[215. NAP] Kirándulás a Hórjúdzsihoz. Képek!

Az udzsi kirándulást követő napon, múlt hét szombaton a Hórjúdzsihez mentem. Ez a templomegyüttes a világörökség része, a világ legrégebbi faépítményei közé tartozik állítólag, Japán egyik legrégebbi buddhista temploma.

Hát ez a hely is eléggé vidéken van, Tennódzsi állomástól mentem JR-ral, nem sokan voltak a vonaton, és Hórjúdzsi állomásnál sem sokan szálltak se fel, se le. A Nara felé tartó vonat áll meg itt is, Nara megyéhez tartozik ez a körzet, de tényleg eléggé vidékies hangulata van, az utcákon nem sokan járkáltak, az egyik üzletben az összes eladó 60 év feletti volt, vásárló sem nagyon volt 😀 Egyedül a Hórjúdzsi környékén nyüzsögnek a népek, iskolás csoportok is látogatták a helyet. Igazából erről nagyon nem tudok mit írni, megnéztem az összes épületet, szép volt, régi volt, aztán láttam híres, régi buddhista tárgyakat, meg például a Tamamusi-miniszentélyt élőben, amiről anno művtörin tanultunk. Volt megint egy vicces angol beszólás, kérdezem, hogy az egyik épület merre van (japánul), erre a pasas azt mondja japánul, hogy „itt menjek egyenesen, aztán a left side-on ott lesz rögtön”… szóval a refuto szájdót azt nagyon bele kellett rakni angolul, mert valószínűleg a gaidzsin, aki japánul kérdez, mindent megért a válaszból, de a hidarigavát azt nem fogja :DDD Amúgy aznap már tényleg nagyon meleg volt, rövidnadrágban mentem, pólóban, és így is izzadtam… mi lesz itt júliusban? 😀

A Hórjúdzsi után visszavonatoztam Tennódzsiig, ahol arra gondoltam, egyúttal felmegyek az Abeno Harukasra (Japán legmagasabb épülete, a tetején kilátó van), mivel már árulnak aznap megvehető jegyeket is (nem csak elővételeseket), de hát természetesen délután sor volt, több mint egy órás várakozási idővel, szóval úgy döntöttem, másnap reggel, nyitáskor próbálkozom.

A Hórjúdzsiról készült képek itt láthatók: