[98-100. NAP] Pihenés, semmittevés. Szilveszter, újév, az év összegzése.

Az év vége pihenéssel telt. A szó szoros értelmében, semmit nem csináltam 😀

Megérkezett az új fényképezőgépem, azt próbálgattam. Kiraktam száradni a Hikonéban átázott cipőt. Nosztalgiáztam a Digimonnal, mint írtam korábban is, gyerekkorom első kedvenc animéjét japán szinkronnal néztem újra. Találtam Amazonon hozzá antikvár „memorial book”-ot, azt megrendeltem 😀 Szilveszter napján mostam, kitakarítottam, hogy ne mocskos szobával várjam az új évet 🙂 Bevásároltam, olvastam. Későig fennmaradtam, sokáig aludtam. Így telt el a szilveszter előtti nap, a szilveszter és újév napja is. (Nem vagyok ugyebár az a „szilveszterkor-részegen-fetrengek” típus, szóval mondjuk ez nem meglepő :D)

Ami még kiemelendő, hogy előkerült a host familym, újév napján írtak e-mailt, hogy van-e valami tervem még a szünetre, mert meghallgatnák a kjúsúi sztorikat.

Nos, szilveszter ugyebár. Eltelt 2013, így ideje összegezni ezt az évet. Eseménydús volt, az biztos. Sokszor nehéz volt, de sok szép emlék és sikerélmény is fűződik hozzá. Ha még korábbra visszamegyünk, 2012 őszén elkezdtem a jogi egyetemet is. Az első félév durva volt, így, hogy egyszerre vittem két szakot, de a második félévre már megszoktam, már tudtam, melyik órákra nem muszáj bejárni, hogyan osszam be az időmet stb. 2012 decemberében lejárt az N2-es nyelvvizsga, 2013 elején kiderült, hogy sikerült. 2013-at rögtön egy római jog vizsgával kezdtem, január 2-án, életem első vizsgája volt, amin épphogy átcsúsztam. Hát igen, a Károlin az ötösre hajt mindenki, az ELTE ÁJK-n van, ahol a kettesnek is mindenki örül. Végül mindkét szakon jól zárultak a vizsgák. El kellett kezdeni készülni a Monbusó vizsgájára. Volt rohanás, volt izgulás. Kata-szannal, Ildi-szannal gyűjtöttük össze a papírokat, igazolásokat, készültünk a vizsgára, rohamtempóban… El kellett dönteni a szakdogám témáját, egy csomó tanáromat kifaggattam, különösen Szeidzsi-szan segített sokat, ezúton is köszönöm neki. Többször megjártam „a hegyet”, vagyis a japán nagykövetséget, aztán eljött a vizsga időpontja is. A vizsga után izgatottan vártam az eredményt, megtudtam, mehetek a szóbelire… nagyon örültem 🙂 Eljött a szóbeli is, az is jól sikerült, kiderült, hogy továbbküldik a pályázatomat… egy álom vált valóra 😀 Ezután kis megkönnyebbülés következett, majd újra eljött a vizsgaidőszak… már nem paráztam annyira, mint előző félévben, de a Róma azért ebben a félévben is kiakasztott 😀 Végül túlestem mindenen, minden szerencsésen lejárt, kezdődhetett a nyári szünet… Siófok, Sopron, Ausztria, Erdély… egy-két nap vagy egy hét, nem hosszú utak, de mindegyik jól telt… közben viszont a japán út lebegett előttem, főleg, amikor megtudtam, hogy tényleg mehetek, és mindenféle dolgokat el kellett intézni… Mit hozzak magammal? Hogy fogok boldogulni? Meg tudom-e jól értetni majd magam? Milyen lesz a szállás? Milyenek lesznek a japán kaják? Milyenek lesznek a többiek? És az órák? Megannyi kérdés, melyekre már mind választ kaptam ^^ Sok elintéznivaló volt a nagy út előtt, de szerencsére minden sikeresen lezajlott… majd megérkeztem ide, Japánba. Minden új volt, de szépen megszoktam. Sok új dolgot tanultam, megannyi szép helyen jártam, új embereket ismertem meg. Személyesen megtapasztalhattam mindazt, amit otthon könyvből vagy órai jegyzetekből tanultam meg. Sok olyan helyre eljutottam, ahová szerettem volna, de még sok hely hátravan 🙂 2014 sem lesz egy könnyű év, de igyekszem kihasználni ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy itt lehetek, és minél több érdekes helyre eljutni, minél több új dolgot megtapasztalni, és sok új dolgot tanulni. Az ősz lesz az igazán durva, amikor 3-4 hét hiányzással kezdem meg a két szakot, és kb. két hónap múlva már újra vizsgaidőszak lesz… De sebaj, majd túl leszek azon is 🙂

Ennyi lenne a visszatekintésem a 2013-as évre. Persze sok más minden történt még, és bővebben is lehetne mindent részletezni, de most csak a fontosabb dolgokat emeltem ki. Minden kedves olvasónak is sikerekben gazdag boldog új évet kívánok! (2014 a Ló éve amúgy.)

A Nipponföldi krónika 2014-ben is folytatódik 😉

Végezetül egy minigaléria a száradó cipőről, az új cipőről és az új fényképezőről (mindegyik kép az új fényképezővel készült).