[19. NAP] Telefonvásárlás. Rossz vonatra szállás. Sok kép és videó Umedáról!

Szombaton végre sikerült telefont vennem!

Előző este még a használt telefonokat áruló környékbeli üzletek címét is leírtam, meg kis térképet is csináltam, mivel kijelentettem, hogy én szombaton nem jövök haza telefon nélkül Umedából 😀 Tehát ha esetleg nem lesz a Softbanknál, akkor vagy megyek az AU-hoz (másik mobilszolgáltató), vagy veszek valahonnan egy használt telefont, és abba kérek SIM-kártyát.

Nyitásra mentem a Grand Front plázában lévő Softbank üzletbe, ahol először azt mondták, hogy csak egy drágább modell van, de végül kiderült, hogy aznap reggel kaptak az én általam kinézett olcsóbb telefonból is. Az üzlet amúgy nekem furcsa, vannak ilyen „egyenruhás” segítő lánykák, akiktől kérdezhetsz (az öltözékük elég idiótán fest, egyenszoknya, egyenblúz, hozzá kis sálacska, illetve mindenféle kábelek lógnak le róluk, kis mikrofonnal :D, emellé pedig egy softbankos vászonszatyor lóg a vállukon, abban hurcolásszák az iPadjüket, mivel itt minden iPaden megy :D), ha megkérdezted, amit akarsz, akkor azt mondja, hogy „Sósó omacsi kudaszai.” („Kérem, várjon egy kicsit.”), és bemegy a pult mögé (vagy a Staff only ajtó mögé), megkérdezi egy férfi eladótól a dolgot, visszajön, közli például, hogy nincs az adott telefon. Ha újra kérdezel, akkor megint elbattyog a pult mögé, halkan megtanácskozza a dolgot, majd visszajön, és válaszol. Szóval furcsa a dolog. Az én ügyintézőm végül egy fiatal pasas lett, van sok ilyen kis asztal az üzletben, két-három székecskével, és az asztalból egy kulcs segítségével az ügyintéző ki tud húzni egy kis fiókot, és ott van az iPad, amivel dolgozik. Az iPadbe pötyögi be az adatokat, az iPaddel fényképezi le a zairjú kádót és az útlevelet, az iPaden kell az ujjunkkal aláírni, szóval nagyon modern minden 😀 Viszont például a rendszer visszajelezte, hogy az iPades fényképen nem látszanak jól az adatok, ezért többször újra le kellett fényképezni az iratokat – ilyenkor nem lenne egyszerűbb egy fénymásoló? 😀 Tehát kábé egy óráig tartott a folyamat, többször várni kellett, hogy a rendszer vmit visszaigazoljon, addig a srác kérdezgetett, hogy miért, mióta tanulok japánul, miért jöttem ide, milyen nyelvet beszélnek Magyarországon stb. Én meg magyaráztam neki pl. az ékezetes betűket, aztán kérdezte, hogy tudok-e kandzsit olvasni, elolvastatott velem egy reklámot, meglepődött, hogy el tudtam olvasni 😀 Azt mondta, ő gyenge a kandzsik terén, amit én is észrevettem, mivel a 号 kandzsiját, amikor írta le, valahogy két négyzetecskét írt bele, néztem is, hogy itt valami nem stimmel 😀 Aztán még mondott helyeket, hogy milyen látnivalókat nézzek meg, meg mindenfélét, szóval jól eltársalogtunk. A telefonom egy 2000 jenes olcsó modell, direkt a Softbanknak gyártják… na ki? A Samsung 😀 Persze a telefonon nincs Samsung logó, de a honlapjukon fenn van, hogy Softbank 700-valahanyas modell, gyártó: Samsung 😀 Ami vicces volt még, hogy a telefonhoz alapból nem járt töltő O.o Tehát ezt külön kellett megvenni még kb. 1100 jenért. Illetve 3000 jen volt az első feltöltőkártya, 90 jen a percdíj, a Softbankon belül ingyenes az SMS, de más hálózatba nem lehet SMS-t küldeni (fogadni viszont igen, nekem Magyarországról megérkezett normálisan egy SMS), havi 300 jenért pedig ingyen lehet e-mailt fogadni és küldeni mobilra és gépre egyaránt. (Itt a mobil e-mail népszerűbb, mint az SMS.)

Miután megvolt a telefonom, körbefényképeztem az umedai állomások környékét, erről mindjárt jön egy jó kis galéria. Hazafelé menet épp elértem egy valami Limited express vonatot, ami alig áll meg valahol, de ott, ahol nekem át kell szállni, megáll, tehát erre szálltam fel, majd Avadzsinál ugye leszálltam, és átszálltam a szemben lévő vágányon álló vonatra. Valahogy az volt az eszemben, hogy itt így szoktam átszállni, közben olyankor van ez (hogy a szemközti vágányról induló vonatra kell átszállni), amikor Minóból megyek, és Isibasinál szállok át. Szóval fölszálltam, ráadásul ez is egy valamilyen gyorsított vonat volt, az első megálló neve már gyanús volt. A következő megálló pedig Minamiibaraki, átszállás az Oszaka Monorailre. Rájöttem, hogy Minamiibaraki már eléggé keletre van (vagyis térképen lehet, hogy az pontosabban észak, de ha a vonattérképet nézem, az nekem kelet :D), szóval kiderült, hogy a Kiotóba tartó vonaton vagyok! Gondolkodtam, hogy Minamiibarakiból hazamegyek a monoraillel, és az ott tesz le a kampusz közelében lévő Szaito-nisi állomásnál, de az túl drága lett volna, meg különben is megvettem a 260 jenes vonatjegyet Kitaszenriig. Mert itt ugye nem egy bizonyos állomásra vesszük a jegyet, hanem egy bizonyos távolságra szóló összeget fizetünk be. Szóval kinézzük a térképen, hogy Umedától akarunk Kitaszenriig menni, az 260 jenes távolság, tehát az automatán kiválasztjuk, hogy 260 jenes jegyet kérünk. Umedánál a kapunál kezeltetjük a jegyet, és onnantól kezdve azzal a jeggyel a 260 jenes távolságra lévő állomásokon tudunk kimenni. Vagyis lényegében nekem mindegy volt az, hogy én elmászkáltam Minamiibarakiig, majd onnan vissza Avadzsiig, átszálltam a megfelelő vonatra, és úgy mentem el Kitaszenriig, mivel ugye Minamiibarakinál nem mentem át a kapun, tehát a jegyem érvényes maradt (ez amúgy hasznos dolog szerintem ilyen esetekben, tehát ha valaki eltéveszti a vonatot). Tehát mindezek után visszajutottam Avadzsiig, átszálltam, majd Kitaszenritől busszal hazajöttem. És egy teherrel kevesebb, van telefonom! 😉

Jöjjön a nagy Umeda-galéria:

Videók:
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=c52rbZOs2bc&w=420&h=315]
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=r6amgL5_2zo&w=420&h=315]
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=OCafPt3HO0U&w=420&h=315]
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=TDEwTZtJJHo&w=420&h=315]