[49-53. NAP] Órák. Minóban járt az ősz. DR, tutor és a kutatás. Komfortjavító apróságok. Hogyan alszom? A fűtés és a felmosás rejtélye. Kandzsik.

Jöjjön egy újabb egész hetes beszámoló, pontosabban egy újabb „hétfőtől péntekig beszámoló”, mivel a hétvégi napok újra külön bejegyzéseket érnek 🙂 Először is: Minóban járt az ősz. Pontosabban megérkezett, és itt is ragadt (bár ma, amikor ezt írom – vasárnap -, egész tavaszias idő volt), lehűlt a levegő nagyon, főleg este és reggel érződik, de voltak napok, amikor napközben is hideg volt. Jó, hát ezt relatíve kell érteni, tehát az eddigi itteni időhöz képest hideg, ez még mindig ilyen 10-15 fokokat jelent. Mondjuk sok déli országból érkező rjúgakuszeinek ez már borzalmas (pl. indonézek, thaiok, vietnamiak, mjanmariak stb.), és nagyon panaszkodnak a hidegre 😀 Még jobban elszörnyülködnek, amikor elmondom, hogy minálunk télen mínusz fokok is vannak 😀 Na szóval a lényeg, hogy fűteni kell. Légkondival, mivel mással nem lehet, és ugyebár légkondi is csak a szobákban van, tehát a folyosó, a közös helyiségek (vécé, konyha, zuhanyzó, mosoda) hidegek. A benti légkondis fűtés szerencsére jól vizsgázott, nagyon jó meleget lehet csinálni idebent, csak ugye ha az ember ki kell menjen valamiért, akkor az már ciki 😀 A címben szereplő „a fűtés rejtélye” így nem is a koleszra és a szobákra vonatkozik, hanem a CJLC-re, ahol tanulunk. Van ugyanis minden teremben légkondi, és külön kapcsoló is, így hát a hideg beköszöntével sok tanár gondolta úgy, hogy felnyomja a fűtést az óra elején. Igen ám, de itt állítólag valahol központilag kell átállítsák a hűtést fűtésre, és amíg ez nem történik meg, addig a légkondi hideget fúj. Így hát már figyelmeztetjük azokat a tanárokat, akik még nem tudnak róla, hogy inkább ne kapcsolják be a légkondit, ha nem akarnak még hidegebb teremben tanítani. Tehát ez van, egy ideig kabátban kell üldögélni az órákon, amíg meg nem oldódik a probléma.

A másik „rejtély”, amit a címben említettem, a felmosás rejtélye. Ez már a koleszra vonatkozik. Van ugyanis egy takarítónénink, aki felmos mindenhol, meg pl. leviszi a szemetet (nagyobb munkákat úgy tűnik, nem vállal, így alakulhatott ki az egyik korábbi posztban képeken bemutatott állapot a konyhában és egyéb helyeken). Viszont észrevettem, hogy a közös vécében a megszokott szagoknál még áthatóbb bűz árad felmosás után. Sehogy sem tudtam rájönni, hogy ez mégis mi lehet, aztán egyszer megláttam, hogy működik a felmosás. A vécé padlóján a csempe egy kicsit „lejtősre” van megcsinálva, tehát a középső lefolyónyílás felé lejt. A néni meg fog egy slagot, ráköti a mosdókagylóra, és mindennap felönti a csempét, valószínűleg vegyszer nélkül, a mocskos víz nagyja lefolyik, a maradék meg hát… elkezd száradni, addig meg bűzölög… érdekes megoldás! XD

