[152-155. NAP] Hétvége. Mozi: Csíszai oucsi és Giovanni no sima. A nyüzsgő város (képgaléria). Csomagok. Tűzvédelem, ösztöndíj, tokiói, okinavai tervek stb.

Megint elmaradtam a beszámolókkal. Nézzük a hétvégét és a hét elejét! Újra sok képet hozok 😉

Hétvégén különösebb dolgok nem történtek, takarítottam, pakoltam, olvastam = spóroltam 😀 Egy valami azért mégis történt: megérkezett a Magyarországról várt csomagom, az, amelyikből ugye a paprikát és a kolbászt eltávolították. Na, fogom a csomagot, mondom, még mindig kicsit kolbászszaga van… Kibontom, ott a fehérjepor, a teák, a csoki… és ahogy felemelem a teákat, a csomag alján, egy nem átlátszó fehér zacskóban van még valami… kiveszem, kicsomagolom… a szalámi az!!! Kiszedték a paprikákat, észrevették a kolbászt, azt is eliminálták, de a szalámit nem találták meg a csomag alján! Pedig már lemondtam róla 😀 De jó 🙂 A csomag tetején amúgy ott volt a két hivatalos dokumentum arról, hogy kiszedték a dolgokat, megint megkaptam a leírást, hogy miket tilos behozni az országba, meg a csomagra is rá volt ragasztva, hogy miből hány grammot szedtek ki. A lényeg, hogy a szalámi megmaradt! Képek a csomagról a galéria elején láthatók.

Aztán hétvégén volt ugyebár A Dal döntője is, néztem hajnalban, aztán még a spanyol nemzeti válogatóba is bekapcsolódtam így éjjel. A Dal véleményezésével elmaradtam az M1 blogon, előbb-utóbb pótolom.

Hétfőn aztán felkerekedtem a városba, hogy megnézzem azt a két filmet, amiről már korábban is írtam, a Csíszai oucsit (A kis ház) és a Giovanni no simát (Giovanni szigete). A mozi az Osaka Station City nevezetű épületkomplexum (amit a JR Oszaka állomás köré húztak fel) North Gate Building elnevezésű épületének 11. szintjén van. Megvettem a jegyemet, előtte pedig az állomáson a Szeisun 18 kipput is, amit a sikokui úthoz és a tokiói odaútra fogok használni. A Tokióból való hazatérésre szánt sinkanszenjegyet is meg akartam venni, de azt csak egy hónappal az utazás előtt lehet megvenni, szóval azt nem sikerült. Mivel még volt időm az első film, a Csíszai oucsi kezdéséig, kimentem a mozi előtti terasz-féleségre, ott fényképezgettem, és kitaláltam, hogy csinálok egy albumot „A nyüzsgő város” címmel. Először csak az épületet akartam bejárni, aztán kilyukadtam magára az állomásra, és ott fényképezgettem. Majd visszamentem a moziba, vettem popcornt, és beültem az első filmre.

Hát, ugye ez a film a Sóva-korban játszódik, méghozzá a háború előtt, egy kis házban zajló szerelmi történet (pontosabban az asszony megcsalja a férjét, és ezt a szolgálólány tudja). Így hát 1) én voltam az egyedüli személy a teremben, aki kaját vitt be, 2) én voltam az egyedüli külföldi, 3) én voltam az egyedüli 50-60 év alatti, és megkockáztatom, hogy 4) én voltam az egyedüli férfi :DDDD A nézőközönség 90%-a idős nénikből állt, a mellettem ülő adott is amecsant, vagyis cukorkát (ld. a travelo.hu-n az itteni magyar szakosok által írt cikket) 😀 Ettől függetlenül jó volt a film, érdekes volt, mondjuk egy kicsit többre számítottam, ami a végkifejletet illeti. A tervek szerint a következő Mondóban lesz egy rövid cikkem róla, mivel az egyik főszerepet játszó színésznő Berlinben Arany Medvét nyert az alakításáért, meg Japánban is nagyon nagy durranás mind a film alapjául szolgáló regény, mind pedig maga a film (ezért is vártam többet tőle, mint amilyen volt).

