(98-4) 【Déli szigetek 11】 Repülőút Isigakiról Oszakába. Séta Nambában. Élménybeszámoló a takojakisnál. Pizza. Frissített térképek.

Üdvözlet Oszakából, itthonról! Véget ért a kirándulás a déli szigeteken: az út 11. napján reggel hazarepültem Isigakiról. Oszakába érkezve sétáltam picit Nambában, majd pedig a takojakisnál ebédeltem és tartottam mini-élménybeszámolót. Este aztán pizzával jutalmaztam magam. Jönnek az utazásokról szóló frissített térképek is!

Reggel megettem a melonpanomat, aztán összekészülődtem, és kisétáltam az isigaki buszpályaudvarra. Itt fölszálltam a reptérre tartó buszra, majd a reptéren becsekkoltam. Hazafelé nem a Vanilla Airrel, hanem a Peach-csel utaztam, azonban náluk is szigorodott mostanában a kézipoggyásszal kapcsolatos szabály, így hát kíváncsi voltam, mérik-e a csomagot. A check-in automatánál nem volt mérleg, és a biztonsági ellenőrzés előtt sem. Az ellenőrzésen túljutva odabent vettem ajándéknak egy csomag beniimo tarutót, meg egy vizet magamnak, aztán várakoztam. A beszállás előtti részre kiraktak egy mérleggel felszerelt csomag-önellenőrző keretet, de senki nem használta. Aztán mikor elérkezett a beszállítás, félreállították a keretet – nem mérte meg senki a csomagot. A hazaúttal nem volt semmi probléma, 11-kor indultunk, és valamivel 13 óra után szálltunk le a Kanszai Reptéren. Leszálláskor bemondták, hogy itt kb. 20 fokkal hidegebb van, mint Isigakin, ezért akinek van kabátja, az vegye fel, mielőtt leszáll a gépről 😀 Furcsa volt visszaérkezni a hidegbe…

A fapados termináltól igyekeztem a shuttle buszhoz, majd pedig a vonathoz. Megvettem az ezer jenes Nankai+metró kombinált jegyet, majd Nambánál sétáltam egyet a bevásárlóutcán, aztán visszatértem a metróhoz. Innen hazamentem Eszakáig, majd első utam a takojakishoz vezetett, nagyon éhes voltam már, és gondoltam, eszem egy adag takojakit. Egyúttal kis élménybeszámolót tartottam, elmagyaráztam, merre jártam. Amikor a múltkor Fudzsiszava-kunnak magyaráztam a vasutakat, akkor volt egy anyuka két kislánnyal, aki érdeklődött a Szeisun 18 kippu után. Na az ő kisebbik lánya volt épp a takojakisnál, és nemsokára megérkezett az anyuka is a nővérrel. Velük is elbeszélgettem. Átmentek a szomszéd édességboltba, és hoztak nekem meg Tera-szannak csokit Valentin-napra, aranyosak voltak 😀 Megettem a takojakit, a csokikat meg hazavittem. Este aztán gondoltam, ennék egy pizzát, így eltekertem a szokásos PizzaHuthoz. Ezzel zárult a hazaérkezésem napja.

Mindjárt jönnek a frissített térképek, de előbb pár kép a hazaút napjáról:

Mivel már Japán mind a 47 megyéjét bejártam, ezért a „Hol jártam már Japánban?” térkép nem frissül. Szintén nem frissül ennek a térképnek a régi tartományos változata sem, hiszen az Amami-szigetek és Okinava régen a Rjúkjú Királysághoz tartozott, Okinaván pedig már jártam korábban is. Frissül viszont az útvonalakat feltüntető térképem, mégpedig egy új színnel, hiszen a most felkeresett helyek többségén 2019-ben jártam először. Íme (kattintásra nagyobb lesz):

Szintén frissül a Japán különleges földrajzi pontjait bemutató térkép, mivel meghódítottam Japán legnyugatibb pontját is. Ez ennek a térképnek a végleges változata! (Kattintásra nagyobb lesz.)

Ezzel zárul tehát a „Déli szigetek” kirándulás. Érdekes volt, szép volt, csak az időjárás lehetett volna kissé kedvezőbb… De sebaj 😀