[29. NAP] Kiotó és a Dzsidaimacuri. Nevezetességek. Nagyon sok kép és videó!

Nagyon megkésve, de most következzék a múlt keddi Dzsidaimacuri és az első kiotói utam leírása nagyon sok képpel! Sajnos, mivel a laptopom öreg, a teljes Dzsidaimacuriról készült HD-felvétel (másfél órás amúgy!) késik, majd külön posztban fogom kirakni, ha nagy nehezen elkészül 🙂 Rövidebb videókat viszont ide is belinkelek.

A Dzsidaimacuri ötletét sidószenszeiem, Szano-szenszei vetette fel, ő mondta az első DR-en, hogy van ez a macuri minden évben, ez Kiotó három nagy fesztiváljának egyike, és kérdezte, akarunk-e menni. Mivel egy évben egyszer van ilyen, meg különben is történelemmel kapcsolatos dolog, én mindenképp menni szerettem volna. Így hát aznap elmaradt a DR, és mivel más órám meg kedden nincs, elmehettem a fesztiválra. De, gondoltam, ha már Kiotóba megyek, más nevezetességeket is meg kéne nézni, így hát reggel 8 körül elindultam, hogy a fesztivál előtt és után még járkálhassak Kiotóban. A közeli monorailállomás mellől, Szaito-nisitől indult busz a Hankjú Ibaraki állomásra, onnan pedig Hankjú-vonattal jutottam el Kiotó Kavaramacsi állomására.

Itt először is nem tudtam, merre induljak, így hát miután 500 jenért megvettem az egynapos buszbérletet, felültem a legelső buszra, és ott próbáltam a térkép alapján kisilabizálni, hogy hol kéne leszállni, merre kéne menni. A buszok aznap tömve voltak… külföldiekkel! 😀 Mindenki a macurira igyekezett. Végül leszálltam a Nidzsó-dzsónál, a Tokugavák volt… hát, hogy lehet fordítani? Kastélyánál, palotájánál, váránál? Maradjunk épületkomplexumnál. Tehát ide mentem be először. Odament meg lehetett nézni az összes épületet, be is lehetett menni, a kedvencem az uguiszu-padló volt, ami, ahogy járt rajta az ember, olyan hangot adott, mintha egy madár csicseregne. Minél óvatosabban próbált menni rajta az ember, annál hangosabb volt a hang – ez egyfajta riasztórendszerként funkcionált annak idején 🙂 Láthattuk, hol kiket fogadott a sógun stb., kicsit az Acu hercegnő sorozatot juttatta eszembe 😀 A Nidzsó-dzsó kertje is nagyon szép volt, ezt a képeken majd lehet látni.

A Nidzsó-dzsótól továbbindultam, mivel hamarosan kezdődött a macuri. Egy ideig gyalog mentem, majd busszal egy-két megállót, így sikerült eljutni a Császári Palota parkja elő, az ez előtt lévő úton vonult végig a felvonulás. Nagyon sok néző volt, külföldiek, japánok egyaránt. A macuri lényegéből annyiból állt, hogy az időben visszafelé, a Meidzsi-restaurációtól egészen a Heian-kort megelőző időkig jöttek sorban híres személyiségeknek beöltözött emberek, korabeli ruhákban, korabeli fegyverekkel felszerelt emberkék, pl. a nők korabeli viseletét bemutató hölgyek, lovas harcosok, zenészek stb. Amikor egy híres embert megszemélyesítő valaki jött, akkor az előtt egy zászlót vivő illető haladt, a zászlón pedig a híres személyiség neve állt. A különböző korszakokat is mindig zászlókra írva jelölték. Szerencsém volt azzal, hogy előttem két öreg néni állt, akik egyrészt nem voltak magasak, így hát jól láttam 😀 , másrészt pedig végigkommentálták az egész felvonulást, magyarázták egymásnak, ez most épp milyen korszak, milyen híres ember, tehát én is végig képben lehettem 😀 (Ez majd a hosszú felvételen hallható is lesz majd, ha elkészül.) Végigkameráztam az egész macurit, másnapra meg is fájdult a karom XD A lényeg, hogy nagyon érdekes volt a korabeli öltözékeket, fegyvereket stb. látni, tetszett (csak egy kicsit hosszú volt :D). Képek lent láthatóak, de ezek mind kamerával készült képek, mivel a fényképezőgép már nem fért volna el a kezemben, így hát amikor épp nem haladt a felvonulás, és így épp megállítottam a felvételt, akkor gyorsan lőttem pár képet is. Ha elkészül a HD-videó, ott majd jobb minőségben lehet látni mindent.

A macuri végeztével (szegény Heian-kor előttieket már sokan meg se várták :D) a tömeg szinte egyszerre elindult a metró irányába (sokan Kuramába mentek, ugyanis este ugyanaznap volt a Kurama no Himacuri – Kuramai Tűzfesztivál – ami jóval látványosabb, viszont mivel kint van a francba’ 😀 , ezért macerás lett volna onnan visszajutni Minóba, nem beszélve arról, hogy akkor nem láttam volna a többi nevezetességet). A tömegen nagy nehezen átjutva sikerült egy konbiniből egy bentót vennem, és letelepedve megennem. Ezután a kiotói Császári Palota kertjébe mentem. Sajnos magát a Császári Palotát és egy-két másik jelentősebb épületet nem lehet megnézni, csak ha előzetesen időpontot kérünk valami császári turisztikai irodánál, vagy ilyesminél, és akkor is csak csoportosan lehet bemenni az elzárt részekre, az épületekbe viszont akkor sem juthatunk be. Így hát a parkban sétáltam, és az átlagemberek számára is megközelíthető 😀 épületeket, helyeket néztem meg, pl. egy kis dzsindzsát, egy volt teaházat (nagyon hangulatos!), egy oldalsó épületet, ami most ilyen mini-természetrajzi múzeumként funkcionál.

A parkon túljutva a Dósinsa Egyetemhez jut ki az ember, innen pedig a Sókokudzsihoz lehet menni. A Sókokudzsi egy sok épületből álló buddhista templomkomplexum, nagyon szép, hangulatos, van zen-kertje is, meg lehet nézni a korabeli „fürdőszobát” stb. Ami egy nem rossz dolog az ilyen helyeken, viszont egy idő után nagyon macerás (főleg ha az ember sok mindent néz meg egy nap alatt), hogy mindig le kell venni a cipőt az épületekbe lépés előtt. Hasznos ugye, mert nem koszolja, nem rongálja a régi padlózatot az ember cipője, de amikor egy nap már tizedszerre húzzuk le és fel a cipőnket, az már kissé mendokuszai 😀

Ezután buszra ültem, hogy megnézzem a Ginkakudzsit, vagyis az Ezüst Pavilont. Sajnos ide már nem tudtam bejutni, mert az 500 jenes belépőért 20 percem lett volna, hogy mindent megnézzek, ezt meg nem vállaltam 😀 Majd legközelebb! Viszont végigsétáltam a Filozófusok/Filozófia sétányán (Tecugaku no micsi), ami így késő délután, sötétedéskor nagyon hangulatos volt! Útközben találtam egy kis eldugott dzsindzsát is, nagyon nyugalmas kis hely. Találkoztam egy cicabandával is 😀 Innen, mivel már időközben besötétedett, hazafelé vettem az irányt, valahogyan megtaláltam egy buszmegállót, ahonnan eljutottam egy másik megállóig, amiről kiderült, hogy nem az, ahová akartam volna menni 😀 Szóval sétáltam egy kicsit, és megtaláltam az egyik Book Offot, ami csalódás volt, mert csak egy szintes, és nagyon kicsi volt (később kiderült, hogy mégsem egy szintes, de erről legközelebb). Tovább buszoztam, és bementem a következő Book Offba, ami egy pláza nyolcadik emeletén van. Ahhoz, hogy eljussunk a könyvekhez, végig kell mozgólépcsőzni (később kiderült, hogy van lift is) a helyi Bershkán és egyéb ruhaüzleteken. Ez a Book Off sem nyerte el a tetszésemet, bár nagyobb volt, mint az előző, itt sem találtam meg azt, amit kerestem. Szűpát is kerestem Kiotóban, hogy zabot vegyek, azt sem találtam, így hát eldöntöttem, hogy szerdán, ha nem találok zabot a kampuszhoz közel lévő szűpában, akkor Minóba megyek.

Végül vonatra szálltam, és hosszas zötykölődés és mangaolvasás, majd buszra váltás után hazaértem Minóba! Eseménydús nap volt, sok szép dolgot láttam! 🙂 Jöjjenek a képgalériák és a videók! 😉

Galéria:

HD-videók (a Dzsidaimacuriról hamarosan külön posztban!):

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=wTr5ReROCLY&w=420&h=315]

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=U4vYo7pnDaI&w=420&h=315]

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=Tzi0iaouRW4&w=420&h=315]

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=6nQmXZGzvng&w=420&h=315]

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=7Ku1jxd6T6Q&w=420&h=315]

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=-IjvDGRqcIs&w=420&h=315]

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=fw8X0VD8BWQ&w=420&h=315]

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=j_7ERQY_N9c&w=420&h=315]

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=uhVaOMm2yOk&w=420&h=315]

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=F8kcQgubAPo&w=420&h=315]

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=uWeOIaf8fUw&w=420&h=315]