Csoportos kirándulások,  Napi beszámoló

[268-269. NAP] Tanulmányi kirándulás: Takajama, Sirakava-gó (Gifu megye). Rjokan, onszen, U-programosok. Szótanulás a buszon. Infó a JLPT-ről. Az ágynemű. Galéria!

A múlt héten az utolsó tanulmányi kiránduláson vettünk részt: Gifu megyébe mentünk, Takajama városát és Sirakava-gót néztük meg. A rákövetkező héten sokan szidták a kirándulást, de összességében nekem tetszett.

Reggel 8 körül indultunk a meglehetősen hosszú buszútra. Mivel ez alkalommal a J-, M- és U-programosok mind mentek, egy összesen öt buszból álló konvojt alkottunk. Szokás szerint indulás előtt megkerestük azt a buszt, ahová a bunkók ültek, mi meg felszálltunk a másikra 😀 Általában ahová az ázsiai lányok szállnak, az a kulturált busz, bár kicsit zajos a thai, vietnami és egyéb nyelveken megállás nélkül hangosan kiabáló csajszik miatt, de még mindig jobb, mint egyes bunkó európaiak (ld. korábbi bejegyzések). Laci nem jött, Petit leszámítva viszont az összes magyarral sikerült egy helyre ülnünk, tehát Attila, Annamari, Erika is ugyanarra a buszra szállt, plusz Erika svájci barátnője is velünk volt, tanítottunk neki magyar káromkodásokat 😀 Az utazás hosszú volt, kábé négy órát buszoztunk, és ugye szokás szerint megint meg kellett állni többször is hosszú kaja- és pisiszünetekre. Viszont az utazáson elfoglaltuk magunkat JLPT-re tanulással, illetve a szótárgépeinkkel szórakoztunk. Valahogy szóba kerültek ugyanis különböző japán szavak, és ezután elkezdtünk mindenfélét keresgélni a szótárakban, végül valami biológiai enciklopédia alapján megtanultunk olyan szavakat, mint például barlangos test, ondóhólyag, petevezeték, vagy pl. az agy különböző részei :DDDD Szóval jól elvoltunk.

Takajama városába megérkezve közösen a Takajama Dzsinját néztük meg, ez, ha jól emlékszem, egy daimjónak volt a rezidenciája. Mivel hasonlót már sok helyen láttam, ez nem volt számomra annyira érdekes. Ezután kábé egy-másfél óránk volt sétálgatni a városban, ahol a „történelmi jellegű utcák” voltak a nevezetességek – ilyet is láttam már eleget. Mindenesetre én nagyon megéheztem, mivel a service areában nem voltam hajlandó több száz/ezer jent kiadni kajára, így hát én először is egy kombinit kerestem Takajamában. A lányok végül leváltak rólunk, hogy legyen idejük körbenézni, mi Attilával gyorsan megkajáltunk, aztán mi is sétáltunk ide-oda, de hát őszintén szólva, ez a város tényleg nem volt egy nagy szám. Ezután újabb buszút következett (épphogy megúsztuk az esőt, útközben kezdett el esni) fel a városhoz tartozó onszenhez, ahol a hotelünk volt.

A hotel öregebb volt az eddigieknél, kicsit lepukkantabb, de azért teljesen megfelelő volt. Szerencsémre harmadjára már nem kerültem egy szobába a belgával, most Attila kapta meg őt. Én négy ismeretlen U-programost kaptam, egy bolgárt, egy brazilt, egy thait és egy indonézt, meglepetésemre mind rendesek, normálisak voltak. Először voltak rjokan jellegű hotelben, először vettek fel jukatát, meg először mentek onszenbe is (erről később), viccesek voltak. Tökölődtek a jukatával, én magyaráztam nekik, mit hogyan kéne, nem tudták, hogy akkor alá vegyenek-e nadrágot vagy pólót, vagy hogy legyen 😀 Mondjuk mi is így tökölődtünk tavaly 🙂 Na miután megvolt a jukata, következett a vacsora. A japán stílusú kaja megint nagyon finom volt, bár többre számítottunk a múltkori bőséges adagok után. Hal meglepően kevés volt. Végezve a kajával, mi magyarok, plusz a svájci lány lementünk a szálloda pihenő/szórakozó részébe, és ott kártyáztunk, aztán megettünk egy otthoni Milka csokit, amit én hoztam magammal 😀 A kártyázás után gondoltam, lemegyek az onszenbe, de akkor láttuk, hogy a belga is épp oda indul, na mondom, én nem akarom még ott is hallgatni a dumáját, inkább később megyek. Így hát a szobában néztem kicsit a tévét a többiekkel, épp az volt a téma egy műsorban, hogy a Kumamon szót milyen hanglejtéssel kell helyesen kimondani 😀 A bolgár srác vett egy nagy üveg szakét, és az egész üveggel megitta egy este alatt! :O Ráadásul úgy, hogy semmi baja nem lett tőle, nem rúgott be, semmi! :O Kis idő elteltével aztán lementem az onszenbe, tök üres volt az egész! Volt egy benti forró fürdő és egy rotenburo is, ami meg pont megfelelő hőmérsékletű volt. Végül abba ültem be, a gőzfelhőkön át meg homályosan be lehetett látni a benti helyiségbe, szemben volt a bejárati ajtó. Na, látom, jönnek az U-programosok. Először bekukucskálnak jukatában az onszenbe. Tanácskoznak, hogy akkor mit hogyan kéne. Visszafordulnak. Megint visszajönnek jukatásan. Megint vissza. Na, levetkőznek odakint. Utána megjelennek a két törülközővel… megint tanácskozás, most hova rakják a törülközőket? Valahova felaggatták a mosakodó rész környékén 😀 Vicces volt, mi is így szenvedhettünk tavaly 😀 Este aztán aludni természetesen nem tudtam jól, a légkondi ellenére is meleg volt, valaki horkolt is, én meg itthon felejtettem a fülhallgatómat, szóval a párnát raktam a fejemre, szóval pocsék alvás volt.

Másnap reggel 7:30-kor kezdődött a reggeli, előtte még kimentem az onszenbe, mivel 6:30-kor már fenn voltam a horkolás és egyebek miatt. Sikerült elkapnom, hogy teljesen kiürüljön az onszen, így csinálhattam róla képeket. 7:30-kor volt tehát a reggeli, itt most nem volt svédasztal, csak japán jellegű kaja volt, sült hal, főtt leves… reggel fél nyolckor 😀 Én képtelen vagyok reggel főtt kaját enni 😀 Na mindegy, amennyit ettem, az finom volt. Elindultunk az újabb buszútra, két órát buszoztunk Sirakava-góig.

Sirakava-góban közösen néztünk meg egy skanzen jellegű helyet, tehát ahol a hagyományos házakat közelebbről meg lehet nézni, be is lehet menni stb. Itt sétálgattunk egy kicsit (nagyon sok hernyó volt errefelé :D), majd kb. két óránk volt körbejárni a települést. Sétálgattunk, beszélgettünk, fényképeztünk, aztán beültünk egy kajáldába, ahol a kiszolgáló eléggé bunkó volt. Majd vissza a buszhoz, és hazautaztunk öt órán keresztül. Összességében tehát látszik is, mi volt sokaknak a baja: aránytalan volt az utazás ideje. Sokkal többet ültünk a buszon, mint amennyit kirándultunk. Viszont a társaság jó volt, a szobatársak is rendesek voltak, mi a magyarokkal elvoltunk, szóval ez pozitívum. Tehát szerintem annyira nem volt rossz ez a kirándulás, Sirakava-gó is nagyon szép volt, de igen, valóban sokat utaztunk… Ez volt tehát az utolsó tanulmányi kirándulás. Örülök azért, hogy ilyeneken részt vehettünk, hisz nagyon olcsón juthattunk el olyan helyekre, ahová egyedül elég nehéz lett volna. Amanohasidate & Izusi, Mijadzsima & Hirosima, Kotohira (Kompira kabuki), Sirakava-gó & Takajama – szép helyen voltak mind, köszönet a Handainak a kirándulásokért! 🙂

Ja, mikor hazaértünk, a postaládánkban várt az értesítő a JLPT-ről, miszerint a Tojonaka kampuszra kell majd menjünk 6-án. Illetve másik vicces dolog, hogy megyek elvenni az új ágyneműt, hát nincs semmi a kis bokszban, szólok a bácsinak, hogy nem kaptam úgy ágyneműt, vagy valaki kivette, mondja, hogy majd másnap intézkedik. Erre feljövök, és látom, hogy itt van a szobámban a régi ágynemű, lehúztam, de elfelejtettem levinni indulás előtt 😀 Másnap aztán szóltam a bácsinak, hogy nem kell intézkedni, röhögött ő is 😀

Szép tájak a galériában:

galéria

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás