(93) Csomagfeladás: a tíz deka problémája. Barackos kóla. Tanév végi ügyintézés. Útitervek februárra és márciusra. Repjegyvásárlás. Beadandóírás.

A 93. héten útnak indultak Magyarországra a könyves csomagjaim, megkóstoltam az új barackos kólát, papírokat adtam le a Nemzetközi Osztályon, és megterveztem egy 100%-ig biztos kirándulást februárra, valamint egy feltételes (és pénzhiány miatt nagy valószínűséggel meghiúsuló) kirándulást márciusra. Aztán pedig végig beadandókat írtam…

Hétfőre igényeltem a postától csomagfelvételt, este jött is a postás. Három húszkilós csomagom volt, amelyeket a szobamérlegen mértem le. Jött a bácsi, rárakta az első csomagot a postai mérlegre… 20,1 kiló. Gondoltam, azt a tíz dekát majd semmisnek veszi… de nem. Azt mondja, ezt már csak 21 kiló áráért tudom feladni. Mondom, a magyar posta csak 20 kilóig fogadja be a nemzetközi csomagokat, mit csináljunk akkor. Csomagoljam újra, és hívjam ki újra… Mondom, akkor legalább a másik két csomagot vigye el. Rárakja a másodikat a mérlegre… 20,1 kiló. Hát ezt nem hiszem el 😀 A harmadik csomag viszont csak 19,4 volt, ezt elvitte… utána gondoltam bele, hogy ezt se kellett volna elvitessem, ki kellett volna bontsam ezt is, és belerakni a másik két csomagból kivett cuccokat… Mindegy, egy csomag elindult hétfőn, a másik kettőt pedig rögtön fel is bontottam, és mindkettőből kivettem 1-1 vékony füzetkét, ezzel kereken 20 kilósra csökkentve a súlyát. Fel is hívtam a postát, hogy ha még itt van a közelben a bácsika, akár vissza is jöhet elintézni a dolgot, de mondták, hogy ez nem lehetséges, legközelebb kedden vagy szerdán napközben (egyetemen vagyok, nem jó), vagy csütörtökön este tudnak kijönni érte. Végül tehát csütörtökön este indult el a másik két csomag. Remélem, gond nélkül megérkezik a két hónapnyi hajózás után Magyarországra.

Hétfőn még annyi történt, hogy megkóstoltam az aznap megjelent új barackos kólát. A tavalyiban csak aroma volt, az ideiben pedig már kemény 1% baracklé 😀 Finom amúgy. Jött aztán egy e-mail a Nemzetközi Osztálytól két papírral, ilyen tavaly is ki kellett tölteni, egyiket a szenszei kellett kitöltse azzal kapcsolatban, hogy jártam-e az óráira rendesen, a másikat pedig én kellett kitöltsem a kutatói programmal kapcsolatban. Kedden voltam aláírni, aztán ki is nyomtattam ezeket a papírokat, hogy Ogurával aláírassam, ez meg is történt. Lejárt a prezentáció is.

Szerdán és csütörtökön megterveztem két kirándulást a hátralévő időre. Mindenképp szerettem volna eljutni Amami Ósimára, ez az a Kagosima megyéhez, de az okinavai kultúrkörhöz tartozó sziget, ahová annak idején Szaigó Takamorit száműzték. Aztán Japán legnyugatibb pontjára, Jonaguni szigetére is szeretnék elmenni, ha már tavalyelőtt voltam olyan idióta, hogy amikor Isigakin jártam, nem terveztem be az útitervembe. Ezt a kettőt igyekeztem valahogy összekötni, és mindenféle keresgélés után rájöttem ennek a módjára: repülővel lemegyek Amami Ósimára, onnan pedig a Kagosima és Okinava fősziget között közlekedő kompokkal szigetről-szigetre haladok: Ósimáról Tokunosimára, Tokunosimáról Okinoerabudzsimára (ide száműzték másodjára Szaigót; nem összetévesztendő a Jakusima közelében található, a napokban kitört vulkánjáról híres Kucsinoerabudzsimával), Okinoerabudzsimáról Jorondzsimára, Jorondzsimáról pedig Okinava főszigetre, Nahába utazom majd. Nahán töltök egy napot, itt érintek egyúttal két monorailmegállót, Akaminét és a Naha Reptér megállót, mivel ezek hivatalosan Japán legdélibb és legnyugatibb megállói, így ezek is meglesznek a „gyűjteményben”. Nahából pedig átrepülök Isigaki szigetére. Igazából az lenne a jó, ha Okinaváról lehetne komppal a Mijako-szigetekig menni, onnan pedig komppal tovább Isigakira… csak sajnos Mijakónak nincs kompösszeköttetése se Okinava, se Isigaki felé. Fapados légitársaság se jár Mijakóra, ezért drágák a jegyek… Így hát Mijako kimarad az általam bejárt térségek listájáról. Szóval átrepülök Isigakira, onnan pedig komppal megyek Jonagunira, onnan vissza Isigakira, és onnan repülök haza Oszakába. Ez az út már le van fixálva, ki is van spórolva rá a keret, szóval csütörtökön meg is vettem a repjegyeket is. A másik útiterv, ami félig-meddig elkészült, az március elejére szól: Tokióból az Ogaszavara-szigetekre akarnék utazni… Viszont a komp rettentő drága (nem csoda, hisz kb. 1000 km-t tesz meg, kerek 24 órás az út), így pénzhiány miatt valószínűleg ez az út el fog maradni, legalábbis így néz ki jelenleg. Helyette esélyes, hogy Szeisun 18 kippuval felugrom majd még Tokióba a hazamenetelem előtt. Így állnak jelenleg az útitervek, az útiterves térkép frissítve is lett a térképes aloldalon, de ide is berakom:

A hét utolsó négy napjában a beadandók megírásával foglalkoztam. Szombaton vettem egy pizzát, és hazaviendő mangákat is rendeltem nagyon olcsón egy yahoos aukción. Ezzel zárult a 93. hét. Íme a végére még néhány kép: