[68-69. NAP] Kiotó és Oszaka Katával, Bogival, Viktorral! Sok-sok esemény, sok-sok látnivaló, sok-sok kép! Nisi Hongandzsi, Kinkakudzsi, Ginkakudzsi, Heian Dzsingú, Gion, Kijomizudera, Umeda, Pokémon Center, óriáskerék, Nanba, Glico, Disney Store, Weihnachtsmarkt, Sky Building!

Szombaton és vasárnap tehát Kiotóban és Oszakában csavarogtunk Katával (aki Óitából jött ide kirándulni), Bogival és Viktorral (akik pedig itt laknak).

Előzetesen megbeszéltük, hogy szombaton megyünk Kiotóba, vasárnap pedig Oszakába, mivel  szombatra jobb időt mondtak (végül mindkét nap nagyon jó idő volt, egy kis oszakai esti záport leszámítva). Nekem volt egy kidolgozott Kiotó-útitervem azokkal a látnivalókkal, amiket én még nem láttam, megegyeztünk, hogy ezeket fogjuk megnézni. Viszont ez egy ilyen „durva” városnézős terv volt, tehát olyan, amilyeneket én eddig is csináltam (hogy minimalizáljam az útiköltségeket), tehát ilyen reggel 5:40 körül elindulós, 7-kor már várost nézős tervről volt szó.

Így hogy fel tudjak kelni idejében, pénteken befejeztem korán a munkát, és 21 óra körül már aludtam is – hiszen hajnali 4-kor kellett keljek, hogy meg tudjak reggelizni, és elérjem az első monorailt. (A telefonom, mint mindig, most is le volt némítva.) Hajnali 4-kor fel is keltem, nézem a Facebookomat, hát tele levelekkel, Bogi is írt, Kata is írt, 22:40 körül, 23 óra után, éjfél után, „válaszolj már légyszi”, „hol vagy?” stb. üzenetek vártak rám 😀 A lényeg az volt, hogy ne menjünk olyan korán, mivel nem fognak tudni felkelni, meg úgy sincs nyitva olyan korán semmi. Én ugye az üzeneteket nem láthattam, mivel 22:40-kor meg 0:30-kor én már javában aludtam, a telefonom meg le volt némítva, szóval azt sem hallottam. Na most mit csináljak, ha már felkeltem 4-kor, mondom, én elindulok (a Nisi Hongandzsi kb. 6-tól nyitva van – így volt megszervezve a program, legkorábban az, ami akkor már nyitva van, és mire azzal végzünk, addigra kinyitnak a többi helyek), aztán majd Kiotóban találkozunk. Ezt megírtam, és el is indultam a hajnali monorailhez.

Még sötét volt természetesen, és mivel tudtam, hogy 6 előtt zárva van a kiskapu, ezért az északi (nem tudom, helyesen északi-e, nekem északinak tűnik :D) főkapuhoz mentem, gondolva, hogy az nyitva van (múltkor éjfél után még nyitva volt, meg gondoltam, ha nincs is nyitva, ott biztos van portás, aki kienged). Hát, nagy rács a kapunál, sehol senki… Vissza a kiskapuhoz! Tudtam, hogy a kiskapu melletti kerítés a közeli épület mögött, ahol bokrok vannak, véget ér, és két kifeszített madzagban folytatódik, ahol át lehet mászni (ezt a tippet még Erika-szan mondta a múltkor, köszi :D). Meg is találtam a madzagot, átmásztam a bokrok mellé, és kijutottam 😀 Monoraillel elmentem Minami-ibarakiig, onnan Takacuki-siig, ott átszálltam a tokkjúra, ami elvitt Kiotóba. Rohadt hideg volt aznap reggel, a másnapra vitt váltászoknimat fel kellett húznom a rajtam lévő zoknira, azóta sem volt szerintem olyan hideg, mint aznap. Kiotóban megvettem az egynapos buszjegyet, és lebuszoztam a Nisi Hongandzsiig, megnéztem azt, és a mellette lévő kisebb templomot is. (Különösen jó volt levenni a cipőmet és zokniban mászkálni a templomokban ebben a hidegben XD)

Mikor épp a JR-állomás felé mentem vissza, hívtak Bogiék, pontosabban előbb én hívtam őket, aztán visszahívtak, hogy most indulnak Dzsúszóból, találkozzunk a Kavaramacsi állomásnál. Mondom, jó, én úgyis most indulok vissza JR-állomástól. Szépen visszabuszoztam, aztán várakoztam jó sokat a Kavaramacsi állomás főkapujánál, kicsit szunyókáltam 😀 Megérkezett a kis csapat, és útnak indultunk a Kinkakudzsi felé.

A Kinkakudzsi Kiotó nyugati végében van, míg a Ginkakudzsi (előbbi az arany paviolon, utóbbi az ezüst) keleten, mindkettőt megnéztünk, busszal jutottunk el egyiktől a másikig. A Kinkakudzsihoz Kata-szannal mentünk be, mert Bogiék azt már látták, nagyon szép volt, bár itt inkább az épület a szép, a kert nem annyira nagy szám. A Ginkakudzsival ellentétben, mert ott meg a kerten van a lényeg, nem annyira az épületen (legalábbis szerintem). A Kinkakudzsi amúgy nem eredeti épület, mert 1950-ben a középkorból (1397) fennmaradt épületet egy idióta állat (aki amúgy ráadásul egy buddhista szerzetes volt) felgyújtotta. Így hát a mostani csak utánzat, de így is nagyon szép. Szóval megnéztük a Kinkakudzsit, fényképezkedtünk, itt készült rólam egy olyan kép, amin – mivel pont árnyékba került a fejem – úgy nézek ki, mint aki rögtön megdöglik, ezt ide inkább nem teszem fel 😀 Amúgy nagyon sokan voltak itt is és a Ginkakudzsinál is, mivel ugye még mindig tartott a momidzsi. A Kinkakudzsi után tehát átbuszoztunk a Ginkakudzsihoz, és körbejártuk azt is, nagyon szép a kertje tényleg, itt is fényképezkedtünk, aztán a vécéknél összefutottunk két magyarral 🙂 A srác, ha jól emlékszem, a Kiotói Egyetemen kutat(?) talán valami műszaki(?) témával (nem emlékszem jó, szorri :D).

A Ginkakudzsi után a következő állomásunk a Heian Dzsingú volt a hatalmas toriikapujával. Itt úgy tűnt, ekkor tartották a sicsi-go-szant (vagyis a 7, 5 és 3 éves gyerekek ünnepét), ami fura, mert ugye elvileg az november 15-én van… Mindenesetre sok tradicionális ruhába öltöztetett kisgyereket láttunk, nagyon aranyosak voltak 🙂 A Heian Dzsingútól aztán gyalog mentünk Gion felé (a gésanegyed), megnézni a Kijomizuderát és az egyéb szépségeket arrafelé. Útközben megálltunk egy kajáldánál, ahol ettünk, majd folytattuk utunkat. Gionban nagyon durván nagy volt a tömeg, főleg a Kijomizuderánál, aztán amikor lefelé jöttünk onnan, na az volt még durvább, mivel este ilyen díszkivilágítás volt, és arra ment a sok nép. De a tömeg látszik is a képeken.

Mire végeztünk a Kijomizuderával, besötétedett, így hát hazaindultunk, pontosabban nem haza, hanem Bogiékhoz, mivel én nem jöttem fel ide Minóba a hegyre, hogy aztán másnap reggel ismét lemászkáljak. Tehát a Bogi-Viktor-rezidenciára mentünk 🙂 Kajáltunk, beszélgettünk, aztán 23 órára karaokézni mentünk, kábé éjjel 3-ig ott voltunk, komolyan nagyon sok mindent lehet karaokézni, szóval ilyeneket, hogy O-Zone: Dragostea din tei??? Egy 2004-es román sláger az oszakai karaokegépben? 😀 Meg volt Osiri Kadzsiri Musi meg sok más vicces dolog is 😀 Amit még Viktorék mutattak, az egy „Utálom ezt a falut, Tokióba megyek” refrénű régebbi dal, egy most már idősebb bácsika énekli, szerintem jópofa, vicces a szövege 😀 Az a baj, hogy bennragadt a fülemben, és azóta is van, hogy ezt dúdolom 😀 Be is pakolom ide:

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=LnHMoln_v8s&w=560&h=315]

Tehát sokáig karaokéztunk, aztán hazamentünk, természetesen reggel nem tudtunk, meg nem is akartunk korán felkelni, tehát másnap már kábé dél volt, mire elindultunk.

Másnap először Umedába mentünk, itt ettünk ráment, illetve találkoztunk Kata óitai rjúgakuszei-ismerőseivel, akiknek Viktor mutatott valami kajáldát. Előtte megnéztük a Pokémon Centert 😀 , hát ide mindenképp vissza kell menjek akkor, amikor nem lesz ekkora tömeg (csak hát ugye közeleg a karácsony, meg vasárnap délelőtt, tömve volt a hely), bár kár, hogy nincs ilyen digimonosban is 😀 Az Oszaka JR-állomásnál ezután megvettem a Szeisun 18 kipput, amivel majd Kjúsún fogok a nagyobb városok között mászkálni 😀 Ennek a megvétele is egy érdekes sztori volt, megkérdeztük az állomásnál, elirányítottak egy ilyen Midori (zöld) jegyárusító helyre, ahol az ilyen távolsági jegyeket árulják, mondom, az automaták ezt biztos nem kezelik, így hát Viktorral beálltunk a sorba. Sorra kerültünk, Viktor kérdezte meg, hogy lehet-e ezt kapni, csak hogy a kérdésből nem derült ki, hogy venni akarunk-e, vagy azt kérdezzük, mikortól lehet felhasználni a jegyet. Erre az eladó szintén lakonikusan válaszolt, azt mondta, hogy „az 10-étől van”. Hát mondom, ez képtelenség, hát 10-étől már fel lehet használni elvileg, 1-jétől kéne árulják, ez így van évek óta… Viktor megnézte a neten a telefonján, ott is 1-jét írtak. Visszaállt a sorba, én addig odamentem az automatához… és az automata simán kiadta a jegyet, bepötyögtem, egy fő, 11 500 jen, kijött a jegy plusz a használati utasítás 😀 Na mondom, kellett nekünk sorba állni XD De a lényeg, hogy megvan a jegyem.

Ezután felültünk az egyik épület tetejére felszerelt piros óriáskerékre, nagyon szép volt a kilátás! Majd ezek után metróval Nanbáig mentünk, ahol a bevásárlóutcákon sétálgattunk, megnéztünk egy Book Offot meg egyebeket, aztán egy Disney-üzletet, ahol mindenféle Disney-figurás termékeket lehet kapni… volt egy feldolgozhatatlan cucc is: az albínó Mickey egér! 😀 Bár japánul csak az volt kiírva, hogy „fehér Mickey egér”, na de akkor is… 😀 Beteg 😀 Ezek után eljutottunk a glicós pasas világító reklámjáig, ahol mindenki fényképezkedni szokott, így hát mi is lefényképezkedtünk 🙂 Majd visszametróztunk Umedáig, ahol eleredt az eső. Mivel a lányoknak nem volt esernyőjük (közben Viktor elment dolgozni), a Sky Building felé menet visszafordultunk, hogy Viktor munkahelyéről esernyőket vegyünk el. Megvoltak az esernyők, elmentünk a Sky Buildinghez, ami előtt „német stílusú” karácsonyi vásár, Weihnachtsmarkt volt (mivel a Sky biruben van a német konzulátus és a Goethe Institut). Hát a német édességek rohadt drágák voltak, illetve volt „Bratwurst”, ami itt egy darab sült virsli + egy szelet „kenyér” (ilyen puha, kalácsszerű, amilyet itt árulnak), + egy folt mustár és egy folt ketchup volt XDD Kicsit messze állt pl. a bécsi Bratwursttól 😀 Mindenesetre körbejártuk a vásárt, aztán felmentünk a Sky Biru kilátójába, ahonnan nagyon szép az esti kilátás. Ekkorra már nagyon fáradtak voltunk, legszívesebben fel sem álltunk volna a kilátóban lévő székekről/kanapéról 😀 Tehát ezt is megnéztük, majd visszaindultunk a Hankjú-állomásra: Kata és Bogi visszament Dzsúszóba, én pedig szépen visszabattyogtam a hegyre, vonattal, átszállással, busszal… Közben meg elkezdtem tanulni a nyelvtant, mivel csütörtökön nagy negyedévi dolgozat, és hát ugye hétvégén erre nem volt idő ^^”” De a lényeg: nagyon jól telt a hétvége, szép dolgokat láttunk, jó társaságban, jókat beszélgettünk 🙂

Jöjjön egy újabb durván sok képből álló galéria!