(80) Biciklizés Oszakában. Gosuinek és kólák. A nagy atlasz. Beköszönt az ősz. A légkondi. Átlagos hétköznapok. A Digivice.

A héten beköszöntött Oszakában az ősz, elő kellett venni a pulóvereket, reggelente és esténként pedig a dzsekit is. Hétfőn, a sport napján (állami ünnep) lebicikliztem a belvárosba, a hét további részében pedig átlagos hétköznapok következtek.

Hétfőn, a sport napján (van ilyen állami ünnep) még mindig nyár volt, már ami az időjárást illeti. Edzés után gondoltam, lebiciklizem a belvárosba. Meg akartam nézni egy különleges szentélyt, amit már régóta terveztem, és gondoltam, egyúttal begyűjtöm az újonnan megjelent oszakai dizájnos slim bottle kólát. Az Instagramon pedig rábukkantam egy képre, ami alapján úgy tűnt, hogy az oszakai várnál a Tokugava-címeres kólát is árusítják, gondoltam, ezt is begyűjtöm. Így hát letekertem először Umedáig. A neten láttam, hogy a Grand Front Osaka plázában van valami kólás mintabolt; gondoltam, benézek ide, és ha itt be tudom gyűjteni az előbb említett két új slim bottle-t a gyűjteménybe, akkor már csak a szentélyhez kell lemenjek. Benéztem, de csak a kiotói kólák árulták. Tovább tekertem, egészen a Dótonborihoz, itt megtaláltam egy üzletnél az oszakás kólát. Innen továbbmentem Nambáig. A Namba állomáson túl lévő Namba Jaszaka-szentélyhez mentem, ezt akartam megnézni. Az a különlegessége, hogy a szentély köré egy nagy onit (japán „szörny”, démon) építettek, olyan, mintha az oni szájában lenne a szentély. Meg is találtam a Jaszaka-szentélyt, érdekes volt, rajtam kívül még voltak páran, akik fényképezték. Mivel eléggé kiesik ez a hely Namba forgalmas részétől, nem volt tömeg. Csináltattam gosuint is, az egyik pecséten is szerepel a nagy oni. Innen aztán visszatekertem a Namba állomás környékére, onnan pedig egészen az oszakai várig tekertem el. (Először jöttem le biciklivel a várig.) A vár középső részéig be lehetett tekerni biciklivel, ott volt egy ideiglenes parkoló kialakítva, szerencsére ingyenes volt. Itt leparkoltam, és besétáltam a várkastélyhoz. Rengetegen voltak (amúgy már Dótonboriban is), főleg kínaiak. A tévé szerint most van a „kínai Golden Week”, amikor a kínaiak szabadságolnak, ezek szerint ezért volt még a megszokottnál is több turista. A várkastély közelében lévő épületbe mentem, ahol rengeteg szuvenírbolt van. Itt keresgéltem, és meg is találtam a Tokugava-kólát valami nindzsás üzletben. Keresgéltem a hűtőben egy olyan üveget, amelynek a hátuljára van nyomva a sorozatszám (nem előre, ahol az illusztráció van), erre odajött egy nindzsa, és elkezdte magyarázni angolul, hogy „same design, same design!” 😀 Mondom, tudom én azt, csak én gyűjtöm ezeket az izéket, és olyat keresek, amelyiknek nincs elöl a sorozatszám 😀 Végül találtam is, megvettem, aztán mentem tovább. Benéztem a Hókoku-szentélyhez, ami a várban található, és itt is csináltattam egy gosuint. Nagyon szép volt a gosuincsójuk, így hát vettem egy új gosuincsót is, hiszen hamarosan betelik mind a szentélyeknek, mind a templomoknak szentelt gosuincsóm. A maradék fél évemben már nem fog két gosuincsó betelni, ezért arra gondoltam, hogy az újnak az elülső oldalaira fogom gyűjteni a templomok gosuinjait, a hátulsó oldalakra pedig a szentélyekét. A vártól meg sem álltam az oszakai Tenmangúig, ahol épp antik könyvek fesztiválják tartották. A szentély udvarán rengeteg stand volt, mindenféle régi könyveket árusítottak olcsón. Körbejártam az egész udvart, megnézegettem a standokat, de nem nagyon találtam számomra érdekes könyvet. A Tenmangú gosuinját is megszereztem, aztán tekertem hazafelé. Bevásároltam a szupermarketben, aztán más különös nem is történt.

Kedden délelőtt meghozták a Yahoo Auctionsön olcsón megrendelt atlaszomat. Én azt hittem, hogy valami A4-es méretű atlaszról lesz szó, ehelyett egy hatalmas nagy doboz érkezett, benne négy hatalmas, gyönyörűszép kiadvánnyal. A három kötet egyike az atlasz, megyékre lebontott térképekkel, a másik kettőben pedig tematikus térképek szerepelnek (pl. Japán hegyei, tavai, onszenjei stb.), leírásokkal, szép illusztrációkkal. Hát nem csodálom, hogy eredetileg 30 000 jenbe kerül ez a kiadvány! Ez, amit én megrendeltem, 3 000 jen volt, mivel nem a legfrissebb, 2015-ös kiadás. Viszont szinte teljesen új, még nyomdaszaga is van a könyveknek, nem koszosak, nem használtak. A gyűjteményem egyik kincse lesz ez az atlaszsorozat, csak hogy juttatom haza? Meglehetősen nehéz ugyanis 😀 Kedd délután aztán Ogura-maraton volt, a szokásos módon zajlott minden. Hétfőn és kedden is 28-29 fok körüli hőmérséklet volt. Én pólóban mentem az egyetemre, a japán diákok továbbra is pulóverben, egyesek nagykabátban sétáltak a tűző napon. Az ogurás teremben én majd megfulladtam, olyan meleg volt, ki is nyitottam az ablakot, aztán az ajtót is, hogy kereszthuzatot csináljak, de később Ogura azt becsukatta, mert hogy belátnak… A légkondit senki se kapcsolta be, Tamada például pulóverben ült. Az Ogura-maraton után a könyvtárba mentem, hogy kivegyek új könyveket szkennelésre, illetve hogy keresgéljek komondzso-tannal kapcsolatos szakirodalmat.

Másnapra viszont lehűlt a levegő. Mondták is a tévében, hogy a szerdai eső meghozza az őszt, ez így is lett. Már szerda reggel is hűvös volt, estére még hűvösebb lett. 20 fok alatt volt a hőmérséklet odakint; a reggel 8 órai első órán ennek ellenére ment a légkondi. Majd megfagytam, alig vártam, hogy véget érjen az óra. Az előző héten amúgy elfelejtettem megírni egy dolgot ezzel a Kimura-féle órával kapcsolatban. Szó volt arról, hogy mire lehet használni a komondzsókat (régi iratok). Szerepelt persze, hogy kutatás stb., emellett az is ott volt a listán, hogy díszként is használhatók. Mondja Kimura, hogy gyakran a mai japán emberek sem tudják elolvasni, mi van ráírva a komondzsókra, de mivel tetszik nekik ez a régi írásstílus, ezért például kirakják dísznek. Közben meg lehet, hogy csak egy kölcsönszerződés vagy hasonló. És erre fel azt a példát hozza fel Kimura, hogy „tudják, mint amikor a külföldiek olyan pólókat hordanak, amin kandzsis feliratok vannak, miközben nem is tudják, hogy mit jelentenek”. Ezen általános derültség kerekedett, nevetgéltek a japánok. Hát tény, hogy gyakran van ilyen is, mondjuk én pólók helyett inkább a „kínai” tetoválásokat említettem volna… de pont ők nevetnek ezen? Miközben Japánban szinte senki se érti, hogy milyen angol feliratok szerepelnek a ruháikon, csak azért veszik meg, mert „menő”. Így lehetett az, hogy például az egyik tévéműsorban röhögtek az embereken, mert a fickó mindenféle sejtés nélkül hordott egy pólót, ami nagy betűkkel hirdette angolul azt, hogy „MEREVEDÉS”. Más hölgyek meg olyan ruhát hordtak, amin valami olyasmi szerepelt, hogy „ribanc vagyok”.  (Én is láttam ilyet.) Sok kiadványban is csak „díszítőelemként” használnak angol feliratokat, miközben a célközönség egyértelműen a japánok, minden szöveg japánul is van, de azért fölülre odanyomnak egy amúgy helytelen angol feliratot, mert az menő. Szóval nem igazán értem, mire föl ez a nagy derültség a külföldiekkel kapcsolatos tanári példán…

A Kuroda-féle órán a nagyelőadóban jó idő volt, amikor megérkeztem. Odakint 20 fok alatt volt a hőmérséklet, odabent pedig megnéztem, ki volt kapcsolva a légkondi (amúgy 27 fokra volt beállítva, de nem üzemelt). Na mondom, itt nem fogok megfagyni. Erre még a szünetben jön egy gyerek, látom, hogy bizgerálja a panelt. Lehúzta a légkondit 23,5 fokra (!), felkapcsolta a szélerősséget maximumra, aztán mint aki jól végezte dolgát, elhagyta a termet. Én komolyan nem értem a logikát… amikor 29 fok van odakint, miért kell pulóverben és téli kabátban sétálni? És amikor 20 fok sincs odakint, miért kell odabent 23,5-re lehúzni a légkondit (nyáron, a nagy melegben kell hivatalosan 28 fokra állítani – ami amúgy még mindig nagyon alacsony, hisz van, hogy odakint 38-39 fok van), és felnyomni a szélsebességet maximumra?! Mi ez a fordított arányosság? Az óra kezdete előtt gyorsan lenyomtam a szélsebességet a leggyengébbre… De még így is majd megfagytam; megbántam, hogy nem nyomtam föl a hőmérsékletet is.

Délután a Josikava-maraton következett. A második óra, a kuzusidzsi-olvasós után én maradtam a legutoljára a teremben, mert össze kellett pakoljak, volt nálam esernyő is meg minden. Valamit kérdezett a tanárnő, mire én válaszoltam, erre ő megszólal: „Japánul is teljesen jól beszél!”. Öhm… tanárnő kedves, április óta járok az órájára, ahol Meidzsi-kori szövegeket olvasunk, melyeket ki tudok olvasni viszonylag jól, megírtam az előző félévben a teszteket, a beadandót, amikor felszólít, tudok válaszolni… és akkor így, lassan egy év után rájön arra, hogy amúgy tudok japánul? Nókomment.

Az órák után már nem esett az eső, így hát eltekertem már a sötétben a gjómü szűpáig, mert nem volt már se húsom, se rizsem.

Csütörtökön, pénteken és szombaton semmi különös nem történt. Voltam edzeni, aztán itthon tevékenykedtem, végeztem a dolgaimat. Továbbra is hűvös volt, napközben el lehet lenni pulóverben, de reggel és este elkél a dzseki is. Vasárnap annyi történt, hogy megérkezett a Digivice, amit fél éve rendeltem! Ugyebár április-május környékén jött rám újra a gyerekkori Digimon-láz, mivel ekkor mutatták be az új Digimon-filmsorozat befejező részét. És ekkor elő lehetett rendelni a neten ezt a Digivice-t… (A Digivice az a készülék a rajzfilmsorozatban, amivel a digiválasztott gyerekek rendelkeznek, és ez szükséges a digimonok továbbfejlődéséhez.) Hát úgy 17-18 évvel ezelőtt én nagyon szerettem volna egy ilyet, így nem volt kérdés, hogy már felnőtt fejjel beszerzek emléknek egy ilyen ketyerét 😀 Szóval ez most jelent meg, és most küldték ki, elrakom emlékbe 😀

A szomszéd továbbra is viszonylag csöndben van. Odaföntről lehet hallani zajokat, megint csapkodja az illető a lábát, ahogy lépked, aztán a bal oldali szomszéd éjjel későn ér haza, és olyankor pakolászik, a jobb oldali pedig továbbra is csapkodja a balkonajtót és mostanában valamit kaparászik a földön, de ordibálás, nyögdécselés stb. szerencsére nincs. Az egyik este éjfél után telefonált úgy tíz percig, pár napja pedig 22:40-kor kapcsolta be a mosógépét, de ezeknél durvább incidens nem volt. A szeméttároló ajtaja viszont mostanában megint tárva-nyitva van, szerintem ezt is a jobb oldali szomszéd csinálja. A gondnok néni kedden írt egy levelet, abban az állt, hogy ismét beszélt a jobb oldali szomszéddal, és az megígérte, hogy mostantól vigyázni fog. Így legyen!

Hát, körülbelül ennyi. Jöjjön pár kép a biciklizésről és a hét eseményeiről: