(26) Az őszi félév órái. Ogura és a könyvek. A tanulási program. A rejtélyes szomszéd ismét visszatér. Pizzavásárlás.

Folytatódnak a nem túl izgalmas bejegyzések! Megkezdődtek az őszi félév órái, megint kaptam könyveket a tanáromtól, kidolgoztam az elkövetkező egy hónapra egy tanulási programot, és fél év után végre (v)ettem pizzát. Ilyenekről lesz szó az aktuális bejegyzésben.

Nem lesznek túlságosan izgalmasak az elkövetkezendő időszak bejegyzései, ugyanis az órákon és a tanuláson kívül nem sok minden történik. De hát a nyáron kiutaztam magam, valamikor dolgozni is kell ugyebár. Az előző héten, csütörtökön és pénteken már megkezdődött két óra, hétfőtől pedig jöttek az újabb órák. Hétfőn ugyanazzal a tanárral, Miki szenszeijel van egy történelmi földrajz óra, aki az előző félévben is tartott hasonló címen, hasonló időpontban órát. Annyi a különbség, hogy az egy alapszakos óra volt, ez pedig egy mesterszakos, más a tematikája is. Amikor hétfőn megérkeztem az órára, meglepődtem, mert Hasze lépett be kicsivel később az ajtón, kiderült, hogy ő is fölvette ezt az órát. Rajtunk kívül pedig csak egy kínai mesterszakos cserediák vette fel az órát, tehát csak hárman vagyunk. A tanárral először történt olyasmi, hogy az óráját csak egy japán és két külföldi vette fel 😀 Az első órán csak az órával kapcsolatos tudnivalók megbeszélése történt, a tanár úr elmondott mindent jó sokszor, aztán hazamentünk.

A héten ismét zajokat lehetett hallani a bal felőli szomszéd lakásból. Mint kiderült, a rejtélyes szomszéd visszatért, ráadásul úgy tűnik, most huzamosabb időre költözött be, mert minden nap lehet neszeket hallani. Továbbra is rejtélyes az illető. Hisz a jobb felőli, a borzalmas hangon kornyikáló gyerek (azóta nem vonyít szerencsére) lakásából lehet hallani „háztartási zajokat”, lehet látni az élet jelét. Úgy értem, hallom, hogy hazajön, bemegy a fürdőbe, kifújja az orrát, bekapcsolja a mikrót, megy a tévé, kimegy a balkonra, bekapcsolja a mosógépet, szárad a mosott ruha a balkonon. A rejtélyes szomszéd esetében gyakran azt se hallom, mikor jön haza. Nem lehet hallani beszédhangot, tévé hangját, főzés vagy egyéb házimunka hangját se. A balkonon lévő mosógépet nem használja, mosott ruhák nem száradnak odakint, egy mocskos papucs ugyanabban a pozícióban rohad a balkonon már fél éve. Viszont hallani, hogy fel-alá járkál, és nagyon pakol mindennap valamit ide-oda. Én nem bánom, hogy nem ordibál éjjel, vagy nem üvölt bal felől is a tévé, de valljuk be, elég rejtélyes ez az egész.

Kedden következett az a nap, amelyen reggeltől estig az egyetemen vagyok. A kajálással voltam gondban, ugyanis az előző félévben volt ötven percem délben, hogy megebédeljek, az őszi félévtől viszont én is részt kell vegyek a „tanulmányolvasós ülésen”, ami fél egykor kezdődik. Nekem pedig órám van 12:10-ig, tehát összesen húsz percem van arra, hogy átérjek a másik épületbe, és még meg is ebédeljek. Azután pedig csak tízperces szünetek vannak, amelyek jóformán csak arra elegendőek, hogy az ember átérjen az egyik épületből a másikba, még a vécére sincs idő elmenni. Vagyis ha nem tudok délben megebédelni, akkor reggel 10-től este 8-ig vagy 9-ig étlen vagyok. Valahogy tehát meg kell oldjam az ebédelésemet, ami az első héten persze nem sikerült, nem készültem megfelelően, ugyanazt a kaját vittem, mint amit az előző félévben szoktam, persze nem volt időm semmire, délután meg már fájt a fejem az éhségtől. A keddi órák amúgy a megszokottak, tulajdonképpen ugyanúgy folytatódik a Cusimáról szóló, kuzusidzsi-olvasós óra meg Ogura órája is, a tanulócsoportos ülés is, csak kiegészül a tanulmányolvasós „szakkörrel”, ahol hétről-hétre elolvas mindenki egy tanulmányt, valaki pedig felkészül belőle, aztán arról beszélgetünk. A nap végén beszéltem Ogurával azzal kapcsolatban, hogy mivel is foglalkozzam a második félévben, elmagyaráztam neki a dolgokat, amin vacillálok (mi legyen a konkrét kutatási téma stb.). Mondtam azt is, hogy mivel ebben a félévben van egy a japán nyelv történetével kapcsolatos órám, szeretném átismételni a kobunt (klasszikus japán nyelv) és a kanbunt (klasszikus kínai szövegek japánul való kiolvasása) is, ezért tervezem, hogy veszek valamilyen gyakorlókönyveket. Azt mondja, ő majd kinézi nekem, hogy milyen könyveket érdemes megnézni. Mondom, jó, köszönöm szépen. De aztán azt beszéltük meg, hogy nem is ő kéne megnézze, hanem a pénteki órámon meg kéne kérdezzem a nyelvészetes tanártól. Gondoltam, akkor így teszek majd. Aznap este kilenc körül indultam el hazafelé, gondoltam, beülök takojakizni, de valamiért zárva volt. Tettem egy kitérőt a szűpá felé, aztán hazatértem.

Szerdán nincs órám. Délelőtt épp Ogura szenszei tanulmányát olvastam (megvan a könyv is, amelyben megjelent, de előző nap a kezembe nyomott egy fénymásolatot, mondván, ezt könnyebb fogni 😀 ), amikor csörgött a telefon. Ogura volt az. Azt mondja, épp Kiotóban van a könyvesboltban, kinézett nekem kobun- és kanbun-könyveket, sőt már meg is vette, most indul Oszaka felé, mikor tudnám átvenni őket. Mondom neki, hogy aznap nincs órám, de bármikor fel tudok szaladni biciklivel. Megegyeztünk, hogy még egyszer megcsörget, ha megérkezett az állomásra, én pedig akkor elindulok. Így is történt, fölmentem, kiderült, hogy három könyvet is megvett. Mondom neki, hadd fizessem már ki, hisz már egy csomó könyvet adott eddig is. Nem hagyta, azt mondta, hogy majd ha Magyarországon „híres leszek”, akkor hívjam meg őt kajálni 😀 😀 Nagyon jófej ez az ember… Hazatérve neki is kezdtem a kobuntanulásnak, illetve kialakítottam az elkövetkezendő egy hónapra egy tanulási tervet. Van egy töris munkafüzet-jellegű könyvem, egy kérdés-felelet jellegű könyvem, aztán még be kell fejeznem a fő tankönyvem jegyzetelését, ott van a kobun, a kanbun, a tanulmányok hétről-hétre, a kuzusidzsi-gyakorlás és egyebek. Ezeket szépen beosztottam előre minden napra, melyik könyvben meddig kell eljussak stb. Így hát ezekkel foglalkozom azóta.

Csütörtökön voltam edzeni, aztán folytattam a tanulást, majd bementem Inoue órájára. Pénteken ugyanez volt, tanulás itthon, majd Mori órája. Szombaton egész nap itthon tanultam, vasárnap szintén, viszont vasárnap elszaladtam a gjómü szűpába bevásárolni, a Book Offba körülnézni, aztán eltekertem a Pizza Hutig! Mégpedig azért, mert még korábban kaptam egy szórólapot a postaládámban, miszerint október 22-ig a Pizza Hutnál akció van: ha helyben veszi meg az ember a pizzát, féláron kapja. Az egyik számomra legjobbnak tűnő pizza kb. 1000 jenbe került, ennél olcsóbban itt nem kap az ember pizzát… Szóval gondoltam, így fél év után meglepem magam egy pizzával. Eltekertem, megvettem, hazahoztam, és nagyon jóllaktam vele 🙂