(98-1) 【Déli szigetek 8】 Utazás Okinaváról Isigakira. Borús, esős idő. Jaejama-szoba és szasimi szett. Zajok a szálláson.

Üdvözlet Isigakiról, Okinava megyéből! A déli szigeteki kirándulás nyolcadik napján elrepültem Okinaváról Isigakira, ahol a rossz idő miatt nem mentem át Taketomi szigetére (ahol amúgy is jártam már), hanem a komp árából ettem egy finom ebédet, ezúttal nem konbinis bentót 😀 Utána pedig kicsit sétáltam, majd pihentem a szálláson. Este viszont zajos volt a hely sajnos…

Hétfőn reggel korán keltem, összepakoltam, összekészülődtem, lecipeltem minden cuccomat a földszintre, aztán ott megreggeliztem, megteáztam. A hosteltől elgyalogoltam a monorail állomásáig, majd pedig a monoraillel a végállomásig, a nahai reptérig mentem. Tömve volt a monorail, nagyon sokan utaztak rajtam kívül is a reptérre. A reptéri állomástól átsétáltam a reptér főépületébe, majd az épület előtt várakoztam a buszra, ami kivitt a fapados terminálra. Ahogy öt évvel ezelőtt, most is a teherszállítmányoknak kijelölt, elkerített részen belül volt a fapados terminál. Itt becsekkoltam, megkaptam a beszállókártyát a Vanilla Air járatára, majd pedig mentem a biztonsági ellenőrzéshez… de hoppá! Itt volt egy hölgy és egy mérleg. Ajaj… Pár dolgot kipakoltam a zsebeimbe, de így is kb. 9 kiló volt a csomagom a megengedett 7-hez képest. Szerencsére a hölgy nagyvonalú volt, mondta, hogy fölengedi, adott papírszalagot. Így végül nem volt semmi gond, mehettem várakozni a beszállásra. Ha jól emlékszem, picit késett a beszállás, de nem volt különösebb gond. Ablak mellé ültem, de sok minden nem látszott, rossz idő volt.

Körülbelül egy óra múlva érkezett meg a gép Isigaki repterére. Elértem egy buszt, amivel az isigaki kikötőig mentem (leszállhattam volna máshol is, mindegy). Gondoltam, megérdeklődöm a kikötőben, hogy honnan indul a Jonagunira tartó komp, amire másnap terveztem felszállni. Csakhogy minden információs pult tele volt. Én nem tudom, milyen csoportok voltak aznap Isigakin, de több nyugati embert láttam, mint japánt. Angolul beszéltek, amerikaiaknak tűntek, mindenhol ott voltak. Komolyan, úgy éreztem, mintha nem is Japánban lennék 😀 Szóval a lényeg, a kikötőtől elindultam a szállásom felé, ami a bevásárlóutcáról nyíló épületben lévő hostel volt. Be akartam csekkolni, de azt csak 2-től lehetett, így lepakoltam a cuccaimat, és elmentem kajálni. Úgy terveztem, hogy komppal átmegyek Taketomi szigetére, hogy elüssem az időt, de mivel borús, felhős, esőre álló idő volt, úgy döntöttem, fölösleges pénzt adjak a kompért, hogy egy olyan szigeten ázzak el bérelt biciklivel, ahol már jártam szép időben is, így a kompra költendő pénzt ebédre költöttem. Találtam egy éttermet, ahol rendkívül kedvező áron lehetett helyi specialitásokat megkóstolni: 1300 jen volt egy menü, benne jaejama szobával (tésztaétel), tonhal szasimivel (nyers hal), mozukuvel (savanyú moszat), savanyúságokkal, helyi zöldségekkel összefőzött rizzsel és tengeri szőlővel, gójával. Nagyon finom volt, jólesett. Ezután vettem a helyi beniimo tarutós üzletben beniimo tarutót, és elsétáltam a régi kompkikötőig, ahonnan a Jonagunira tartó komp indul. Megkérdeztem, hogy másnap indul-e a komp a tervek szerint, mondták, hogy igen. Ezután a közeli parkban megettem az édességeket, majd 2 után visszasétáltam a szállásomra, becsekkoltam. Kiderült, hogy aznapra nem dormitoryt, hanem külön szobát foglaltam, nem is emlékeztem erre.

Odakint már esett az eső is, így hát bent pihengettem a szobámban. Egészen estig viszonylag csend volt, de este későn a közös részen kiabáltak, hangosan tévéztek, a falak pedig csak deszkából voltak, tehát mindent lehetett hallani. A szomszéd szobába egy résen be is lehetett látni, mert a fából emelt fal az ablakig ment, az ablak pedig közös volt a szomszéd szobával, tehát az ablaknál volt egy kis rés… Elvileg 11 után lámpaoltás van, nem lehet zajongani, ehhez képest éjjel 1-ig tartott a zajongás. Utána a szomszéd szobából horkolás is hallatszódott. Majd pedig reggel 5-6 körül felébredtek a szomszédok, és hangosan beszélgetni, nevetni kezdtek. Na ekkor ütögettem meg a deszkafalat. A lényeg, nem lehetett jól pihenni a szálláson, nem is volt a legtisztább, de mindössze 1600 jenbe került egy éjszaka, ami Japánból hihetetlenül olcsó ár (Oszakában, Tokióban egy netcafé is drágább).

A következő részben felülök a „hányás-hajóra”, hogy eljussak Japán legnyugatibb pontjára, Jonaguni szigetre!