[192. NAP] A nagy tokiói-kantói út – 9. rész! Újabb esős nap: Odaiba – ahol kiskoromban a digimonok harcoltak! Vissza a gyerekkorba, második felvonás! A Fuji TV épülete! Sok-sok kép!

Csütörtökön reggel Odaiba felé indultam, csak sajnos ismét esett az eső. Úgy látszik, ez nálam úgy megy, hogy amikor Tokióban nézek várost, akkor mindig esnie kell, amikor pedig kimozdulok a fővárosból, akkor derült ég, napsütés várható 🙂

Tehát esett az eső már reggel is, így hát felöltöttem szokásos esőkabátomat, elővettem az ernyőt, és elindultam. Na de először nem Odaibába mentem, hanem Meguróba, mivel ott található a világ egyetlen parazitamúzeuma, és ezt én mindenképp meg szerettem volna nézni, ha már annyi parazitás dokumentumfilmet megnéztem ilyen-olyan csatornákon. Elvonatoztam tehát Meguróba, és megtaláltam a kicsi múzeumot, két emeletes, de nem tényleg nem túl nagy, nincs is jelen személyzet, nem is kell fizetni, csak lehet adakozni, amúgy régebben egy orvos alapította saját pénzből a múzeumot. Leírások láthatók parazitákról, meg ki is vannak állítva formalinban tartósított guszta dolgok, állatok, amelyekben egy parazita fejlődött stb. 😀 Amúgy a múzeum felé volt egy sor szép cseresznyefa egy folyó két partján, jó kis képeket csináltam ott.

Ezek után már tényleg Odaiba következett: a Jurikamome nevű monoraillel mentem, ez Sinbasiból indul, és körbejárja Odaiba szigetét (Odaiba amúgy, ha jól tudom, egy mesterséges sziget, amelyet még az Edo-korban azért építettek – több más kisebb daibával együtt –, hogy ide telepítsenek ágyúkat, mert ugye ez pont az Edo mellett öbölben van, ahonnan támadás érkezhetett). Az érdekessége a vonalnak, hogy teljesen automatizált, vagyis nincsen mozdonyvezető, kalauz, személyzet a peronon, így be lehet ülni például a vonat elejébe, ami máshol ugye a vezetőfülke lenne, és figyelni a kilátást. Igen ám, de szakadó esőben onnan sem lehetett sok mindent látni. Odaiba szigete régebben egy lepusztult hely volt, aztán fejlesztések kezdődtek, ide települt sok minden, jelenleg pedig lényegében egy szórakoztató központ plázákkal, vidámparkokkal, óriáskerékkel stb. Engem igazából nem ezek érdekeltek konkrétan, hanem az, hogy kiskorom kedvenc animéjébén, az ezen a blogon is sokat emlegetett Digimonban volt egy jó pár rész, amikor a digimonok átkerültek a valódi világba, és Tokióban harcoltak, a harcok fő színhelye pedig Odaiba volt, mivel a kiválasztott gyerekek innen származtak (vagyis nem, Hikarigaokából származtak, ld. egyik korábbi bejegyzést, de a sorozat eseményeinek idején Odaibán laktak). Szóval Odaiba leginkább ezért volt számomra fontos, hogy megnézzem azokat a helyszíneket a valóságban is, amelyekre emlékeztem gyerekkoromból, illetve a Fuji TV épületét, a híres gömb alakú kilátóval, ami annak idején a harcokban lerepült, és amit Venommiyotismon (Venomvandemon) gyomrába fociztak XD

