(98-3) 【Déli szigetek 10】 Séta Jonagunin. Hajózás vissza Isigakira. Séta Isigakin.

Üdvözlet Isigakiról, Okinava megyéből! A déli szigeteken tett utazás utolsó előtti napján sétáltam reggel picit Jonaguni szigetén, Kubura faluban, aztán ismét felültem a „hányás-hajóra”, és visszautaztam Isigaki szigetére. Itt már sok minden nem történt, lófráltam picit a városban, és ismét ettem abból a finom menüből, amiből két napja is.

Reggel korán keltem, megreggeliztem, majd elindultam gyalog, a fényképezőmmel és az ernyőmmel egy kis sétára. Fölmentem a dombra, ahonnan a legszebben látszik Japán legutolsó naplementéje… sajnos ezt tegnap nem tudtam megnézni, hisz a rossz idő miatt nem látszott semmi 😀 Utána megtaláltam a „Kuburabari” nevű helyet. A bari jonaguniul hasadékot jelent, állítólag annak idején, amikor a lakosság száma alapján kellett adót fizessenek a jonaguniak, a népességszám csökkentése érdekében ehhez a sziklához vezényelték ki a terhes nőket, akiknek át kellett ugorniuk a két szikla közti hasadék fölött… Azt mondták, hogy aki nem tudja átugrani a hasadékot, az nem lesz képes erős gyermeket szülni. Így hát a nők megpróbáltak ugrani, de a többségüknek nem sikerült, és bezuhantak a hasadékon át a tengerbe. Elég brutális módja ez a népességszabályozásnak… Ezután találtam egy kis istállót benne jonaguni lovakkal, majd pedig elég lepusztult házak mentén elsétálva megleltem Japán legnyugatibb benzinkútját. Innen ismét a falu irányába sétáltam, rájöttem, hogy a jelzőlámpa, ami a szállás közelében van, Japán legnyugatibb jelzőlámpája. Aztán elsétáltam Japán legnyugatibb rendőrbódéjáig is… De szép lassan telt-múlt az idő, vissza kellett mennem a szállásra. A szálláson összepakoltam, és 9-kor kiléptem a panzió ajtaján. A postára mentem, ahol emlékpecsétet nyomtam a Motoharáéknak szánt lapra, majd feladtam. Tovább sétáltam a kikötőhöz, feliratkoztam az utaslistára (kb. 10 ember utazott aznap), majd elfoglaltam a helyemet a hajón, ezúttal egyből a fekvős helyen.

Elő is vettem a párnát és a pokrócot, és készülődtem, hogy már az út kezdetén elalszom, de miután elindultunk, mozgolódást hallottam kintről. Fölkeltem megnézni, mi a helyzet, hát látom, hogy hirtelen kiderült az égbolt, és nagyon szép színekben pompázik a sziget. Aztán arra is rájöttem, hogy nem ugyanazon az útvonalon haladunk, amelyiken érkeztünk, hanem a szigetet délről kerüljük meg ezúttal. Ennek nagyon örvendtem, hiszem a déli, délkeleti részeket nem tudtam megnézni, mivel nem volt biciklim. Így hát kimentem, és fotózgattam a tájat, örültem, hogy végre jó idő volt. Aztán amikor már kezdtük elhagyni a sziget környékét, gyorsan visszamentem a fekvőhelyre, hogy aludjak. Ja, az indulás előtt a szálláson azért még bevettem valami tengeribetegség elleni gyógyszert is 😀 Így nem is lett semmi bajom, aludtam szinte végig, aztán mikor közeledtünk Isigaki kikötőjébe, ismét kimentem fényképezni.

Megérkezve a kikötőbe, egyből a szállás felé mentem, de gondoltam, megint megenném azt a finom menüt, amit tegnapelőtt, így inkább az étterembe mentem, ahol megebédeltem. Ismét nagyon finom volt, jólesett. Azután ismét becsekkoltam a szálláson, ezúttal a dormitory szobában volt hely. Telt ház volt a dormitoryban, de éjszaka nem voltak különösebb zajok. Pihengettem, megnéztem a wifivel a neten az a heti Jofukasi-adást, aztán lementem sétálni picit, vettem másnapra meg estére kaját, tettem egy kört, majd visszamentem a szállásra. Ezután már semmi különös nem történt. Odakint egy páran hangosan kiabáltak, főleg egy csajszi volt idegesítő, mert affektálva, magas hangon ordított. De 11-kor szerencsére lenyugodtak, így hát lehetett pihenni.

Ezzel a kirándulás nagy része véget is ért, a következő részben már csak a hazamenés eseményei vannak hátra!