesen 5400 jenbe került! Hát ennyiért otthon nem tudna az ember szemüveget csináltatni! És mennyi idő alatt készült el a szemüveg? Húsz perc alatt! Igen, húsz perc! Nem hittem a fülemnek! A várakozási időmben kóvályogtam a Sin-Oszaka állomáson, ittam a mekiben megint egy lila édesburgonya ízű shake-et, illetve keresgéltem, nem árusítják-e valahol az újonnan megjelent Oszaka dizájnos kólát. Ezekkel a különleges kólákkal az őrületbe kergetnek 😀 Először csak 6-8 féle dizájn volt (ha jól emlékszem), ezeket elkezdtem gyűjteni, hisz ide-oda utazgattam. Aztán megjelent még egy sorozat, gondoltam, sebaj, ezeket is begyűjtöm. Már épp meglett volna az utolsó darab is, amikor megint kiadtak egy sorozatot… És most megint! 😀 Szeretném begyűjteni az összeset, hisz mind olyan helyek szerepelnek a kólás slim bottle-ökön, ahol már jártam… De vajon otthon (Magyarországon) hol fogom tárolni ezt a sok üres üveget? (Mondjuk nem is üveg, mert alumíniumból van…) Nem találtam meg amúgy a kólát Sin-Oszakában, viszont eltelt a húsz perc, és elkészült az új szemüveg. Kaptam egy jótállási jegyet, fél évig ingyen cserélik a lencsét, és minőségi hiba esetén a keretet is. Az új szemüvegemmel hazatekertem. Nehezen sikerül amúgy megszokni, még pár nap után is fura, pedig a lencse erőssége nem változott. Remélem, hamarosan azért megszokom…

Szerdán egész nap az egyetemen voltam. Kimura órája, ahol csak ő beszélt végig, meglehetősen érdekes volt… csak megint kifogtam egy olyan embert a mellettem lévő padsorban, aki egész órán rázza a lábát, mint egy idegbeteg, így a látóterem sarka végig „remeg”… Kuroda órája megint csak nagyon jópofa és érdekes volt, a szilveszteri, újévi népszokások voltak a téma, tetszett. Délután pedig jött a Josikava-maraton, az első órán majdnem elaludtam, mert olyan témáról volt szó, amit már a másik óráján is elmagyarázott tavaly, ráadásul ez a délután fél háromkor, közvetlenül ebéd után kezdődő óra idősávja számomra valami gyilkos időpont, tavaly is mindig ilyenkor álmosodtam el, pedig Ucumi szenszei órája érdekes volt… Bezzeg mostanában éjjel nem tudok elaludni. A szomszéd be van tojva, így hát csönd van, ennek ellenére múltkor is háromig forgolódtam. Amúgy még mindig eléggé meleg van, nyitotta ablaknál, bekapcsolt ventillátornál is. (A légkondit már direkt nem használom.) Ráadásul ha odakint le is hűl a levegő, itt a szobában bent reked a meleg, hiába szellőztetek. Várom már a novembert, amikor már hűvös lesz… (Pedig én alapvetően a meleget jobban tűröm, mint a hideget…) Szerdán még annyi történt, hogy ugyan nem szakirodalom, de megrendeltem Edogava Ranpo összes művét, egy 15 kötetes, nagy alakú, vastag könyvekből álló sorozatot potom 2000 jenért! Illetve kikölcsönöztem a könyvtárból újabb szakkönyveket szkennelésre.

Csütörtökön semmi különös nem történt. Voltam edzeni.

Pénteken is voltam edzeni, este pedig megrendeltem még két szakkönyv-sorozatot. Aznap a bal oldali szomszéd (az új rejtélyes) este későn ért haza, és éjjel fél egykor kezdett el mosni. (Utána amúgy még éjjel kettőig pakolás, zuhanyozás stb. hangok hallatszódtak.) Hajtogattam egy papírrepülőt, amire ráírtam, hogy „Mosás este 11-ig!”, és átröpítettem a szomszéd balkonra.

Szombaton reggel aztán egy kis cetlit találtam a postaládámban. Ez állt rajta:

„Én vagyok a lakó a 213-as lakásból. Köszönöm, hogy tegnap este tájékoztatott a mosás időpontjáról. Ezentúl vigyázni fogok. Elnézést kérek.”

NA EZ! Ez a különbség a bal és a jobb oldali szomszéd között! A jobb oldali szomszéd is viselkedhetett volna ehhez hasonlóan az első figyelmeztetés után, akkor nem jutottunk volna oda, hogy félnie kelljen, hogy kipaterolják a lakásból… Nagyon jó kedvem lett, amikor elolvastam ezt a kis cetlit. Más különös esemény amúgy nem volt szombaton, maximum annyi, hogy a kedvenc tévéműsorom, a Jofukasi speciálját sugározta este a Jomiuri TV. Amúgy itthon dolgoztam, szkenneltem, blogoltam, cikket írtam stb. És este egy jó minőségű, több kötetes, nagy alakú, eredetileg 30 000 jenbe kerülő japán térképkiadványt rendeltem meg 3 000 jenért. Szombaton vonult el amúgy a 25-ös számú tájfun a Japán-tengeren, Kjúsú északi részét érintette picit, aztán Koreában konkrétan átment Puszan városán, nálunk nem érződött semmi, csak időnként egy-egy erősebb széllökés… meg az, hogy visszahozta a tájfun a nyarat, itt Oszakában 29 fok volt, de például Niigata megyében megdőlt az országos melegrekord, 36 fokot mértek így október 6-án… Durva!

Vasárnap voltam edzeni, aztán megint itthon dolgoztam, folytattam a szkennelést, illetve az Ogura-maraton egyik órájára a felkészülést, a másikra pedig egy beszámolót a beszerzett, illetve a maradék fél évben beszerzendő szakirodalmakról. Ja és megérkezett még két adag megrendelt szakirodalom.