[130-132. NAP] Órák. Farsangi fánksütés Leventééknél a magyar szakosokkal. Tanulás.

Nagyon elmaradtam a bejegyzésekkel, mivel elég sok minden történt mostanában, itt van lassan az utolsó hét a félévből, és sok program is volt mostanság. Na de nézzük a 128-130. nap történéseit!

Pénteken különösebb dolog nem történt semmi, az Edo-kori töriórán beadtam a repótot, a hallott szövegértés és a társalgásóra a megszokott volt. Közben már a jövő heti vizsgákra tanultam, mert be kellett osztani az időt.

Szombaton volt a fánksütés Leventééknél. Monoraillel mentünk egy megállót, hazafelé pedig visszasétáltunk, mert így egyrészt olcsóbb volt, másrészt csak fél óra séta volt. És akkor még egész tavaszi időjárás volt, kellemes, enyhe idő… most meg olyan hideg van újra, hogy majd megfagyunk. Szóval kerestük az „Oszakai Egyetem külföldi tanárainak szállását”, aztán megtaláltunk egy épületet, ami ugyanolyan réginek és lepukkantnak tűnt, mint a mi koleszunk, és igazunk volt, ez volt az 😀 De csak kívülről lepukkant az épület, belül Leventéék lakása nagyon szép kis lakás, elfogadnám szívesen a koliszoba helyett 😛 Mikor megérkeztünk, már ott volt pár magyar szakos diák, aztán sorra jöttek többen is. Bemutatkoztunk, aztán szó volt arról, hogy miért kezdtünk japánul tanulni, miért választották ők a magyar szakot stb. Jól eldiskuráltunk ilyen-olyan nyelven, mondták is Leventéék a végén, hogy jó, hogy mi is ott voltunk, mert ha csak ők vannak ott (sem Levente, se a felesége nem tudnak jól japánul), akkor rajtuk kívül mindenki japánul beszél 😀 Én próbáltam magyarul beszélni a magyar szakosokhoz, hogy kénytelenek legyenek gyakorolni a nyelvet 😀 Persze amikor muszáj volt, akkor váltottunk japánra, az elsőéves lányokkal meg hát csak japánul lehetett diskurálni. A kedvencem azok a beszélgetések voltak, amikor a magyar nyelv került szóba, amikor valaki „jégmedvét” mondott jegesmedve helyett, meg amikor azt kellett elmagyaráznunk nekik, hogy mi a különbség a „tervez” és a „szervez” között („egy bulit tervez/szervez). Szóval jó hangulatban telt az este, jól eltársalogtunk, utána írtam a FB-csoportjukba, hogy jól éreztük magunkat, ha van vmi kérdésük a magyar nyelvvel stb. kapcsolatban, akkor nyugodtan kérdezzenek – erre egy páran be is jelöltek ismerősnek. A magyar szakosokkal való ismerkedés jövő héten folytatódott, ez majd a következő bejegyzésben olvasható. Este 11 körül volt már, mire hazaértünk, szóval megint nem tudtam idejében lefeküdni, hogy megnézzem A Dalt, egy kicsit aludtam, aztán 4-kor keltem, megnéztem a műsort, majd visszafeküdtem. Vasárnap aztán a tanulnivalókkal haladtam. Apropó A Dal: a műsorról szóló véleményem minden héten olvasható az „anyablogon”, az M1-en (katt a logóra a bal sáv tetején!). Nos, azt hiszem, kábé ennyi volt a 128-130. nap, sajnos megvan az a veszély, hogy már elfelejtettem dolgokat, ezért kéne mindig leblogolni az adott napon a történéseket, csak hát kevés az idő… Ha még valami utólag eszembe jut, akkor beleszövöm a következő bejegyzésekbe! A galériában ezúttal látható a múltkori ningjó-dzsóruri előadás képei is, meg a fánksütés, illetve néhány „egyéb” kép, szóval tessék megnézni: