[101. NAP] Újévi ebéd Motoharáéknál. Oszecsirjóri. Az új fényképezőgép. Zabkeresés.

Reggel még nem ébredtem fel teljesen, amikor csöngött a telefonom. A host familym volt az, kérdezték, ráérek-e ma, ha igen, menjek el hozzájuk. Így hát fölkeltem és összeszedtem magamat 😀

Előtte gondoltam, veszek ki pénzt, hogy majd hazafelé jövet vegyek zabot (útbaesik a Jamada állomásnál lévő szűpá, ahol biztos van zabpehely, igaz, hogy azért a leszállásért ráfizetek a monorailnél, de sebaj). Hát kiderült, hogy nemcsak a kajálda van zárva az új év első hetén, hanem az egész épület, ahol az ATM van… Végül ma sikerült zabot venni, így kábé 800 jennel maradtam hétfőig, miközben a számlán ott a pénzem XD Sebaj, kajám van elég, de ha mégis kéni valamit vennem, akkor Attila-szan ad kölcsön hétfőig, azt mondta ^^””

Szóval pénzt nem sikerült kivennem, a monorailt viszont elértem, és elmentem Sódzsi állomásig, onnan pedig a host familym lakásáig. Ebédre oszecsirjórit ettünk, ez egy hagyományos japán újévi étel, bentóhoz hasonló dobozokban mindenféle hal, zöldség, rák, hús és egyéb dolgok, és mindegyiknek bizonyos jelentése van. Mellé ozónit ettünk, ez egy levesféle, benne mocsival (rizsből készült… hát süteménynek nem mondanám, mert nem sütik, édességnek sem nagyon, mert nem igazán édes… szóval egy rizsből készült kaja :D). Elég érdekes ez az oszecsi, voltak, amiket nem kóstoltam meg (nyers polip, brr), de sok finom dolog is volt benne. Akit érdekel, az angol Wikipédia elég részletes cikkel szolgál.

Közben elbeszélgettünk a kjúsúi utamról, a későbbre tervezett utazásaimról (Sikoku és Tokió/Kantó), a kajákról meg még sok egyébről. Mutattam az új fényképezőmet, a host familys anyukat egyből rá is kattant, kipróbálta, fényképezte a kilátást (a 13.-on laknak, szóval nagyon jó a kilátás), le volt nyűgözve a 20×-os zoomtól, mondta, hogy ő is lecseréli a gépét egy ilyenre 😀 Azért ez egy kicsit tényleg olyan, mint a sztereotípiák tipikus japánja, nem? 🙂 Szeretik az elektronikai cikkeket 😀 (Amúgy ugyebár egy középkorú házaspárról beszélünk, mindkettejüknek van külön fényképezője, külön okostelefonja :D)

Kábé ennyi volt amúgy, utána volt alma és mandarin (mivel a gyümölcs drága, nem szoktam venni, szóval itt ehettem 😀 kaptam is egy almát ajándékba – az egy db alma az nagy szám, mert ugye darabonként árulják, és rohadt drága :D), beszélgetés, majd hazajöttem. Hazafelé jövet pedig, mint ahogy fentebb írtam is, megálltam Jamadánál, és sikerült bevásárolnom zabból 😀

Ami még történt: megérkezett az egyik digimonos „memorial book”-om, amit rendeltem. (Ugyebár az előző bejegyzésekben írtam, hogy nosztalgiázom, és kiskorom egyik kedvenc animéjét, a Digimont nézem újra japánul, és ehhez gyűjtöttem be a használtkönyvestől emlékbe ilyen „memorial book”-okat ^^)

Jöjjenek a képek, lefényképeztem a host familym társasházát, a monorailállomást, a család kutyáját stb. is!