A következő filmig újabb egy órám volt. Megvettem a két film pamfletjét (azt ugyebár korábban már írtam, hogy itt a moziknál van egy kis „goods”-árusító pult, ahol a filmekről szóló pamfleteket és egyéb merchandise termékeket árulnak). Aztán tovább sétálgattam az állomás környékén, a képeken majd lehet látni a JR állomás minden szegletét ^^ Újra vettem kaját, és bevonultam a Giovanni no shimára. Ez egy anime volt, arról szólt, hogy a második világháború után a Szovjetunió bevonult Sikotan szigetére, az ottani japánokról szólt, pontosabban egy családról, ahol az apukát elhurcolták a szovjetek, a két testvér pedig találkozni akar vele. Meg aztán van egy orosz kislány is, aki megtetszik az egyik fiúnak, ilyesmi a sztori. Részletesen a júniusi Mondóban írok róla a jelenlegi tervek szerint. Ez egy nagyon jó film volt, megható is, a teremben lehetett a film végefelé hallani mindenkinek a hüppögését… viszont ahhoz képest, hogy két napja vetítik a filmet, nagyon kevesen voltak! Alig voltunk a teremben… pedig tényleg nagyon szép film volt!

Na miután ezt a filmet is megnéztem, átmetróztam Sinszaibasiba, mert az ottani Book Offban kerestem néhány kötet könyvet, amit nem tudtam az online felületükről megrendelni, mert ott nem volt raktáron. Sikerült is megvennem, aztán lefényképeztem Sinszaibasi, Dótonbori és Namba környékét is. Végül hazajöttem, és szerencsémre még világosság volt a kolesz irodájában, ott volt a „szpesöl mítinges” bácsi, és így nem kellett reggelig várnom, át tudtam venni a közben megérkezett három csomagomat (egy a book offos rendelésem, a másik kettő pedig az amazontól jött, csak a drágaság szétrobbantotta három csomagra a rendelésemet, amelyek közül kettő végül ugyanazon a napon érkezett meg -__-). Felpakolódtam a szobámba, nézegettem a könyveket… aztán rájöttem, hogy nincs kenyerem, és vizet is kéne hozni! De már kilenc óra elmúlt, na mondom igyekezni kell, mert az üzlet reggel 9:00-től este 9:30-ig van nyitva. Gyorsan felöltöztem, igyekeztem a boltba, na mondom van még tíz percem… erre kiderült, hogy rosszul emlékeztem, reggel 9:30-tól este 9-ig van nyitva a bolt… szóval a konbiniből vettem kenyeret, és hazaballagtam.

Másnap volt ugye a tűzvédelmi ellenőrzés, ami miatt írták, hogy akkor is bejönnek a szobánkba, ha nem vagyunk itthon. Előtte este még elpakoltam ezt-azt, nehogy belekössenek, hogy tűzveszélyes vagy ilyesmi. Reggel még javában alszom, kopognak, na gyorsan felkapom magamra a fürdőköpenyt, közben már rángatják az ajtót. Beengedem a pasast, egy hosszú rúdon valami műszerrel felnyúlt a plafonon lévő tűzérzékelőbe, ott tartotta tíz másodpercet, majd elköszönt és távozott… na mondom, ez az a nagy ellenőrzés? Úgy látszik, most mindent ellenőriznek, mert a lifthez is ki volt rakva egy kis papír, hogy ellenőrzés van, felbaktattam a negyedik szintre, hát ott volt a liftajtó nyitva, és a sok elektronika között, a liftnek a kis „doboza” tetejére volt bemászva a két mesterember…

Aztán elmentem a CJLC irodájába, leadtam a tanulmányi kirándulásról írt beadandót, befizettem 1000 jent a múlt héten készült csoportképre, és elkértem a dzsójó-kandzsis óra tesztjét, amit a múltkor elfelejtettem, 99%-os lett 😉 Aztán tervezgettem az útjaimat, a tokiói útra egy másik couchsurfinges emberke visszajelzett, hogy el tud vállalni pár napot, tehát már 5 éjszakára van szállásom. Egy következő személy írt, hogy ő nem tud vállalni, írtam egy másiknak, szóval szép lassan alakul a dolog. Ezenkívül az augusztusi okinavai úttal kapcsolatban is nézelődtem, rájöttem, hogy baromi drágák már most a jegyek. Volt valaki a Japánban élő magyarok csoportban, aki írta, hogy nála meg lehet szállni, menjünk Okinavára. Írtam neki, hogy én csak augusztusban mennék, akkor vajon megfelel-e, válaszolt, hogy mehetek nyugodtan. Ma folytattam a tervezgetést, nézegettem a látnivalókat, meg egy kicsit a koreai úttal is foglalkoztam, de ezeket majd később írom le. Ennyi volt tehát a hét eleje. Ja és megjött az ösztöndíj! Így félrerakhattam a tokiói útra, befizethettem a biztosítást, és kalkuláltam mindenfélét a kirándulásokkal kapcsolatban.

A nyüzsgő város képei itt: