[197. NAP] Szakurák a Banpaku-kinen-kóenben. Az első tavaszi DR. Új infók a hazautazásunkról. A csomag elszállítása. Képgaléria!

Kedd reggel órák helyett, a 13 órától kezdődő DR előtt Attilával elugrottunk a Banpaku-kinen-kóenbe (az 1970-es Világkiállítás emlékparkja) megnézni a szakurákat (mert hogy milyen dolog az, hogy Oszakában nem láttunk szakurákat?!). Aztán a DR-en új infókat tudtam meg a szeptemberi hazamenésünkkel kapcsolatban.

Reggel idejében elindultunk, nyitásra ott voltunk, mert ugye délre haza kellett érni, hogy legyen idő kajálni is a DR előtt. Monoraillel nincs messze a park, hamar ott voltunk. Már eléggé a szakuraszezon vége volt ekkor, de még épp el tudtuk kapni, hogy viszonylag szépek voltak a virágok. Nem jártuk be az egész parkot, mivel nem lett volna értelme (pl. van egy rész, ami momidzsi idején a szép, ott ősszel jártunk is, most fölösleges lett volna oda is elmenni), csak a szakurákat, illetve a tulipános kertet néztük meg, az is nagyon szép volt. A galériában sok kép látható róluk, tessék megnézni. Mielőtt hazajöttünk volna, megvettem a park jelképének, a Taijó no tónak (Naptorony) pici makettjét, így most az asztalomon felsorakozott a három kedvenc tornyom, a Tokió Torony, a Tokyo Sky Tree és a Taijó no tó.

Visszamonoraileztünk Szaito-nisi állomásig, innen pedig én lementem az Ayahadio üzletbe, hogy gumicsizmát vegyek. Mivel a Hikonéban vett téli bakancs megadta magát, és ugyanúgy beázott többször is, mint a nyári cipőim, meg már különben is elég borzalmas állapotban volt, kidobtam, és helyette vettem egy gumicsizmát, az aztán biztos nem ázik át a legnagyobb esőben sem 😀 Szóval ezt intéztem el, aztán kajáltam, a kajáldában találkoztam Lacival, elbeszéltük, mi történt a szünetben.

Utána a DR-re mentem, a DR előtt meg Annamarival futottam össze az épület előtt. A DR-en most még mind a hárman ott voltunk, szó volt arról, hogy akkor meddig kell leadjuk az óráinkról szóló papírt, hogy fognak zajlani a DR-ek stb. Ami fontos infót megtudtam a hazautunkkal kapcsolatban, az az, hogy állítólag mi választjuk ki a hazautazásunk napját. Szeptember 1-jén prezentálnunk kell, 8-án pedig lesz a bizonyítványosztás, utána bármikor hazamehetünk. De ugyebár 18-án kapjuk meg az utolsó ösztöndíjat, szóval meg is várhatjuk azt, és választhatjuk, hogy azután megyünk haza, de Szano szerint azt is lehet, hogy megkérünk valakit, hogy küldje haza nekünk a pénzt. Hát én akkor azt csinálom, hogy 9-én, a bizonyítványosztás után elutazom Tóhokura kirándulni, hazajövök 15-16-án, három nap alatt összepakolok, megveszem, amiket szeretnék még hazavinni, 18-án felveszem a pénzt, elintézem, amit el kell, 19-én pedig hazajövök. Így lesz egy hétvégém, 22-én, hétfőn, ami mellesleg a szülinapom, kezdhetem otthon az egyetemet, így csak két hétről maradok le, nem kell annyit intézkedjek majd a hiányzások miatt. Aztán meglátjuk, hogy mindez sikerül-e így, de ha igaz az, amit Szano mondott, akkor sikerülni fog. Ja még az is kiderült, hogy a júniusi, utolsó tanulmányi kirándulásunk elvileg Gifu megyébe lesz, ha jól emlékszem, Siragava-gót mondott, de erre ő sem emlékezett biztosan.

A DR előtt Kasa, a lengyel lány mondta, hogy elfelejtette elhozni az omijagét. Énnekem ki is ment a fejemből, hogy kéne a sidószenszeinek valamit hozni Tokióból, anno Kjúsúról hoztam, mert ahogy látom, a legtöbben mások is vittek. Így hát, ciki, nem ciki, Amazonról rendeltem egy Sky Tree-s omijagét :D. Egyúttal pedig a tokiói útról megmaradt pénzemre rendeltem még valamit, amit már régóta kinéztem, egy jukatát! 😀 A csomaghoz tartozik egy szép férfi jukata, övvel, és jár mellé geta (fapapucs), legyező és kis batyu is 😀 A kombiniben fizettem ki mindezeket.

Délután aztán jött a csomagot elszállító postás, csodálkozott, hogy milyen jól belőttem a súlyt (19,8 kiló volt), felvette a csomagot, aztán majdnem elfelejtette odaadni azt a másolatot a szállítólevélről, ami nekem jár vissza, de figyelmeztettem rá 😀 Tehát újabb csomagom indult útnak 🙂 A mérleget visszavittem, helyette ezúttal vasalót kértem, mivel a mosógép mindent borzasztóan összegyűr, főleg a farmereket, így a mosott nadrágok már régóta vasalatlan gyülekeztek, most pedig egyszerre ki akartam vasalni őket. Más érdemleges aznap szerintem nem történt, így visszaemlékezve 🙂

Galéria a Banpaku-kóen szakuráiról: