(77) Vissza a zajpokolba. Pakolás, pihenés. Megérkeznek az igazolások. Az edzés újrakezdése. Kávés kóla. A takojakis üzlet három éves. Edzés Öcsivel. Zaj a szomszédból: betelik a pohár. Egyeztetés a gondnok nénivel. Születésnap a zajban.

A kjúsúi kirándulást követő hét első felében visszarázódtam a hétköznapokba, bevásároltam, takarítottam, pakoltam, készültem a következő egyetemi félévre… aztán a hét második felében visszatért a zajpokol, a szomszéd és kedves barátnője gondoskodott arról, hogy se nappal, se éjjel ne legyen nyugtom. Miután születésnapom előtt egész nap, éjjel későig ment a zajongás, majd pedig rövid szünet után, hajnali 5-kor ismét a szomszéd zajaira ébredtem, betelt a pohár, és kérvényeztem a gondnoknál, hogy a másfél év alatti rendszeres szerződésszegés miatt költöztessék ki a rendbontót a lakásából. Hogy lett-e ennek eredménye? Kiderül ebből és a következő bejegyzésből. Szó lesz még úti igazolásokról, a takojakis üzlet évfordulójáról, edzésről Öcsivel, kávéízű kóláról, meg sok más apróságról is.

Vasárnap, mikor hazaérkeztem a kikötőből, először is kipakoltam, beraktam a mosógépbe a sok szennyest, kimostam az ágyneműt, aztán kitakarítottam, bevásároltam a gjómü szűpában (húsokat, joghurtot), bevásároltam a drogériában (mosószert stb.), aztán úgy döntöttem, hogy nem töltöm az időt főzéssel, így hát elmentem venni egy pizzát. Amikor reggel megérkeztem, tele volt a postaládám, a lenti is, és meglepetésemre a fentibe is be volt gyömöszölve valami. Megigényeltem ugyanis pár hete a „Honsú négy különleges földrajzi pontjának” eléréséről szóló igazolást Simonoszeki várostól, ezt nagyon vártam, és féltem, hogy be fogják gyűrni a hirdetésekkel tele lévő postaládába a kirándulás alatt, ezért kiragasztottam egy cetlit a ládára, hogy ha tele van a postaláda, akkor ne erőszakolják bele a nagyméretű borítékot, hanem dobják be a fenti, ajtón lévő nyíláson. Igen ám, de nem tudtam, hogy az igazolás, amit Simonoszeki városa küld, ajánlott küldeményként fog érkezni, így hát nem is dobhatják be a postaládába. Amíg úton voltam, meg is érkezett volna, csak hát nem voltam ugyebár otthon, ezért a fenti postaládában egy cetli várt, igényelni kellett az ismételt kiszállítást. De miért volt akkor tele a postaládám? Nos, ugyebár jártam Japán főszigeteinek legnyugatibb pontjánál öt nappal korábban, ott pedig nem tudtam igazolást szerezni, ezért a Szaszebo város honlapján leírt módon e-mailben igényeltem, hogy küldjék ki a címemre az igazolást. Még aznap, 11-én válaszolt is egy hölgy a hivataltól, hogy küldik az igazolást. Ők természetesen nem ajánlva küldték, hanem egy sima nagyalakú borítékban. És ez a boríték egy-két nap alatt meg is érkezett, tehát akkor, amikor én még úton voltam. A küldeményt kézbesítő postás elolvashatta a kiírást a lenti postaládán, miszerint a nagyalakú borítékot kérem, hogy a fenti ládába helyezzék… Ezt ugye eredetileg a Simonoszekiből érkező küldemény miatt írtam ki 😀 Így hát be is helyezték a fenti postaládába… jól begyűrték, így a legnyugatibb pontról szóló igazolást rögtön be is kellett pakoljam nagy könyvek alá, hogy a gyűrődéseit lepréseljem 😀 Amúgy megigényeltem a másik igazolás újbóli kiszállítását is, azt másnap este meg is hozták… A sok kiszállítás miatt viszont az is picit meg volt gyűrődve 😀 Nem vészes a dolog, na de a lényeg, hogy nem sikerült a tervem, hogy gyűrődésmentesen kézbesíttessem az igazolásokat. Nem lenne amúgy gond, ha nagyobbak lennének a postaládák. A Simonoszekitől érkező igazolás mellé, talán már írtam, jár egy pár emlék evőpálcika is egy emlék vászontartóban, mindkettőn szerepel, hogy „Honsú négy csücskének meghódítása”. Szép emlék! Vasárnap este aztán nyugodtan tudtam aludni, bár a rejtélyes szomszéd lakásából hallatszódott valami pakolás zaja, de viszonylag csönd volt.

Másnap aztán voltam edzeni, a sok utazás miatt szinte másfél hónap kimaradt, így eléggé nehezen ment a dolog. Ebédelni aztán beugrottam a takojakishoz, ott el is beszélgettünk, elmagyaráztam a kirándulást. Mondta, hogy csütörtökön lesz a harmadik évfordulója az üzlet megnyitásának, aznap akciós lesz a takojaki, menjek majd én is. Hétfőn akartam volna postázni mindenfélét, de mivel hétfő ünnepnap volt (ezért volt nyitva a takojakis), nem tudtam.

Kedden aztán sikerült mindent feladni: először is a véletlenül a zsebemben felejtett kulcsot a fukuokai szállásomnak, aztán egy-egy képeslapot a komacui és a kanazavai host familymnek, valamint egy igénylőlapot a szaszebói városházának. Már megint Szaszebo, ez már megint micsoda? – gondolhatja a kedves olvasó. Nos, ugyebár a Kózakibana (Japán főszigeteinek legnyugatibb pontja) eléréséről szóló igazolást utólag a szaszebói városháza koszazai kirendeltségétől kellett igényeljem… viszont van egy olyan különleges igazolás is, melyet akkor lehet igényelni, ha Japán főszigeteinek mind a négy különleges pontját elérte az ember. Ez meg is volt nekem, így hát én is jogosult lettem erre a papírra. Ehhez egy igénylőlapot kell kinyomtatni, ki kell tölteni rajta, hogy mikor érte el az ember a négy „csücsköt”, aztán kell mellékelni erről fotót is, valamint a válaszküldeménynek bélyeget is kell mellékelni. Az igazoláson feltüntethetnek egy tetszőlegesen választott képet is, ezt e-mailben kell megküldeni. Én azt a képemet választottam, amelyiken Vakkanaiban, a Szója-foknál a legészakibb pontot jelölő emlékmű előtt állok. Na szóval ezt az igazolást igényeltem meg, az igénylőlapot és a többi cuccot tartalmazó borítékot kellett feladnom. Más különleges esemény aznap nem történt. Este későn, 11 után a jobb oldali szomszéd hangosan kezdett zenét üvöltetni. Cserébe én is bekapcsoltam hangosan valami zenét, erre ő befejezte a zajongást. Más nagyobb zaj ekkor még nem volt.

Szerdán az edzésről hazafelé jövet az egyik konbiniben begyűjtöttem a következő üdítőkülönlegességet: a kávéízű kólát. Hát, nem volt annyira förtelmes és ihatatlan, mint az átlátszó kóla volt, de nekem nem is ízlett annyira. Mondjuk hozzá kell tenni, hogy én ugyan a kávéízű süteményeket, édességeket nagyon szeretem, de kávézni egyáltalán nem kávézom, szóval lehet, hogy aki szereti önmagában a kávét meg a kólát, annak ízlik. Ha jól emlékszem, ezen a napon volt az, hogy föl kellett menjek az egyetemre, mert a kikölcsönzött könyveim kölcsönzési ideje lejárt, és vissza kellett vigyem őket. A héten amúgy eléggé lehűlt az idő, már nem volt az a párás nagy meleg, inkább csak olyan kellemes meleg volt. Ja és sokat esett az eső…

