[11. NAP] Újabb órák. Biztosítás. Szótárgép. Mosás. Képek a koleszról.

Beteg is voltam, meg elfoglalt is, sok program összejött a hétvégére, szóval most pótolom az eddigi napok eseményeinek leírását.

Ami a megfázást illeti, pénteken fájt leginkább a torkom, bár a lázam már lement, és csak egy kis hőemelkedés, vagy még annyi se maradt. A torokfájás viszont igen kellemetlen volt. Szerencsére alhattam kicsit tovább, mert csak a második órában volt egy töris órám.

A töris óra egészen konkrétan Japán modern kori történelme, ezen belül is kindaisi, vagyis a közelmúlt történelme, ez az 1868 (1853) és 1945 közötti időszakot foglalja magában (az 1945-1989 közötti eseményekkel pedig a gendaisi, vagyis a jelenkori történelem foglalkozik). A bácsi, aki tartja az órát, jópofának tűnik, mindenről mond valami érdekeset, ráadásul kevesen is vagyunk az órán. Az első óra mondjuk inkább földrajz volt, semmint történelem, egyfajta alapozás – jövő héten majd azt nézzük meg, milyen hanokból (daimjóbirtokok) alakultak ki a mai kenek (és fuk stb.). Szóval ez jó óra lesz előreláthatólag.

Az ebédszünetben ismét fölmentem, hogy teát csináljak magamnak, és estére is gondoskodtam kajáról, hogy ne kelljen kimenni este betegen.

Az ebédszünet után az előző napról szóló bejegyzésben említett Mamival volt órám, mégpedig hallott szöveg értése. Mami ilyen rövid interjúkat fog lejátszani felvételről (DVD-ről), és azokat kell megérteni, azzal kapcsolatban lesznek feladatok. Ami a durva, hogy a kínai (koreai?) diákok még úgy is megértették a szöveget, hogy a felkonferálásnál ordított a háttérzene, és volt a DVD-nek egy alapzaja is, ők meg utána szó szerint elismételték a hallottakat… durva! Mami amúgy a harmadik órában nem annyira hiperaktív, mind az utolsóban, de akik előző nap nem voltak a fogalmazásóráján, nagyot néztek, amikor elkiáltotta magát, hogy „sikasi”! 😀

Kifelejtettem, hogy az ebédszünetben megkaptuk a biztosítási kártyáinkat (egész addig nem tudtam, hogy ezt mikor, hogyan kell megcsináljuk, aztán végül kiderült, hogy a hivatalban azt is elintéztük az első héten), és a csekkeket, melyeket majd a kijelölt időpontokig be kell fizetnünk. A fizetésről később még írok.

A pénteki utolsó órám egy társalgásóra volt, pontosabban ‘discussion’. Bejött egy ilyen kis fiatal, vigyorgós, elegáns kosztümös, macikás táskát hordó csajszi, és közölte, hogy milyen boldog, hogy eljöttünk az órájára, és jaj de jó, hurrá, majd kicsattant az örömtől stb… 😀 Fura volt (ő volt a tanár, ha nem lett volna egyértelmű ^^””), aztán be kellett mutatkozzunk, mindenkit megtapsolt, szóval még furább volt. Aztán az ő bemutatkozása meg olyan volt, hogy tippeljük meg, honnan jött, hány éves, elmondta, hogy ő félvér, de csak úgy, hogy a szülei más megyéből származnak (:D), meg hogy egy ilyen 4-es randin (amikor ugye ismeretlenek ülnek egymással szemben, meghatározott ideig beszélgetnek, aztán cserélődnek az emberek) ismerte meg a férjét, meg hogy a nagymamáját elvitte a cunami 2011-ben, meg hogy szeretne gyereket, de még nem jött össze neki, meg hogy burmai nyelvtant tanít és kutat O.o … szóval másfél órán keresztül az ő bemutatkozását hallhattuk, de mégis interaktív volt az óra 😀 És ami jó lesz, hogy híreket fog behozni az órára, és azokról kell vitázni, véleményt kifejteni, illetve kérdőíveken megkérdezte, hogy milyen témákat szeretnénk, és majd olyan híreket fog behozni. Szóval minden furcsasága ellenére jó óra lesz ez szerintem,,,

Órák után próbáltam regenerálódni 😀 aztán pedig kipróbáltam a mosógépet, először csak pár ruhadarabbal. Azokat viszonylag jól ki is mosta, a szárító sem volt annyira rossz (nem igazán tudom megítélni, mennyire mos jól – tisztának tisztának tűnik, meg jó illata is van a ruhának, csak ugyebár itt a mosógépek tiszta hideg vízzel mosnak…). Ezek után pedig átmentem a konbinibe, hogy befizessem az amazonon megrendelt szótárgép árát (merthogy itt lehet konbiniben fizetni a megrendelést), és egyúttal a biztosítást is (azt is lehet konbiniben – tudtátok, hogy Hokkaidón van Spar konbini? Én nem, meg is lepődtem, amikor láttam a csekken, hogy ott Sparban is be lehet fizetni :D). Szóval a megrendelés befizetése úgy működik, hogy a rendeléskor kapunk egy azonosítószámot, a konbiniben meg van egy ilyen gép (Family Martban Fami-pótonak nevezik), ahol meg kell adni ezt a számot, és hogy milyen rendelést fizetünk. Kiírja a nevünket, az összeget, és ha minden rendben van, akkor leokézzuk, és kapunk egy blokkot. Ezzel kell a kasszához menni, a kasszás lehúzza a vonalkódot, és fizetünk. A csekk még egyszerűbb, odaadjuk a kasszásnak, lepecsételi, fizetünk, és megkapjuk a csekknek azt a részét, ami nálunk marad. Ennyi volt körülbelül a pénteki nap – ha még eszembe jut valami utólag, akkor a későbbi bejegyzésekben pótolom.

És most képek!!

További képek:

(A galéria a későbbi bejegyzésekhez tartozó képeket is tartalmaz!)