Láttam a híres Rainbow Bridge-et, de sajnos nagy volt a köd, így hát nem lehetett igazán jó képet lőni róla. Amúgy vicces volt másfelől ez a köd, mivel pont olyan köd volt, mint amikor a sorozatban Miyotismon (Vandemon) megszállta a szigetet 😀 Szóval Odaiba-kaikinkóen megállónál leszálltam, és elindultam a Fuji TV épülete felé. Tervezem, hogy majd csinálok egy ilyen összehasonlítós posztot, hogy hogy nézett ki az adott hely anno az animében, és én hogy láttam, ilyen van a neten, megtalálható, de én meg szeretném csinálni a sajátomat 🙂 Tehát mentem a Fuji TV felé, útközben megnéztem a Decks Tokyo Beach nevű plázát, ezekről nem tudok sokat írni, mert mindegyik egy sima pláza, jó, nem sima, vannak mindenféle extrák, de mégse több az egész, mint egy bevásárlóközpont. És ezek után megérkeztem a kedvenc épületemhez, a Fuji TV-hez. Próbáltam jól lefényképezni az épületet, de egy csomót mérgelődtem, mert állandóan csöpögött bele az eső a fényképezőmbe, és állhattam félre törölgetni. Azért szerintem sikerült néhány elég jó képet csinálni róla. Megvettem a jegyet a kilátóba, és feljutottam a gömb alakú részbe, ahol a Digimon 02-ben Wizardmon visszatért 😀 Bocsánat, nekem ilyen emlékeim vannak Odaibával kapcsolatban, szóval szerintem még sokat fogok nosztalgiázni ebben a bejegyzésben (meg a következőben is 😉 ). Odafönt aztán még más jóságok is voltak, amelyeket én nem igazán tudtam értékelni, mivel különböző, a Fuji TV műsoraihoz kapcsolódó dolgok voltak, én meg ugye nem nézek japán tévét. Na azért Szazae-szant meg Csibi Marukocsant ismertem 🙂

Következőként megnéztem, de csak a távolból, az amerikai Szabadság-szobor másolatát. Igen, van egy hajszálpontosan lemásolt replika Odaiba szigetén, és ezt valami hű de nagy jelképként adják el. Komolyan mondom, nem értem a japánok túlzott Amerika-mániáját. Ott lenne az a szép Fuji TV épület, ehelyett olyan képeslapokat lehet látni, amelyeken a Szabadság-szobor replika látható, háttérben a Rainbow Bridge-dzsel. Meg mindenféle vackokat lehet kapni a szuvenírboltokban, pl. a Fuji TV-nél is, a különböző sorozataik karaktereivel ezt-azt, de magáról az épületről egy pici kis emlékszobrocska vagy akár egy mappa a fényképével, na az nincs. Ellenben az épületnek csak a gömb részét meg lehet venni plüss kulcstartó formájában… WTF? 😀

Ezután a Divercity Tokyo Plaza elnevezésű bevásárlóközpontot néztem meg, belül persze nem sok időt töltöttem (előző este szállásadóm, Zoli húga mondta Skype-on, hogy Odaibán van tök jó Starbucks meg Zara meg ilyenek – hát ezek engem nem tudnak lekötni :DDD inkább a Digimon XDDDD). Itt igazából egy lényeges látnivaló volt, az óriás Gundam. A Gundam című animesorozatban nagy robotok harcolnak egymással, na itt ki van állítva egy „életnagyságú” Gundam, elég királyul néz ki 🙂 Ezek után a Palette Town nevű helyre mentem, ez is egy plázaszerűség, meg mindenféle szórakoztató egységek tömörülnek itt, ilyen vidámpark-szerűség. A szakadó eső ellenére egy csomó japán állt esernyőkkel a kígyózó sorba, hogy bejussanak a vidámparkba… nagyon durva! Én a Toyota két kiállítótermébe mentem be, van ugyanis egy ilyen ingyenes autókiállítás itt, az egyiknél régi autókat, a másiknál pedig a Toyota legújabb modelljeit lehet megnézni közelről.

Ekkorra már úgy megerősödött az esőzés, hogy konkrétan tocsogott az egész terület, a szerencsém azzal volt, hogy legalább a szél nem fújt annyira, így az ernyőm ép maradt. Na de elég volt az, hogy nem tudtam rendesen fényképezni, mert állandóan törölgetni kellett a lencsét, meg nem tudtam ezt-az kivenni-betenni a táskámba, mert akárhányszor ezt akartam, le kellett venni az esőkabátot, ami igazából a táskát védte, nem engem 😀 A legnagyobb gond meg az volt, hogy az elvileg esőálló cipőm, amit még Hikonéban vettem (ld. 2013. decemberi egyik bejegyzést), úgy tűnik, felmondta a szolgálatot, mert már éreztem, hogy folyik benne a víz… Na gondoltam, ha hazamentem Oszakába, első dolgom lesz, hogy veszek egy gumicsizmát, ezt a két jómadár cipőt pedig kivágom a francba 😀 Aztán ott lesz a normális félcipő jó időkre (ez azért ázott be, mert egy kicsit szétment a ragasztás, de megragasztottam), meg ott lesz a gumicsizma az esős időszakokra, azt kész. Na szóval, kezdett átázni a cipőm, én viszont folytattam utamat a Tokyo Big Sighthoz. Ez egy konferenciaközpont, ami, nem fogjátok kitalálni, miért lényeges: azért, mert a Digimonban (XD) Miyotismon (Vandemon – azért írom mindig így, mert az eredeti japán változatban Vandemonnak hívták, a Magyarországon is sugárzott amerikai verzióban viszont Miyotismon lett a neve) itt gyűjtötte össze az odaibai gyerekeket, hogy megtalálja a nyolcadik kiválasztottat. A hely jellegzetessége egy nagy pop-art fűrész, ami mintha a földbe vágna, nagyon jópofa, nekem nagyon tetszett, amúgy ez is látható volt a Digimonban. A Big Sighttól Ariake állomásig mentem (szintén Digimon), majd onnan a Jurikamoméval visszamentem kiindulópontomhoz, az Odaiba-kaikinkóen állomásra. Hogy miért? Mivel az állomástól az ellenkező irányba eső pontokat még nem láttam, pedig itt is fontos helyek vannak egy olyasvalaki számára, aki kiskorában szerette a Digimont 😀 Itt van a társasház, ahol a kiválasztottak laknak, a park/játszótér, ahol Mimi bujtatta Palmont, az iskola, ahol a 02-ben a digitális kapu nyílt meg, az iskola előtt a part, ahol a 02-ben Hikari átkerült a sötétség világába, meg innen rálátni arra a kisebb daibára, ahol annak idején Miyotismon (Vandemon) tanyázott. Vicces volt, amikor fényképeztem az iskolát, gondoltam, hogy ha a biztonsági őr megkérdezi, hogy mit ólálkodom itt és mit fényképezek egy iskolát, megmondom, hogy hát nem tudja, hogy 1998 környékén itt nyílt meg a Digivilág kapuja? :DDD

Mindezeket követően, amikor már kifényképeztem és ki-digi-nosztalgiáztam magamat, gondoltam, a nap zárásaként elmegyek az Óedo Onszen Monogatari nevű helyre, ami úgy volt beharangozva, hogy itt különböző fürdőkbe lehet bemenni, mint egy Edo-kori kis városka, sokfajta onszennel… hát ehhez képest a kezembe nyomott az egyik hölgyike egy prospektust a hely alaprajzával, nézem, milyen fürdők vannak, hát egy fürdő van bejelölve. Kérdezem, hogy csak az az egy fürdő van-e, azt mondja, igen, de vannak éttermek meg masszázs meg ilyenek, természetesen mindegyikért külön kell fizetni. És az eredeti 2000 jenes ár helyett valami 2500 volt a belépő, na mondom én ebből nem kérek, egy darab fürdőért. Így hát elindultam visszafelé, útközben még leszálltam Hinode állomásnál, ahol a turistahajók, kompok kikötője van, ez azért érdekes, mert amikor Miyotismon (Vandemon) megszállta Odaibát, a köd miatt nem járt sem a Jurikamome, sem a hajók, így Joe és Takeru (TK) Ikkakumon hátán hajókáztak át a szigetre 😀

Ezek után elindultam vissza Urajaszu felé, előtte felhívtam Zolit, szerencsém volt aznap a beázott cipővel, mivel aznap épp szabadnapja volt, így vissza tudtam menni előbb, ha még este 11-ig a beázott cipőben kellett volna maradnom, az egy kicsit kellemetlen lett volna 😀 Este megint elbeszélgettünk mindenféle dolgokról, elmagyaráztam egy kicsit a Digimont, hogy miért fontos nekem Odaiba, meg kiválogattam a képeimet stb. Illetve hajszárítóval kiszárítottam a beázás nagyját, majd a légkondi alá kötöttük a cipőinket (ő is elázott), hogy reggelre kiszáradjanak 😀 Bejött amúgy, reggel száraz cipőt húztam fel. Így zárul az Odaibán töltött nap.

Sok-sok nosztalgikus, a Digimonból ismert hely, Fuji TV és egyéb szépségek a galériában! Hamarosan lesz egy anime-valóság összehasonlító poszt is 😉