Csütörtökön érkezett meg az ösztöndíj, a hűtőm meg üres volt, így hát elmentem a postára, vettem ki pénzt, befizettem a biztosítást (az áramot és a gázt már a számlámról vonják, mióta átvittem a gázt is a Kandenhez, hogy olcsóbb legyen… viszont azt ígérték, hogy aki átviszi a gázt hozzájuk, kap majd postán ajándékba egy 1000 jenes ajándékutalványt, ez még mind a mai napig nem érkezett meg…), voltam a gjómüben, vettem rengeteg húst meg joghurtot (meglepetésemre visszakerültek az olcsó Danone joghurtok az üzlet polcaira, ráadásul van áfonyás is, amit én nagyon szeretek, sőt szeptemberben akciósan 99 jenért lehetett megvenni őket, ezt ki is használtam, és bespájzoltam belőlük), voltam a rendes szűpában is (itt árusítanak előre apróra vágott salátákat, mostanában rákattantam ezekre, vettem mindenféle finom szószokat, és ezt eszem a hús mellé), aztán rájöttem, hogy nincsenek műanyag tasakjaim, amibe elrakjam a húsokat, így hát a százjenesbe is el kellett tekerjek, mindezt a szakadó esőben. Utána a konbiniben vettem süteményféleségeket, úgymond elő-születésnapi ajándéknak magamnak 😀 Aznap volt a takojakis üzlet megnyitásának harmadik évfordulója. A takojakisnál készült fotókból csináltam egy montázst, kinyomtattam, és azt vittem ajándékba, Tera-szan ki is rakta az üzletbe. Aztán ettem egy akciós takojakit, és elbeszélgettünk. Mondtam, hogy viszonylagos csend van a lakásban, tök jó. Viszont azt is mondtam, hogy minden egyes alkalommal, amikor megdicsérem a szomszédot, hogy milyen csöndben van, ismét rákezdi a zajongást, így eléggé félek ezt így konkrétan kijelenteni… Hát a félelmem nem volt alaptalan. Este 10 után megérkezett a szomszéd a barátnőjével, és a megszokott hangos, irritáló, rikácsoló hangon megkezdődött a kiabálás és a vihogás. Ez tartott úgy éjfélig, amikor már megelégeltem a dolgot, és átkopoltam, ekkor aztán a vihogás abbamaradt, és megkezdődött a dugás, így élőben követhettem nyomon az eseményeket. Az élő közvetítés alapján a hölgynek fájt az aktus, ezt többször hangosan ki is jelentette. Igen, ennyire hallatszik. Szokás szerint írtam a gondnoknak, hogy a szomszéd úgy tűnik, az alatt, amíg én el voltam utazva, nem javult meg, ugyanúgy nem foglalkozik azzal, hogy rajta kívül mások is laknak itt… Megírtam, hogy miért van az, hogy a szomszéd nyugodtan zajonghat, nekem pedig ezt el kell viselnem. Követeltem, hogy hatékony megoldást találjon a problémára. Egyúttal a levélhez hozzátűztem a korábbi feljegyzéseimet is, ugyanis minden kisebb zajnál (pl. az említett zenélés vagy balkonon rappelés stb.) is felírtam az időpontot, de gondoltam, hogy minden apróságért én sem szólhatok, így ezeket eddig nem adtam le.

Péntekre Öcsivel beszéltük meg, hogy találkozunk, egyrészt azért, hogy visszaadjam a nagy túrahátizsákot neki, amit még a Fudzsi megmászása előtt kértem kölcsön tőle, másrészről pedig azért, hogy egy nappal a szülinapom előtt úgymond „ünneplésként” elmenjünk edzeni, és szakértőként leellenőrizze, hogy mindent jól csinálok-e 😀 Valamivel dél után érkezett meg Öcsi Eszakába, először elmentünk kajálni egy rámeneshez, amit a neten talált, utána pedig visszajöttünk hozzám, hogy odaadjam a hátizsákot, illetve hogy elvegyem az edzős cuccomat. Ez délután kettő körül volt. Ekkorra a szomszéd és a barátnő már felébredt (vagy visszaért a lakásba – nem tudom, hogy délelőtt el voltak-e menve, vagy csak aludtak), és már javában tartott a kiabálás és röhécselés. Na mondom, gyorsan tűnjünk el itthonról, mert megint ideges leszek. Konkrétan a saját lakásomból kell meneküljek… Jó, más esetben nem idegesítene fel, ha délután beszélgetnének a szomszédban, de így, hogy előző este nem tudtam pihenni miattuk, már másképp állok a dologhoz. Na a lényeg, elmentünk Öcsivel edzeni, úgy két órát voltunk a konditeremben. Odafelé menet mondja Öcsi, hogy ő úgy tudja, hogy megnyitott egy új Anytime-konditerem Eszakában. Hát mondom, én nem hallottam róla, hol? Megkereste a neten, én pedig nagyon meglepődtem. Van ugyebár a Konami edzőterem, ahová februárig jártam. A Konami közvetlen szomszédságában pedig volt egy 7/11 konbini. Anno, amikor Öcsivel mentünk edzeni a Konamiba, még volt is, hogy beugrott ide vásárolni valami vizet vagy proteint. Na ez a konbini egyszer csak bezárt, még amíg jártam a Konamiba, leszedték a 7/11-es dizájnelemeket, és üresen állt az épület. Ebben az épületben nyitottak meg egy új Anytime-ot! 😀 A konkurencia közvetlen szomszédságába 😀 Hát kíváncsi leszek, mennyivel fog csökkenni a Konami vendégszáma… Olcsóbb is, modernebb is… Mondjuk a sok idős bácsi-néni, akik nemcsak a konditermet használják, hanem bejárnak a mindenféle fitnessórákra is, meg lejárnak úszni, beülnek edzés végén a forró fürdőbe stb., na ők nem hiszem, hogy átmennek az Anytime-ba, de a hozzám hasonló fiatalok szerintem biztosan.

Az edzés után nézem, hogy hol van a nagy túrazsák, hát nem látom sehol. Kérdezem Öcsit, hát kiderül, hogy ott hagyta nálam, szóval még vissza kell menjünk hozzám. Mondom, jó. Kérdeztem, hogy akkor nem eszünk egy adag takojakit? De igen. Így hát hazafelé menet beugrottunk a takojakishoz, és ott megkajáltunk. Öcsi kapott Tera-szantól egy adag proteinshake-et is 😀 Ott volt épp Daiki anyukája is, aki edzéstippeket kért Öcsitől, Öcsi elkezdte a guggolást megmutatni Daiki anyukájának, a végén már négyen guggoltunk a kis üzletben, mondom, ha valaki kívülről benéz, nem tudja, hogy ez most takojakis üzlet-e vagy edzőterem 😀 Meséltem Tera-szannak, hogy szokás szerint, amint kiejtettem a számon, hogy csönd van, megkezdődött a zaj. Így négyen jól elbeszélgettünk, aztán utána mentünk hozzám, hogy Öcsi elvegye a hátizsákot. Hát amikor megérkezünk a lakáshoz, és raknám le a biciklit, épp jön le a lépcsőn egy párocska. Mondom Öcsinek, hogy szerintem ezek a szomszédék. (Ugyebár a másfél év alatt, amióta itt vagyok, csak egyszer láttam a szomszéd arcát…) Lerakom a biciklit, ekkor még ott volt a szomszéd biciklije is, de ők úgy eltűntek, mint a kámfor. Fölmegyünk, elvesszük a zsákot, lerakom a cuccom, aztán megyünk is le, mondtam Öcsinek, hogy kikísérem az állomásra. Hát amikor megyünk le, látom, hogy eltűnt a szomszéd biciklije. Ezek beijedtek tőlem, és valahová elbújtak, amíg én leraktam a biciklimet, és amíg fölmentünk a lépcsőn, és csak azután merték elvenni a saját biciklijüket… Na elkísértem Öcsit az állomásra, elbúcsúztunk, aztán hazatekertem. Bementem a takojakis üzletbe megint, mivel amikor indultunk Öcsivel az állomás felé, láttam, hogy Roku-szan is ott van, ő Isikava megyéből származik, gondoltam, elmesélem neki a Japan Tent eseményeit. Csakhogy amikor visszaértem, akkor Roku-szan már nem volt ott, helyette az egyik ismerős család volt bent. Kicsit leültem beszélgetni, mondtam, hogy milyen zajok vannak. Vettem süteményféleségeket a boltból hazafelé jövet, mondtam, hogy ezeket be kell rakjam a hűtőbe, hazamegyek, aztán meglátom, hogy ha még mindig zajongás van, akkor lehet, hogy visszajövök. Ez így is történt. Még mindig tartott a zaj. Úgy este 10-ig voltam a takojakisnál, közben megérkezett Dzsingú-szan is, a sajtos ember. Megtárgyaltuk, hogy mit lehetne tenni a szomszéd ügyében, de az ismerősök is csak a szokásos dolgokat mondták: szóljak a gondnok néninek, költöztessék őt ki, költözzek én át egy másik lakásba stb. Valamivel 10 után hazamentem, de még mindig tartott a zaj. Így hát bolyongtam a környező utcákon, várva, hogy csend legyen. A saját lakásomban nem lehetek, kénytelen vagyok bolyongani az utcákon a zaj miatt, hihetetlen. Fogtam, és lefénymásoltam a lakásbérleti szerződést, és kiemelővel bejelöltem a pontokat, amiket a másfél év alatt a szomszéd megszegett. A szerződésben szerepel, hogy tilos a zajongás, tilos gondot okozni a szomszédoknak stb. Ha ezeket megszegi az ember, felbonthatják a szerződést. Leírtam, hogy eddig hányszor szegte meg ezeket a pontokat a szomszéd, és odaírtam, hogy kérem, hogy figyelembe véve ezeket a dolgokat, bontsák fel a szerződését. Ezt a papírt is bedobtam a gondnok néni postaládájába. Este aztán újabb aktust hallgathattam végig, majd úgy éjjel 1 körül végre csend lett. Gondoltam, akkor most végre foglalkozhatom a saját dolgaimmal, így hát éjjel 2-ig dolgoztam egy picit a gépen, aztán lefeküdtem.

Szombaton volt a születésnapom. A kedves szomszédomtól csodálatos szülinapi meglepetést kaptam! Éjjel 2-kor feküdtem le, gondoltam, legalább 8-9-ig aludni fogok. A kedves szomszéd és barátnője viszont reggel 5-kor kelt (ezek komolyan négy órákat alszanak?!), hangosan kicsapták a balkonajtót, kimentek a balkonra, és ott kezdtek hangosan kiabálni és röhögni. Hát mondom kész, betelt a pohár, ez nem lehet igaz, hogy két napja nappal és éjjel sem hagynak nyugton, de hogy még hajnalban se lehessen pihenni! Ismét írtam a gondnok néninek, már többször aláhúzva, hogy KÖVETELEM, hogy TARTÓS MEGOLDÁST találjon a problémára. Gondoltam, hogy hajnalban felhívom a nénit, de gondoltam, ő nem tehet arról, hogy a szomszéd bunkó, miért ébresszem föl hajnalok hajnalán. Végül úgy 6-7 körül távoztak a szomszédék, így visszaalhattam picit. Utána dél körül pedig felhívtam a nénit. Kérdeztem, hogy mikor jön ide, mikor tudnánk beszélni, ugyanis a szomszéd viselkedése most már tényleg felháborító. Elmagyaráztam neki, mi megy itt napok óta, mondtam, hogy ez a szerződésbe ütközik, és kérem, hogy vagy őt tegyék ki a lakásból, vagy tegyék egy másik lakásba, vagy én hadd menjek át egy másik lakásba. Erre a néni: „Hát de amíg ő a saját akaratából nem mondja azt, hogy elköltözik, addig nem lehet kirakni.” Mondom, ja ez így megy? Megszegi a szerződést, de nem lehet kirakni? Hát akkor ennyi erővel én meg többet nem fizetem a lakbért, az is a szerződésben szerepel, hogy aki nem fizet, azt kirakják, de akkor ennyi erővel engem se fognak kirakni, ha a saját akaratomból nem mondom azt, hogy elköltözöm? Mondtam neki, ugyanazt a lakbért fizetem, mint a szomszéd, elvileg ugyanolyan jogaink kellenének legyenek. Mondom, én fülhallgatóval nézem a tévét, egyrészt, hogy ne zavarjak másokat, másrészt mert a szomszéd úgy üvölteti a tévét, hogy ha én simán nézném az enyémet, nem hallanám jól az ő zajaitól. Mondom, mellette nem lakik senki jobb oldalon, bal oldalon én vagyok, aki csöndben van, ő meg nyugodtan randalírozhat. Mondom, miért kell nekem mindennap az ő dugásukat élőben hallgatnom? Miért kell ötkor megébrednem a barátnő hangos vihogására? Hát ha egy normális valakiről lenne szó, akkor ha vendég jön, figyelmeztetné a vendéget, hogy itt vékonyak a falak, és legyen csöndben, ne ordibáljon. De ő nem… Mondom, mi lenne fordított helyzetben? Ha én külföldiként zajonganék, és egy japán panaszolna be? Mondom, szerintem az első vagy a második alkalom után úgy hajítanának ki, mint… Mondom, neki mindent lehet, csak mert japán? Vagy mi alapján dől el, hogy kire vonatkozik a szerződés és kire nem? Mondtam a néninek, hogy engem nem érdekel, hogy mit csinálnak vele, de TARTÓS megoldást szeretnék, hogy a maradék fél évemben ne bolonduljak meg. Hát mondom, lassacskán ha megkérdezik, hogy mi a legemlékezetesebb élmények a japáni tartózkodásom során, nem a tanulás, a kutatás, az egyetemi órák, vagy a sok kirándulásom, a sok új tapasztalat, hanem az idióta szomszéd zajongása fog eszembe jutni. Na végül ígéretet kaptam a nénitől, hogy beszél az ingatlanossal (ekkor még nem igazán értettem, miért kell az ingatlanossal beszélni), és valami megoldást talál a problémára. A szomszéddal való hiábavaló „harc” tehát jól megalapozta a születésnapi hangulatomat, idegességemben bevásároltam a konbini szinte összes mini tortaszeletét meg süteményféleségét, és magamba tömtem 😀

Vasárnap a feljegyzéseim szerint edzeni voltam meg vásárolni, más úgy tűnik, nem igazán történt. Aznap amúgy a jobb oldali szomszéd csöndben volt, ez alkalommal a bal oldal, rejtélyes szomszéd felől hallottam furcsa hangokat. Először azt hittem, onnan is nyögés hallatszódik, de mintha mégse az lett volna, mindenesetre furcsa volt. De szerencsére nem tartott sokáig, aztán elcsendesült.

A következő bejegyzésben megkezdődik az utolsó egyetemi félév, és lesznek fejlemények a szomszéd és a zajpokol ügyében is!

Néhány kép az igazolásokról, kóláról, az éppen virágzó pókliliomról stb.: