Az utazás időpontja. Megvan a lakásom! Banki költségek. Hazajutás az OTDK-ra.

Sok minden tisztázódott az előző bejegyzésem óta. Többek között véglegesedett a lakásom, kiderült, melyik nap fogok utazni, és egyéb más fejlemények is voltak. Nézzük sorban!

A múltkor azt írtam, hogy vasárnap valószínűleg zárva van a Kandaion az ingatlanos irodája, ezért aznap Öcsi nem tudná megnézni a lakást. Hát kiderült, hogy vasárnap is nyitva van, és mivel más nem ért rá korábban, így végül Öcsit kértem meg, hogy vasárnap megnézze a lakást. Meg is nézte, küldött képeket is, a képek alapján jónak tűnt. Aztán kiderült, hogy nem is a kinézett lakást mutatták meg neki, hanem egy második emeleti másik lakást. Rájöttem arra is, hogy miért: mivel a kinézett lakásom csak március 31-től költözhető, valószínűleg addig még laknak benne, így nem lehet csak úgy bemenni körbenézni. Írtam a múltkor a free rentről, na arról kiderült, hogy csak márciusban lenne, mivel ez a szoba március végén költözhető, arra nem vonatkozik. A lényeg, hogy eldöntöttem, melyik lakás legyen, aztán következő lépésként mondták, hogy ki kell fizetnem kéthavi bérleti díjat. És itt jön a csavar a történetben. Történt ugyanis, hogy a Kandai átutaltatott 14 000 jent, jelentkezési díjként, mondván, majd szeptemberben a Monbusón keresztül visszakapom. Át is utaltam, az utalásnál be kellett jelöljem, hogy mindenféle költséget én állok. Le is vont először a bankom 2300 forint körüli összeg devizautalási díjat, majd rá néhány napra külföldi bankköltség címén újabb, kb. 7000 forintos (!) levonás következett. Eléggé felháborodtam ezen, be is mentem a bankba, de az ügyintéző nem tudta megmondani, ezt mire fel vonták le, a külföldi bank kérte, ők meg elkönyvelték. Így hát azon gondolkodtam, hogy ha a kéthavi bérleti díjat is elutalom, még nagyobb bankköltség fog felmerülni, megint egy csomó kidobott pénz lesz… Ezért hát megkértem Öcsit, hogy fizesse ki előre nekem az előleget, és én majd áprilisban megadom. Ki is fizette, így az ő segítségével pontot tehettem a lakásügy végére. Közben azt is megkérdeztem, hogy pontosan hányszor hány méteres a lakás, hogy tudjak tervezni. Már gondolatban be is rendeztem a szobát 🙂 A bankköltség témához még annyi, hogy majdnem egy hónap elteltével újabb meglepetésként ért, hogy ugyanarra a tranzakcióra hivatkozva ismét elkönyveltek mínusz 3500 forintot külföldi bankköltség címén. Lassan már az átutalt összeg harmadánál tartunk, amit bankköltségként felszámítanak… És nem is tudom, mire fel. Ma megint megyek a bankba. Tanulság: SOHA ne utalj japán számlára magyar forintszámláról!!! (Legfeljebb akkor, ha a másik fél viseli a költségeket.) Ha nagyon muszáj, kérj meg egy ismerőst (ha van), hogy fizesse ki helyetted.

Az utazás időpontjával kapcsolatban ugye variáltam, hogy március végén vagy mikor menjek. Josii-szan megérdeklődte a Monbusónál, és kiderült, hogy a Monbusó csak április 1. utáni repjegyet tud elkönyvelni. Ha egy ösztöndíjas márciusban akar Japánba menni, azt is megteheti, de csak a saját költségén. Így hát mondtam, várom a nagykövetség döntését. Meg is jött az e-mail a nagykövetségtől, Takesita-szantól, a vártnál sokkal előbb. Ellenőrizni kellett a nevünket az e-ticketen. Rákérdeztem, ez lesz-e a végleges kiutazási dátum, kiderült, igen. Így hát már biztos, hogy április 3-án utazom! Ezúttal Helsinkin keresztül fogom célba venni Japánt. Kiderült az is, hogy két másik magyar sráccal együtt utazom, egyikőjük egy évvel utánam volt Minóban, ismerem személyesen, a másik srácról meg úgy tudom, hogy az ötéves ösztöndíjat kapta meg (azt hiszem, volt valamilyen japános blogja neki is, amikor középsiskolásként kint volt cserediákként, de lehet, hogy keverem valaki mással), és mivel az oszakai géppel jön, kikövetkeztethető, hogy Minóban fogja az első évét tölteni. (Előre is részvétem a szörnyű kolesz miatt…) Az érkezésem időpontjáról tájékoztattam az egyetemet is, mondták, hogy akkor sajnos lemaradok az orientációkról, de majd utólag tartanak nekem mindenféle tájékoztatót. Most azon variálok, hogyan jussak a reptérről a kampuszon lévő ingatlanos irodába a két nagy bőrönddel, plusz kézipoggyászal plusz még egy táskával… Lehet, hogy Öcsi ki tud jönni elém kocsival, mert egy másik ismerőse akkor megy haza, szóval őt ledobná a reptéren, engem meg felszedne 😀 😀 De ez még körvonalazódik. Az ingatlanot is értesítettem, hogy április 4-én költöznék be. Ez mivel egy tök üres lakás, csak hűtő van, majd mindent kell venni a használtcikkestől, egyelőre azt tervezem, még itthonról rendelek egy futont, amit mondjuk Öcsiékhez szállíttatok, és akkor első nap fogok tudni aludni 🙂

Jött aztán egy e-mail Josiitől arról, hogy megérkezett a JLPT-bizonyítványom hozzájuk épségben. Aztán következőnek én érdeklődtem, hogy mi legyen a guarantorral (népszerű nevén: garantátor 😀 ), kit írhatok a vízumigénylőre. Meg is kaptam az infókat, ezeket fel is vezettem a vízumigénylőre, ezzel kész is lett ez az irat, jövő héten megyek is kérvényezni a vízumot.

Még egy nagyobb téma van, amivel kapcsolatban intézkedés zajlik, ez pedig az OTDK-ra való hazajutásom. Az idei OTDK-n két pályamunkát is elő kéne adnom az Orientalisztika tagozatban, de az OTDK április közepén van, tehát épphogy Japánba érkezem, vissza is kellene jönnöm előadni. Az időeltolódás meg hosszú út meg hasonlók nem zavarnak engem, a repülőjegy tetemes költsége azonban igen. (Sokszor elgondolkodom azon, miért nem indítanak fapados járatot ilyen hosszú utakra? Úgy értem, 10-11 óra nem olyan sok, egy buszos út Erdélybe vagy Olaszországba stb. hasonló hosszú, sőt még hosszabb is, igazán ki lehet bírni teljes étkezések meg filmnézés stb. nélkül. Nekem pl. sokkal jobb lenne, ha nem adnának kaját – vinnék én magamnak szendvicset – meg nem lenne kis képernyő az üléseken, de cserébe olcsóbbak lennének a jegyek…) Szóval drága a jegy, ezért elkezdtem támogatás után nézni. Sokáig úgy volt, nem tudok sehonnan se támogatást szerezni, így haza se fogok tudni jönni, most azonban van egy kis reménysugár az egyetemem részéről, illetve van egy olcsó repjegy is a rendszerben. A japánok már rábólintottak arra, hogy 5 napra, egy hétre hazaugorjak, még a magyar oldalon zajlik mindenféle levelezés az egyetemen belül. Ha sikerül megegyezni, akkor április 16-án hazaszaladnék (hazarepdesnék :D) előadni, aztán már vissza is mennék Japánba. Hát ha ez összejön, eléggé mozgalmas lesz az áprilisom 🙂