Napi beszámoló

[168. NAP] Unalom a négyzeten: szumómúzeum és szumómérkőzés. Csörgődobos kampány az aluljáróban. Galéria!

A 166. napon betekintést nyerhettünk a japán kultúra második legunalmasabb szegletébe (a legunalmasabb majd a 168. napon következik). Ez pedig a szumó – legalábbis szerintem. A CJLC szervezte a kirándulást a szumómérkőzésre, előzetesen kellett jelentkezni rá, és ingyenes volt, így nem volt kérdés, hogy én is megyek. Mivel nem tudtam rendesen kipihenni magam a sikokui út után (a másnapi host familys dolog miatt), nem igazán tetszett, hogy a szumó miatt is korán kell kelnem. Miért? Mivel én odahaza sem nézek semmiféle sportközvetítést a tévében, élőben meg pláne, mivel nem tud lekötni, fölösleges időpazarlásnak érzem. De mint japán szakos, úgy gondoltam, hogy egyszer, ha már adódik lehetőség (és ugyebár ingyenes), megnézem a szumót. Busszal vittek le minket először is Narába, ahol felszálltak egy narai egyetem külföldi cserediákjai. Innen pedig egy Nara megyében lévő kisvárosba mentünk, ahol, ha jól emlékszem, a legenda szerint az első szumómérkőzés zajlott le a japán törtélemben. Itt volt egy kis szumómúzeum, képekkel meg mindennel, a legnagyobb attrakció meg a középre felállított ál-dohjó volt (a dohjó az a kör alakú micsoda, amiben a birkózók küzdenek). Mivel a valódi dohjó szent terület, az átlagember soha nem léphet fel rá, itt azonban fel lehetett lépni az ál-dohjóra. Hát nem egy nagy szám. Egyesek szórakoztak ott, hogy sót szórnak (a mérkőzések előtt sót szórnak a birkózók, régen ez fertőtlenítés célját szolgálta, ma már csak hagyomány), meg mások birkóztak is, hát én nem vagyok az a típus, akit ez lázba tud hozni. Mondjuk mások is hamar megunták, és már jó páran gyülekeztünk a kijáratnál, várva, hogy induljunk tovább, amikor elkezdett egy picit havazni. Na mondom, ez tök jó lesz.. szerencsére nem volt vészes, abba is maradt, viszont borzasztó szél volt. Visszamentünk a buszhoz, ami visszavitt minket Oszakába, Nambába. Útközben láttuk az Abeno Harukast, az új épületet a Tennódzsi állomás mellett, ez Japán legmagasabb irodaháza, most nyitott meg a héten (pontosabban a szumó hetén). Nambában aztán volt egy-két óra ebédszünetünk a mérkőzés kezdetéig, az indiai-vietnami-bolgár-indonéz csapathoz verődtünk, és takojakist kerestünk (legalábbis én takojakit akartam, mások jakiszobát stb.). Valahogy Nambának egy olyan részén voltunk, ahol én még soha nem jártam, csodálkoztam is, nem tudtam beazonosítani, merre vagyunk. Volt egy vicces jelenet, ki voltak rakva ilyen lampion-szerűségek, rajtuk áll, hogy takojaki, jakiszoba… na gondoltuk, ez kell nekünk! Megyünk oda… hát nem takojakit és jakiszobát áruló bolt volt, hanem olyan üzlet, ami takojaki és jakiszoba feliratú lampionokat árul olyan boltoknak, akik takojakit és jakiszobát árulnak XDDD Aztán végül találtunk egy normális üzletet, megkajáltunk, majd visszamentünk a helyre, ahol a mérkőzés volt. Itt megkaptuk a jegyeinket (3000 jenbe kerültek, durva!), majd egy kicsit nézegettük, hogyan érkeznek meg a szumósok (nemcsak nagyon dagadtak, de nagyon magasak is!), aztán bementünk. Odabent, én nem hallottam, Attila mondta, hogy egy japán mondta, amikor meglátott minket, hogy „túl sok a gaidzsin”. Nókomment. Na, megtaláltuk az ülőhelyünket, nekünk székünk volt (mert az az olcsóbb), a japánok közül viszont sokan ilyen kis elkerített párnás „piknik-helyeken” ültek (ld. a képgalériát), ide vittek be kaját, bentót, sört, mindent (lehet szabadon bevinni és kajálni). Mindenki beszélget, eszik, járkál ide-oda, közben egy hölgyike jégkrémet árul, a háttérben meg mennek a mérkőzések… szóval ültünk a székeinken… három órán keresztül! Borzasztó unalmas volt, mindegyik meccs ugyanarról szólt, jöttek a kövérek, egymással szembehelyezkedtek, sót szórtak, birkóztak, egyik megnyerte, meghajoltak, utána jött egy kis éneklés, jöttek a következők… sok japán is szunyókált a nézőtéren, a legtöbben meg csak a végére jöttek be, amikor a nagy sztárok (a jokozunák és egyéb legerősebb birkózók) következtek. Odakint lehetett amúgy sort állni, hogy lefényképezkedhessen az ember egy birkózóval, meg lehetett szumós ajándéktárgyakat venni. Szóval a lényeg, hogy marha unalmas volt az egész, unalmamban csak fényképezgettem, lett vagy 500 kép, amit leredukáltam 100-valamennyire, mert ugye mindegyiken ugyanaz volt látható 😀 Videókat is készítettem, de azokat macerás feltölteni, szóval valószínű, hogy régebbi videókkal együtt majd egyszerre töltök fel mindent, és lesz egy külön videós poszt. Miután véget ért az utolsó meccs is, az összes néző kitódult a színhelyről, hatalmas dugó kerekedett a környéken, közben meg hideg is volt, siettünk a metróhoz. Odalent az aluljáróban épp kampány folyt, azt hiszem, polgármester-választás lesz, és egy Smile Párt nevű párt főemberkéje kampányolt úgy, hogy a magnóból zene ment, ő pedig csörgődobozott hozzá :DD Mivel kaját akartunk venni a kitaszenri üzletből, átszálltunk Umedánál a Hankjú-vonatra (utólag jutott eszembe, hogy egyszerűbb lett volna Nipponbasiig menni a rózsaszín metróval, és ott átszállni a barnára, ami Hankjú-vonatként folytatódik, na mindegy). Kitaszenriben aztán már nem nagyon voltak kaják, amiket szerettünk volna, ellenben sült halakat találtunk féláron. Megvettük őket, ez nagyon jó döntés volt, azóta is mindig bevásárolok a halakból, ha arra járok. Így tehát hazajöttünk a halainkkal, és elkönyveltük, hogy a szumó borzasztó unalmas dolog, és soha többet nem fogunk elmenni egy mérkőzésre sem, még ha ingyen is kapjuk a jegyeket 😀 Azért a galériát tessék megnézni, van jó pár kép!

galéria

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás