[196. NAP] A tavaszi félév első napja. Új infók, új órák. Szakurák a kampuszon! Az új koleszvezető bácsi. Az új csomag összeállítása. Képek!

A tokiói kirándulás és az éjszakai választásiműsor-nézés miatt fáradtan kezdtem meg a tavaszi félévet. Attilától megtudtam, hogy a hétfőn 2. órában lévő fogalmazásórához soroltak be (mindenkinek kötelező egy ilyen óra a repóto megírásához), így egy kis alvás után 10:30-ra órára kellett menjek.

Más órákról még nem tudtam semmit, hiszen nem voltam itthon, és így még nem kaptam meg az órák leírását tartalmazó füzeteket. Reggel tehát először is aláírni mentem, mivel április 7-e az utolsó aláírási nap volt, majd megkaptam az irodában ezeket a kiadványokat, és mentem is az első órára.

Az első óra tehát a repóto megírásához szükséges fogalmazásóra volt, egy Harada nevű nő tartja, kicsit szigorúnak tűnik, de inkább külsőleg, nem a tananyag számonkérését tekintve 😀 Kaptunk tőle mindenféle fénymásolatokat, amelyekre majd szükségünk lesz, nagyon a nyelvtanra akar koncentrálni, tehát hogy miben különbözik a ronbun stílusa a normál fogalmazásoktól. Elég fáradt voltam ezen az órán, még nem nagyon ébredtem fel 😀

Óra után hazajöttem (vagy a kajáldába mentem? már nem is emléksze), és átnéztem az órák listáját, megnéztem, miket kéne felvenni. Hétfőre a sidószenszeiem, Szano-szenszei óráját veszem fel, ez a 4. órában van, az 1867-1945 közötti történelemről szól. Erre az órára be is mentem, érdekes lesz, csak sajnos azok is részt vesznek az órán, akiket annyira nem kedvelek (pl. a belga). Ráadásul az olasz ült mellém, és elkezdett mutogatni valami cikkeket a magyar választásokról, én meg hülye voltam, ahelyett, hogy ráhagytam volna, elkezdtem neki magyarázni a Fideszről, Jobbikról stb., arról, hogy nem kell mindent elhinni a külföldi sajtónak… hát ezt nem kellett volna, mert egész órán nem hagyott nyugton, nézegetett wikipédiától elkezdve mindent, és kérdezgetett… és ez később is folytatódott, a szerdai bejegyzésnél egy egészen abszurd elméletet is megosztok, ami az illető fejéből pattant ki. Na mindegy.

Azt hiszem, még az óra előtt mentem le az irodába, hogy panaszkodjak, amiért nem volt mosott ágyneműm. Ugyanis mindig betesszük egy kijelölt „boxba” a használt ágyneműt (kéthetente), és aznap kicserélik tisztára. Én az indulás előtt betettem oda, de amikor előző nap hazaértem, üres volt a box. Talán azt hitték, hogy én is egy elköltözött U-programos vagyok? Vagy valaki más kivette? Nem tudom. Szóval mentem az irodába, és azt kell tudni, hogy a régi bácsi, aki a „szpesöl mítingeket” szervezte, nyugdíjba ment, és helyette kaptunk egy másik öreg bácsit. És ahogy látom, a fiatal lány és a fiatal srác sem dolgozik már ott. Első nap viszont még a srác ott volt. Na mondom a bácsinak, mi a probléma, fogja a fülét, hogy nem hallja. Elkezdett kotorászni a zsebében, elővette a hallókészülékét 😀 Na mondom még egyszer, közben jön a liftet ellenőrző pasas, mondja, hogy itt a papír arról, hogy leellenőrizte a liftet. A bácsi nem tudott erről semmit, kérdezte, hogy ez micsoda, ja hogy ez minden hónapban van… Azt mondja a bácsi, hogy akkor nézzük meg azt az ágyneműt. Megyek utána, megnyomja a lift hívógombját, felmegyünk a negyedikre, indul a szobám felé. Mondom neki, most miért megyünk oda, hát a lenti boxba raktam be az ágyneműt. Jaaa! – mondja – hát akkor fölöslegesen jöttünk fel! Vissza a lifttel. Kiszállunk, erre indul vissza az iroda felé. Mondom, nem ott, itt balra, itt van az a helyiség. Ja hogy ide kell berakjuk az ágyneműt, „áh szó!” („szóval így!”), érti már. Benézett az én szobám boxába, természetesen üres. Hát akkor mit csináljunk? – kérdezi. Na, vissza az irodához. Az iroda mellett az egyik szekrényféleségen talált egy tiszta ágyneműt, akkor használjam azt. Mondom jó 😀 De mondom, a mérleget is kölcsön akarnám kérni. Jól van, de hol van az aláírásos papír, nem találja. Mondja a srác, hogy olyan még nincs nyomtatva. Na akkor egy papírra írjam a nevem, szobaszámomat… Szóval elég nagy kavarodás van az irodában, a bácsika még nem tud szegény semmit…

Hogy minek kellett a mérleg? Azért, hogy megmérjem, összecsomagoljam a következő adag könyvemet, amit haza akarok küldeni, mivel a másik csomag szerencsésen hazaért. Aznap este össze is csomagoltam, meglett egyszer 20 kiló, és meglepetésemre a következő doboz is 18,5-nél tartott, tehát az is nemsokára indulhat. Vettem az üzletből este ragasztószalagot, szépen elkészítettem a csomagot, másnap pedig kihívtam a postást, hogy szállítsa el a csomagomat.

Este aztán még a boltba mentem, mert üres volt ugyebár a hűtőm, meg az óráimat válogattam ki a leírásból, ilyesmi történt. Másra nem nagyon emlékszem, lehet, hogy ha történt is más, olyan fáradt voltam, hogy teljesen kiesett a fejemből 😀 A kampusz szakuráiról mindenesetre csináltam képeket, íme a galéria: