[156-161. NAP] Oszakai városnézés: sok-sok látnivaló, sok-sok kép! Fejlemények az útitervekkel kapcsolatban. Indulás előtt.

És szokás szerint megint elmaradtam a beszámolókkal, mondjuk most egy oszakai városnézésen és az augusztusi utaim megtervezésén kívül nem sok más dolog történt. Sok képet hozok, és gyorsan leírom a hét eseményeit, mivel holnap hajnalban indulok Sikokura! „A nagy kjúsúi körutazás” után most egy újabb, ezúttal öt napos sorozat indul itt a blogon is, „A nagy sikokui körutazás” címmel. Mondjuk egy kicsit hazugság, mert az első nap még nem is Sikoku 🙂

Tehát múlt héten szerdán felkerekedtem, és lementem a belvárosba, mert az azért mégiscsak szégyen, hogy lassan fél éve itt vagyok Oszakában, többször voltam már Kiotóban, bejártam már a környéket, plusz ugye Kjúsút, a tanulmányi kirándulásokkal messzebb is eljutottam, most pedig Sikokut és Tokiót+Kantót tervezem bejárni, Oszaka belvárosában meg még nem sok helyen jártam. Kaptunk tavaly egy kis kuponfüzetet, amivel sok múzeumba, látnivalóhoz ingyen bemehetünk, ezekről a helyekről gyártottam egy saját Google térképet, és megterveztem az utamat.

Kitaszenritől a Hankjú-vonattal (ami a metró Szakaiszudzsi-vonalává „változik”) mentem le Tendzsinbasi-szudzsi-6-csóme megállóig először, ahol az „Osaka Museum of Living and Housing”-ot kerestem fel. Itt a múzeumban az Edo-kori Oszaka van berendezve egy teremben, járkálhatunk a korabeli házak között, be is mehetünk a házakba. Egy másik szinten pedig a Meidzsi- és Sóva-kori Oszakát nézhetjük meg, makettek vannak kiállítva, képek stb. Nagyon érdekes volt „visszamenni az időben”. Amúgy az a vicces, hogy úgy tűnik, itt szeretik azt csinálni, hogy a múzeum a legfelső emeletről kezdődik, és lefelé kell jönni a szinteken. Itt is először föl kellett menni a felső szintre, aztán szépen lefelé haladni.

Ezután a Tendzsinbasi-szudzsin haladtam dél felé, Oszaka központja irányába. Nagyon durván sok volt errefelé a biciklis! Útközben megnéztem az itt lévő sótengait („bevásárlóutca”), ez Oszaka (de talán egész Japán) leghosszabb sótengaija. Szintén útba ejtettem az oszakai Tenmangú szentélyt, itt már virágzott néhány fa, szép volt. Na, haladtam tovább, lejutottam Nakanosimáig (szó szerint: „középső sziget”), ez egy szigetecske a Jodogaván (folyó Oszakán keresztül). Sajnos, a képeken is látszik, pont aznap mentem a városba, amikor Peking és Kína felé erre fújta a szél a PM2.5-öt, ahogy itt nevezik, vagyis a szmogot, és épp figyelmeztetés is ki volt adva, de én erről nem tudtam. Szóval a képeken azért olyan homályos a messziség, olyan, mintha nagyon felhős lenne az ég. Szóval Nakanosimán sétáltam, és megnéztem a Keleti Kerámiák Múzeumát, szintén ingyen. Előtte, hogy elérjek egy zöld lámpát, futottam egy helyen, és valami lett a jobb térdemmel, szóval a nap nagy részét ezután sántikálva tettem meg 😀 De ez sem akadályozott meg abban, hogy egy nap alatt kábé 20 kilométer legyalogoljak 😀

A Nakanosimán keresztülsétáltam, és elértem a Jodojabasihoz, egy egy híres híd keresztül a Jodogaván. Ezen átmentem, és a Midószudzsin (talán Oszaka legfontosabb útja) sétáltam tovább dél felé. Innentől kezdve a körülöttem lévő járókelők 80%-a öltönyös salaryman volt, hiszen lassan közeledtem Hommacsihoz, vagyis „az eredeti városhoz”, itt vannak a bankok, cégek „főhadiszállásai”. A Hommacsi-dórin (Hommacsi út) folytattam az utamat, szintén sok salarymant láttam, aztán leértem a Csúó-dórira (Fő út), és itt haladtam tovább. Eljutottam a NHK oszakai stúdiójához, és a mellette lévő Oszakai Történelmi Múzeumhoz. Ide mentem be következőnek (ingyen szintén a kuponnal), ezt néztem végig, ez is nagyon érdekes volt (főleg ugye azoknak, mint én, akik szeretik a japán törit). Innen, a múzeumból (mivel a 10. emeletről kezdődik ugye lefelé a múzeum) látni lehetett az oszakai várat, csak ugye a szmog miatt most nem volt olyan szép a kilátás. A múzeum után átsétáltam a vár parkjába, és először bementem a „Peace Osaka” nevű békemúzeumba, szintén a kuponnal. Ez annyira nagyon nem volt érdekes. Aztán továbbmentem a vár felé.

A vár bejárata előtt egy picit leültem, odajött egy bácsi, és próbált angolul beszélni, de mondtam, hogy tudok japánul. Nagyon megörvendett, kérdezte, hogy mióta tanulok japánul, miért stb. Mondta, hogy a japánok ma már nem tudnak jól kandzsit írni, mert mindenki a számítógépen ír :DD Aztán végül kaptam tőle egy japán harcos öltözékbe öltöztetett panda plüss kulcstartót XDDDD Ezután mentem a várba (szintén ingyen). Sajnos a vár hamisítvány, vagyis nem eredeti, hanem újjáépített. Ezt mondjuk aki nem tudja, az is észreveszi, mikor bemegy a vár belsejébe, mivel többek között lift van odabent 😀 Megnéztem föntről a kilátást, a várban lévő kiállítás viszont annyira nem volt érdekes. Ja és több koreai szöveget hallottam, mint japánt, úgy látszik, a koreai turistáknak ez az egyik fő célpontjuk.

Miután végeztem a várral, már fogytán volt az időm (a legtöbb helyre, ahová a kuponom szól, 16:30-ig be kell menni, és 17:00-kor zárnak), így hát megkerestem a legközelebbi metrómegállót, és gyaloglás helyett metróval mentem tovább a Sitennódzsiig. A Sitennódzsi egy nagyon régi buddhista templom, ehhez képest egyáltalán nem nagy szám (csak ugye a régiség számít), sokkal szebbeket láttam már. Nem is voltak errefelé sokan. Egy kis tavacskánál viszont nagyon durván sok teknős volt, először azt hittem, hogy nem is igaziak, aztán amikor vagy húszan egyszerre beugrottak a kis ülőhelyükről a tóba, akkor kiderült, hogy élnek 🙂 A Sitennódzsi után továbbhaladtam a Tennódzsi állatkert felé. Itt egy picit elkavarodtam, vagyis nem is elkavarodtam, hanem hülyén van kialakítva a bejárat az állatkerthez. Ez egy pici állatkert amúgy, viszont elég régi, mostanság lesz 100 éves, sajnos mivel én délután mentem, egy-két állatot már nem lehetett látni, de a többséget sikerült megnézni. Ja ez is ingyen volt amúgy. Ami érdekes volt, hogy a madaraknál voltak gólyák, ez ugye itt különlegesség, volt is egy kép, írta alatta, hogy ez a madár nyaranta Kelet-Európában van, a képen meg a háztetőn volt a gólya a fészkében, a háttérben meg olyan házak, mint Magyarországon vagy Erdélyben 🙂

Az állatkert után végezetül a Sinszekait (szó szerint lefordítva „Új világ”), Oszaka állítólag legveszélyesebb környékét látogattam meg, pont szemben van az állatkertben. Hát ennél Budapest bármelyik, jó hírű kerülete is veszélyesebb szerintem. Ez a háború előtt egy felkapott szórakozónegyed volt, aztán a háború után elhanyagolták, hajléktalanok költöztek a környékére. De mostanság leginkább a fiatalok közt népszerű, legalábbis nagyon sok fiatal párt láttam, bár nem olyanokat, mint akik ide a Handaira járnak, hanem hogy is mondjam… szóval aluliskolázottabb személyek, az öltözékük alapján 😀 A Sinszekai közepén áll a Cútenkaku nevezetű torony, ami annak idején a háborúban megsemmisült, de újraépítették. Lifttel lehet felmenni (ezért fizetni kellett), de először a föld alá kell lemenni, onnan indul a lift, miután keresztülment az ember egy Glico-üzleten (van itt Glico futós figura, Kukucska meg minden jóság). Nagyon sokan voltak, főleg fiatalok, bár ugye a szmog miatt annyira nagyon-nagyon nem lehetett kilátni. Ami vicces volt, hogy a Sinszekai egyik háztetejére fel volt szerelve egy love hotel reklámja, pont úgy, hogy az ember a Cútenkaku tetejéről lássa, mert ugyebár leginkább fiatal párok járnak erre, és akkor ugye a Cútenkaku után menjenek át a love hotelba 😀 A kilátó után visszabattyogtam a Dóbucuenmae (Állatkert előtt) metróállomáshoz, és hazajöttem fáradtan 🙂 Ez volt a városnézős napom. Lesz még ilyen, amikor virágzik majd a szakura, akkor megyek az ingyen kuponokkal különböző parkokba (márc. 31-ig érvényes a kupon, szóval el kell használni), meg ugyanígy a kuponokkal Szakai városba is szeretnék menni. Az öböl menti látnivalókat majd májusban nézem meg, mivel ott van egy óriáskerék, arra is fel akarnék ülni, de az karbantartás miatt április végéig zárva tart.

A következő napokon itthon voltam, nyelvtanoztam és a dolgaimat intéztem. Ami még fejlemény, hogy mivel megijedtem az augusztusi repülőjegyek növekvő árától (ami általában 5000 körüli jen, az most már 7000, de augusztus közepén van olyan nap, ahol 25000-ért árulják a jegyet, vagy ami még rosszabb, hogy be is teltek a helyek a járaton), ezért megterveztem a koreai és az okinavai útjaimat. Írtam annak az Okinaván élő magyarnak, aki írta az egyik FB-csoportban, hogy nála meg lehetne szállni, megkérdeztem, hogy mehetek-e, mondta, hogy igen, így hát augusztus 18-tól 25-ig leszek Okinaván, ahol körbejárom a nevezetességeket és végigstrandolom a főszigetet 😉 A koreai út pedig augusztus 3-tól 11-ig fog tartani, Szöulba megyek először, Szöulra szánok két napot, aztán egy nap megyek a demilitarizált övezetbe (ide szervezett túrák vannak, le is foglaltam egy túrát, leleveleztem – megmutatják Panmindzsont, a tárgyalótermeket, kilátókat, az alagutakat, amelyeket Észak ásott, múzeumot és egyéb jóságokat. A gond csak az, hogy nem lehet ujj nélküli vagy rövidujjú pólót viselni, sőt egyáltalán pólót sem, asszem, meg rövidnadrágot sem, szóval érdekes lesz hosszú ujjú ingben és hosszú nadrágban vonulni majd augusztus 6-án 😀 Aztán Szöulból megyek majd Szuvonba (Csongdzso király ide akarta átpakolni a fővárost, ld. A korona hercege c. sorozat – az ismétlését most sugározzák reggelente az M1-en), aztán megyek majd Kongdzsuba (Pekcse fővárosa volt), valamint az MBC Dramia parkba… a DMZ-túrát szervező társaság honlapján leltem erre rá, és milyen jó, hogy megtaláltam! Ez a koreai történelmi sorozatok forgatására készített park, itt vették fel többek között A Silla királyság ékkövét, A korona hercegét, A királyi ház titkait… be lehet menni a felépített házakba, a királyi palotába, lehet sétálni a korabeli díszletek között, ha épp forgatás van, azt is meg lehet nézni, és be lehet öltözni és le lehet fényképezkedni pl. mint koronaherceg vagy mint őfelsége (a lányok meg ugye mindenféle királynéi stb. öltözékeket vehetnek fel). Szóval ide muszáj eljutni ^^ Aztán Szöulból a KTX gyorsvonattal elmegyek Kjongdzsuba, ez volt Silla fővárosa (Szorabol – ld. A Silla királyság ékköve), ott is megszállok egy éjszakát, majd Puszanba megyek, ez Korea második legnagyobb városa. Innen fogok majd hazarepülni 🙂 Még öt hónap van addig, de már nagyon várom :)))

Ezek voltak a legfontosabb történések mostanság, ma aláírtam az ösztöndíjpapírt, áprilisi aláírás-határidő még nincs meg, a tokiói couchsurfing-szállások intézése még folyamatban van, ennyi 🙂 Most pedig búcsúzom, mert aludni kell, ugyanis fél ötkor kelek, az 5:58-as monoraillel indulok Sikokura. A sikokui utam így fog kinézni, a következő beszámolókra és képekre lehet számítani a héten:

03. 04.: Oszaka –> Okajama –> Biccsú-Takahasi (Biccsú-Macujama vár) –> Kurasiki –> Takamacu (szállás)

03. 05.: Takamacu –> Marugame –> Takamacu –> Tokusima (szállás)

03. 06.: Tokusima –> Naruto –> Tokusima –> Kócsi (szállás)

03. 07.: Kócsi –> Macujama (szállás)

03. 08.: Kócsi –> Oszaka (repülővel haza)

A héten tehát mindennap lesz frissítés, sok képpel, sok élménybeszámolóval! 😉