Jöjjön pár szó az órákról. Hétfőn a megszokott „japán civilizációs” olvasottszövegértés-óra volt az első, ez tök jó, mert például most olvastunk Kiotóról, ahol már voltam, azelőtt Naráról, ahová azután mentem, szóval mindig kapunk egy kis háttérismeretet a japán városokról. A mangás óra a megszokott volt, az újkori töris pedig szintén. Kedden volt az első „igazi” DR-em,  vagyis amikorra már el kellett olvassak valamennyit a kapott szakirodalomból. Nem volt megkötés, azt mondta a sidószenszei, hogy amennyit bírok, olvassak el. A szöveg durva, a jogi szakszavak ismeretlenek, így hát szépen densidzsisóval végigbogarásztam minden mondatot, amit nem értettem, megnéztem a neten vagy a helyi könyvtárban a történelmi nagylexikonban, így hát a kiadott szöveg felét, kb. 20 oldalt elolvastam. Szerintem a sidószenszei meglepődött, hogy ennyit sikerült rövid idő alatt átvennem, és még érdekesnek is találtam 😀 Elkezdtük az elejétől olvasni a szöveget, és pár mondat után mindig kérdezett valamit, hogy lássa, értem-e az anyagot. Mondtam neki, hogy odahaza volt ugyan törióránk, de ott csak a bizonyos korszakokban az alapvető eseményeket, személyiségeket, fogalmakat vettük át, pl. a jogról részletesen nem volt szó (mondjuk ez azért nem meglepő :D). Aztán utána meg szóba került a Dzsókjú-háború meg a szessó intézménye, én meg tudtam, hogy mik ezek, erre azt mondja a szenszei, hogy akkor nem is csak az alapvető dolgokat tudom… Hát azért szerintem egy Dzsókjú-háború meg egy szessó eléggé alap… Úgy látszik, itt más a sztenderd 🙂

A DR után a tutorommal találkoztam, eredetileg a lengyel lánnyal és a tutorral együt a tojonakai könyvtárba mentünk volna, de a lengyel lánynak mégse volt jó az időpont, így hát én tutoroztam. A szakirodalomból a nem ismert szavakat nézegettük át, vicces volt, volt, amit a tutorom se értett (ugyebár nem a jog a szakterülete) 😀

Szerdán a megszokott nem-dzsójó-kandzsis órán olyan fantasztikus szavak kandzsiját ismerhettem meg, mint például ragasztó, valami legjava, fenék, ugat (nem a kutya, a farkas), ánusz, aranyér, elragadtatás/mámor, húgyúti fertőzés, szájüreg, kampó, holtpont, here, meghal (nem az átlagember, a császár!), nagy cápa stb. XDDDD Ezek után a dzsójó kandzsis órán negyedévi nagydolgozatot írtunk, ez azt jelentette, hogy 120 kandzsiösszetételt ki kellett olvasni, 120 hiraganával írt szót meg le kellett írni kandzsival. A biztonságpolitikás órán az új japán titoktörvény volt a téma, ezzel kapcsolatban néztünk meg egy rövid tévéműsort, meg szó volt arról is, hogy errefelé melyik napilap és melyik tévécsatorna melyik nagy párt befolyása alá tartozik.

A csütörtök a megszokott volt, végre újra voltam az ókoros órán, itt újra furcsa témák is előkerültek, például az, hogy mi számít megcsalásnak, az, hogy a tanár annak idején egy siba kutyát akart magára tetováltatni, az, hogy nem lenne jó, ha egyenruhás iskoláslány fétise lenne neki, mert középiskolás lányokat tanít egy dzsukuban, és egyéb hasonló poénos témák kerültek elő… miközben Himikóról és a Jamataikokuról volt szó XDDD

A pénteki kora újkori töri tetszik egyelőre a legjobban a töris óráim közül, leszámítva azt a tényt, hogy még mindig nem volt szó a kora újkorról, mert a tanár el-elkanyarodik a témától, illetve földrajzzal kezdett, most meg a korszakokat osztogatjuk be… de még így is érdekes! A társalgásórára én kellett cikket vigyek és a kis csoportokban a társalgást vezessem (minden héten két új felelős van), egy olyan cikket választottam, ami arról szól, hogy a 2020-as tokiói olimpiáig szükséges-e, hogy kaszinókat építsenek Japánban a látogatók kedvéért (és adóbevételért).

A komfortjavító apróságokról. Hogy komfortosabb legyen a szobám, apróbb javításokat eszközöltem, amihez még sok pénz se kellett, mivel három dologra volt szükség a százjenes boltból: fehér szikszalagra, szigetelőszalagra (vagy hogy hívják ezt az öntapadós vékony izét, amit az ablakok, ajtók köré lehet ragasztani) és öntapadós akasztókra! Az ajtóm alá még az elődöm által tákolt mukade- és egyéb bogarak bejövetelét megakadályozó kis emelkedőt leragasztottam fehér szikszalaggal, hogy kulturáltan nézzen ki, ugyanezzel ragasztottam le az asztalomon, kisebb polcokon/szekrények tetején lévő műanyag… hát nem terítőt, hanem ezt az izét, amit még annak idején vettem; aztán ugyanezzel a fehér szikszalaggal pótoltam a falon a tapétahiányokat. Tehát a fehér szikszalag mindenre jó. Az öntapadós akasztók segítségével az asztalom mellé rakhattam a naptáramat, egy másik kampón a teendős céduláim lógnak, az ajtóm mellett van kagi no kagi, azaz a kulcs akasztója, a kis tükörnek is lett egy kampója, meg van egy fejjel lefelé rögzített kampó is, ez kényszermegoldás, arra való, hogy kifeszítsem rajta a szárítókötelemet XD Nem túl esztétikus, de csak így lehetett megoldani 😀 Aztán említettem a szigetelőizét is, ezzel körbevontam az ajtómat és az ablakomat, ja és az ablakom mocskos párkányát pedig szépen leragasztottam a fenti fehér szigetelőszalaggal, így most kulturáltan is néz ki, és könnyebb is tisztán tartani. Aztán lesikáltam az ajtót kívülről-belülről, kimostam és kivasaltam a függönyöket… és kábé ennyi. Mondtam is, hogy előre irigyelem azt, aki majd jövőre ideköltözik, mert én addig rendbe rakom a szobát 😀

Hogyan alszom? Miért érdekes az, hogy hogyan alszom? Azért mert 1) nem tudok aludni, ha nincs teljesen sötét, és 2) nem tudok aludni, ha az ajtóm előtt valaki ordít, mint egy állat. Az első eset minden este megesik, ugyanis a sötétítőfüggöny maximum azt akadályozza meg, hogy a szemközti fán üldögélő varjak bekukucskáljanak, a fényt viszont teljesen átereszti. A megoldás erre is a százjenes bolt, lehet ugyanis száz jenért ilyen fekete, tépőzáras fényellenzőt vagy mit venni (én csak szemfödélnek hívom, stílusosan XDDD), amit ugye a repülőutakra stb. is szoktak ajánlani. A 2)-es eset szerencsére nem mindennap, de elég gyakran megtörténik. Hangszigetelésről ugye nemigen beszélhetünk ebben az épületben, és vannak bizonyos személyek, akikre állandóan éjjel jön rá a diskurálhatnék, ezzel nem is lenne gond, ha nem a folyosón művelnék hangosan röhögve. Nem értem, miért nem mennek be egy szobába, vagy mennek le a társalgóba a földszintre… Mindenesetre elaludni sem lehet ebben a zajban, de a csúcs eddig az volt, amikor éjfélkor lefeküdtem, és éjjel 2-kor arra ébredtem (amúgy mélyen szoktam aludni, nem egykönnyen ébredek fel), hogy az ajtóm előtt ordítva röhög és kiabál valaki, majd körülbelül félórás előadást hallhattam arról, hogy az ominózus személyek „milyen nőket szeretnének megdugni” (igen, ezt így), és ezt hogyan tervezik kivitelezni. Konklúzióként tehát, hogyan alszom gyakran: a tépőzáras szemfödelet felhelyezem a szememre, majd előveszem a telefonomat, bekapcsolom a zenét, bedugom a fülembe – így. Nevetségesen nézhetek ki, de hát valamit valamiért XDDDDDDD

Galéria a komfortjavító apróságokról!