(97-1) 【Déli szigetek 1】 Utazás Amami Ósimára. A repülő késése. Az Ajamaru-fok és Szaigó Takamori első száműzetésének helyszine. Egy kedves helyi lakos. Szállás Amamin.

Üdvözlet Amami Ósimáról, Kagosima megyéből! Hétfőn elrepültem Amami Ósimára, a repülő késése miatt azonban át kellett variálnom a programjaimat. Megnéztem az Ajamaru-fokot, majd Szaigó Takamori első száműzetésének helyszinét, aztán egy kedves helyi lakos fölvett és visszaszállitott a belvárosba 🙂

Reggel 7 körül keltem fel Öcsiéknél, összekészülődtem, aztán elsétáltam a Nankai-állomásra, majd Tengacsajában átszállva elutaztam a Kanszai reptérig. Megkerestem a Vanilla Air check-in pultját: az idén a Peach-csel egyesülő fapados légitársaság egy az egyben átvette a Peach új szabályát, a 7 kilós kézipoggyász méricskélését. A check-in automata elé kiállitottak két hölgyikét egy mérleggel, és csak a mérés után engedték az embereket a check-in automatához. 6,7 kilós táskámmal szerencsére nem volt problémám. Ablak mellé sorsolta a helyet a gép, ezzel meg voltam elégedve. Amúgy hülyeség ez a méricskélés, mert a becsekkolás után még akármit bepakolhat az ember a táskájába, utána már nem ellenőrzi senki… Na mindegy. Mentem a biztonsági ellenőrzéshez, utána pedig várakoztam a gépre. Már a vonaton érkezett egy e-mail, hogy késve fog indulni a gép, végül még az e-mailben irtnál is többet késett, kb. egy órát. Ezzel nem lett volna gond, ha gyakran vannak buszok Amami Ósimán, viszont mivel kevés a buszjárat, teljesen át kellett variálnom az útitervemet. A másnapra tervezett úti célokat átraktam igy aznapra. A repüléssel nem volt probléma, az ablakból kukkoltam a tájat, aztán aludtam.

Amami Ósimán elértem a buszt, amit kinéztem. Egy pici mikrobusz volt, ezzel mentem a reptértől is északabbra lévő Ajamaru-fokhoz. Nagyon szép innen a kilátás, bár napsütéses időben lett volna az igazi. Amikor ide értem, borús volt az idő, de legalább még nem esett. Egy nő is pont ezzel a busszal utazott a fokhoz, és mivel a következő busz úgy húsz perc múlva megy visszafelé, ugyanazzal a busszal is mentünk vissza. A reptéren kellett átszállni a mikrobuszról a belváros felé tartó nagyobb buszra. Ezzel a busszal a Big 2 nevű bevásárlóközpontig utaztam. A Big 2 megállójában kellett átszállnom a Tacugó felé tartó mikrobuszra, de mivel volt úgy fél órám, bementem a bevásárlóközpontba, vettem ezt-azt, például helyi fekete cukorból készült édességet meg ebédet. Közben kezdett már szemerkélni az eső.

A mikrobusszal Tacugóba, Szaigó Takamori első száműzetésének helyszinére utaztam. Itt megnéztem a házat, ahol Szaigó lakott annak idején, egy helyi bácsika el is magyarázta a száműzetés sztoriját. Aztán még kóvályogtam a környéken, a part mentén leséltáltam egészen addig a helyig, ahol Szaigó annak idején partra szállt. Még mindig borús idő volt, de még mindig nem esett. Aztán visszamentem az egyik buszmegállóba, ott úgy húsz percet kellett volna várakoznom, viszont a közeli parkolóból éppen elinduló egyik autó megállt, és az azt vezető nő felajánlotta, hogy visszavisz a városba. Nagyon kedves volt, kiderült, hogy helyi lakos, egyúttal elvitt megmutatni az éppen virágzó szakurákat is. Közben elbeszélgettünk, kérdezte, másnap hova tervezek menni. Mondta, hogy délelőtt a gyerekét kell elvigye az iskolába, de utána el tud vinni ide-oda. Megegyeztünk, hogy még egyeztetünk. A belvárosban aztán kiszálltam, és mentem a szállásomra. A szállás egy dormitory jellegű szoba volt, de egy ideig csak én voltam, utána még jött egy-két ember, de meglepetésemre mindenki kulturáltan képes volt aludni, senki nem horkolt, igy hát jól aludtam.

Nagyjából ez történt az Amami-Okinava kirándulás első napján. Mondtam, hogy összecsapottak lesznek a bejegyzések… de nem is történt más érdekes, amit alaposabban ki kéne fejtenem. Majd utólag rakok fel képeket is. A következő bejegyzésben folytatódik a kirándulás Amami Ósimán, lesznek mangrovék, kilátó, eső, viperák…