[205-206. NAP] Órák. Kulturális vetélkedő a másodéves magyar szakosokkal. Jelentkezés a JLPT-re és a vizsgadíj kombinis befizetése.

Szerdán és csütörtökön újabb órák következtek, csütörtökön pedig a másodéves magyar szakosok egyik órájára voltunk hivatalosak, ahol egy a magyar kultúrával kapcsolatos vetélkedőben segédkeztünk.

Szerda reggel a megszokott nem-dzsójó-kandzsis órára mentem, majd harmadik órában a dzsójó kandzsisra, ezekre nem is kell nagyon vesztegetni a szót, mert ugyanolyan jók, mint eddig. A dzsójó kandzsis órán megjelent az olasz, aminek én nem nagyon örültem, mert mellém ült, pedig a kandzsis órán direkt külön szoktam ülni, hogy legyen helyem (a papíromnak, a könyvnek, a szótárgépnek stb.), és ráadásul rossz szokása az, hogy kérdezget és magyaráz óra közben… na mindegy. Negyedik órában már nem a gyorsolvasásra mentem, hanem a japán szellemekről szóló órára, ez jó lesz, nagyon népszerű óra, tömve van a terem, csak valahogy olyan álmosság jött rám azon az órán, hogy majd elaludtam 😀 Majd végezetül egy olyan órát próbáltam ki, ami olvasott szövegértés eredetileg, de mindezt úgy, hogy régi térképeket nézünk, töritanulással egybekötve. Na ez egy érdekes óra volt, az a tanár tartja, aki az „Ismerjük meg Oszakát” órát is, amire én nem járok, behozott mindenféle régi térképeket, volt olyan, ami még az egyetemnek sincs meg, neki viszont megvan, gyűjt mindenféle régiséget, Japánnal kapcsolatos dolgokat, és az órán kábé semmi szövegolvasás nem volt, hanem mesélt, hogy hova érdemes menni kirándulni. Az értékelés 30%-a repóto, ez nem annyira jó, de amúgy az óra tetszett, szóval fel fogom venni. Ugyanekkor lenne a biztonságpolitika folytatása, beszéltem a tanárnővel (a dzsójó kandzsis óra előtt pont szembetalálkoztam vele), mondta, hogy kicsit különbözik az óra a tavalyitól, de végül úgy döntöttem, hogy nem azt, hanem a régi térképeset fogom felvenni.

Csütörtökön reggel adtam még egy próbát a társalgásórának, de nem fogom felvenni. A 90 percből 70 percet a tanár beszélt, kábé teljesen fölösleges dolgokról, majd az óra végén volt egy kis nyögvenyelős beszélgetés, ezért nem éri meg felkelni első órában. Hongjó óráját meg sem közelíti. Negyedik órában lett volna Jamamoto ókori törije, amiről fájó szívvel ugyan, de ellógtam, mivel a magyar szakosok egyik órájára voltunk meghívva. Levente, a magyartanár írt, hogy nem jönnénk-e be az egyik órára, mivel a diákok épp egy nagykövetségi interjúra készülnek (hogy Magyarországon tanulhassanak pl. nyári egyetemen), és ehhez egy kis vetélkedőt talált ki olyan kulturális kérdésekkel, amelyek a vizsgán is előjöhetnek. Így tehát hárman (Laci, Attila, én – az U-programosoknak órája volt, Erika nem ért rá) elmentünk a B épületbe, ahol a magyar tanszék van, de a megadott teremnél a török szakosok egy termét találtuk. Lementünk a magyar tanszékre, szerencsére ott összefutottunk Leventével, kiderült, hogy az A épületbe kell menjünk.

A magyar szakosok három csoportra oszlottak, mindegyik csoport választhatott egy segítőt közülünk. Különböző témákban (történelem, politika, három híres …, földrajz stb.) voltak 1000-től 5000 pontos kérdések, ezekből kellett válasszanak, amelyik csapat a leghamarabb válaszolt, az nyert. Mi voltunk a segítők, de mi nem jelentkezhettünk, csak ők 😀 Voltak olyan kérdések, amelyekre mi sem tudtuk hirtelen a választ, pl. mióta NATO-tag Magyarország, hát ott 1993-tól 1999-ig mindenféle tippek voltak tőlünk is 😀 De a kedvencem az volt, amikor az volt a kérdés: „Hány olyan hely található Magyarországon, amely a világörökség része?” – és erre valaki egyből jelentkezett, és rávágta, hogy nyolc! :O Ilyen apróságokat mi sem tudtunk konkrétan 😀 Szóval jól eljátszottunk, nagyon aranyosak, amikor magyarul beszélnek, de ezt, azt hiszem, már írtam jó párszor 😀 Remélem, hogy az e félévi tutorom is magyar szakos lesz ^^

Más nem igazán történt, bár azt hiszem, csütörtök volt az a nap, amikor jelentkeztem a japán nyelvvizsgára. Magyarországon csak decemberben van nyelvvizsga, de itt júliusban is, én ekkor próbálkozom meg az N1-gyel (legmagasabb fok), ha pedig nem sikerül, akkor majd decemberben a Károlin is megpróbálhatom megint 😉 De jó lenne, ha sikerülne, mert akkor a vizsgaidőszakban egy vizsgával kevesebb lenne, így hát mostantól rákapcsolok, és tanulok 😀 A nyelvtanokat tudom, az olvasott és hallott szövegértéssel szerintem nem lesz gondom, a kandzsikra (azonos alakú szavak, kandzsiösszetételek) és a szókincsre kell összpontosítsak. Szóval a neten jelentkeztem, és a kombiniben kellett befizetnem 5500 jent (a magyar árhoz képest ez rohadt drága). Két kódot kaptam e-mailben, ezekkel mentem a kombinibe. Akárhogy nyomkodtam az a Fami-portot, akárhová írtam be a kódokat, nem működött. Szóltam az egyik eladócsajszinak, ő is nyomkodta, talált egy vizsgajelentkezés funkciót, de ott meg nem volt ott a Nórjokusiken. Odahívta az egyik másik srácot is, az meg még értetlenebb volt, mondja a csaj, hogy Nihongo Nórjokusikenre (szó szerint: japán nyelvi képesség-vizsga) akarok jelentkezni. Erre visszakérdez a srác, hogy Nihongo no Rjokusikenre? („a japán nyelv erővizsgája”) Mondja a csaj, hogy Nóóórjokusiken, nem no Rjokusiken… na szóval nem sikerült semmit se megtalálni, a csaj kihívta a főnököt. Jött a főnök öltönyösen, előadtam neki is a problémát, ő is végignyomkodta a vizsgák listáját, közben ő is, meg előtte a lány is megkérdezte pl. a Kandzsi kenteinél, hogy nem ez-e az, mondom, nem, nem kanken, hanem nórjokusiken… aztán valamilyen business nihongónál is, mondom, nem, nem business, hanem JLPT, Nórjokusiken. Na a főnök úr sem tudott zöld ágra vergődni, így hát felhívta a központot (a Fami-porton van egy kis segélykérő telefon is). A központ mondta, hogy ne a vizsgáknál keressék, hanem a kódot adjuk be, és második kódnak pedig a jelentkezéskor megadott telefonszámomat (????). Na akkor megláttam a képernyőn azt a menüpontot, ahol azt írták, hogy ６桁, vagyis hogy 6 számjegyű kód, na az én kódom is hat számjegyű volt, rákattintottunk, beadtam a kódot, utána a telefonszámomat, és lám, előjött! 😀 Nehéz szülés volt, kábé fél órába telt, de végül sikerült jelentkezni a vizsgára. Most már csak sikerülnie kell! 😉