Napi beszámoló

[308-313. NAP] Az utolsó tanítási hét. A repóto leadása. A nagy koreai út terve, készülődés. Fodrász, pakolás, apróságok. A Tóei Stúdió kiotói témaparkja: vissza az Edo-korba! (Galériával!) Egy örömteli hír. Hírek a koleszból.

Elérkeztem az utolsó tanítási hét leírásához. Igazából nem is volt egy teljes hét, nem is nagyon voltak már órák, ellenben voltam a Tóéi Stúdió kiotói témaparkjában, az Uzumasza Eigamurában, ahol is visszajuthattam az Edo-korba (Nikkó után ismét :D), és még Digimonokkal is találkozhattam! 😀

Hétfőn reggel, az ún. “gagyi kandzsis órán” a félév végi dolgozatot írtuk meg, ez is elég gagyi volt. Majd Harada órája következett, megkaptam a repótomat, még mindig sikerült három-négy apróságot felfedezzen benne. Ezeket a gépteremben kijavítottam, egyet a javítottból neki is le kellett adni, meg kinyomtattam a másik két, TO-nak leadandó példányt is, egyúttal pedig a koreai utam tervét és a kis térképeimet is (mint ahogy minden nagy kirándulás előtt is) kinyomtattam. Kellett értékelést írjuk Harada órájához is, hát én leírtam, hogy bár az jó volt, hogy ő is kijavította az irományainkat, szerintem a DR mellett teljesen fölösleges plusz egy ilyen óra. Ezek után hazajöttem, megírtam a DVD-t, amit a CJLC-től kaptunk, ráraktam a repótomat, majd a DVD-t és a két nyomtatott példányt leadtam a TO-n. Ahogy láttam a papírt, amin a hölgy bejelölte, hogy leadtam, én adtam le a legelsőnek XD Majd Szano dolgozata következett, ugyebár itt a jegyzeteket lehet nézni az első fél órában… én valahogy elvesztettem a fejem, és azt hittem, hogy a fél óra után a densidzsisót is lehet használni, pedig ugyebár nem… így a történelmi személyek nevét elég rondán írtam le a vázlatpapírra, azokat elég nehéz volt utána olvashatóvá tenni a szótár nélkül 😀 Na ez legyen a legkisebb baj, amúgy ez is rendben lejárt.

Most eszembe jutott, hogy írjak a bolti leárazásról. Mostanság valahogy megszilárdult az a rend, hogy mindennap 18:30-18:40 körül lesz az össze sült dolog félárú, szóval mindig ilyenkor megyek vásárolni.

Kedden tehát elmentem a kiotói Eigamurába. Kicsit elszámítottam előző este az időmet, és keveset aludtam. Reggel pedig nem innen, a Matani Dzsútaku 4 buszmegállótól indult a busz, hanem Jamanokucsitól, mivel egy másik járattal mentem, aminek jobb volt az időpontja és az ára. Naponta csak párszor jár ez a járat. Jamanokucsitól egyenesen ment a monorail vonala alatt, és néhány perc alatt olyan vidékies helyre jutottunk… régies házak, rizsföldek, az úton egymás mellett alig fért el a busz és a egy kocsi… Durva! 😀 És ez tök közel van hozzánk! Aztán egyszer csak egy Fukui nevű helyen bekanyarodtunk balra, az már kicsit városiasabb rész volt, majd visszaértünk a 171-es útra. Ezzel a busszal a Hankjú Ibarakisi állomásig mentem, onnan pedig vonattal Szaiinig. Szaiin egy vicces megálló, mert ugyanaz a két kandzsit (西院) a Hankjú Szaiinnak olvassa, a Randen pedig Szainak. Tehát a Hankjú Szaiin állomásánál átsétáltam a Randen Szai állomására 😀 Onnan pedig a Randennel mentem az Eigamurához. Sokan utaztak még a Randennel ugyanide, főleg kisgyerekes családok, mivel kitört a nyári szünet nekik is 🙂 Az állomáshoz érkezés előtt a Randennen nem csak simán bemondták az állomásnevet, hanem valami filmzenét játszottak, meg magyarázták, hogy ide közel van az Eigamura 🙂

Felsétáltam az Eigamurához, előtte vettem egy szobát (tészta) a kombiniből, mivel be lehetett vinni saját kaját a témaparkba. Kicsivel voltunk nyitás után, szóval még nem voltak olyan sokat. Egy 20 percet sétálgattam erre-arra az Edo-kori épületek között, majd 10-től volt egy olyan program, hogy egy jelmezbe öltözött színész körbevezeti a parkon az embereket, és elmagyaráz mindenfélét. Ezen én is részt vettem, egy Szakamoto Rjómának öltözött színész vitt körbe minket, elmagyarázta, hogy forgatnak nagyobb csatajeleneteket, azt, hogy itt vigyázni kell, hova rakják a kamerát, mert a kőfal fölött a háttérben tízpercenként elhúz egy JR-vonat 😀 , azt, hogy vannak kerekeken guruló, mozgatható házak, van egy olyan fogadó, aminek négy bejárata van, hogy minden bejárathoz más táblát tudjanak kirakni, és így egy épülettel négy különböző helyszínt le tudnak filmezni. Megmutatta a parókáját is, meg mesélt arról, hogy van, hogy nyári jelenetet kell januárban felvegyenek, nyári jukatában, legyezőt fogva, mezítláb, papucsban… és ilyenkor, hogy ne látszódjék a színészek lehelete a felvételen a hideg miatt, egy jégdarabot tartatnak a szájukban O.o Érdekes program volt. Aztán tovább nézelődtem, majd megnéztem egy gyerekprogramot 😀 Egy vízfröcskölős show-t, ahol kappákkal küzdtek bátor harcosok 😀 A gyerekek meg nagyon eláztak 😀 Majd megtaláltam a Tóei Animation múzeumát, és előtte olyat láttam, aminek nagyon megörvendtem… Digimon-szobrokat! 😀 Már többször írtam, hogy kiskoromban én mennyire szerettem a Digimont, ebben a sorozatban láttam először Japánt, Tokiót… szóval nagyon örültem, le is fényképezkedtem velük 😀

Aztán volt még három további program, egy terakojában hallhattunk érdekességeket arról, hogyan hűsöltek az emberek az Edo-korban; egy utcai mutatványos mutatott be mindenféle érdekességeket; aztán pedig egy forgatás kulisszái mögé nézhettünk be. Közben meg ugye felfedeztem az egész parkot, egy élmény volt! Kb. négy órát töltöttem itt (megint nagyon meleg volt), majd hazamentem, hazafelé a vonaton meg a buszon el is aludtam egy kicsit, nagyon álmos voltam. Itthon gyorsan ettem, majd ledőltem egy kicsit, a leárazásra viszont felkeltem. Ekkor a szűpában leszólított egy bácsi, hogy hová valósi vagyok, mit tanulok stb. Azt mondja, ő ismer egy magyart Kiotóban. Erre mutatja a telefonján, hogy “Kovács”. Azt mondja, ismerem? Mondom, a Kovács az olyan, mint náluk a Tanaka, ebből nem tudom megállapítani. Aztán talált egy Danierüt is, mondom, én is az vagyok, de ennyiből így nem lehet megállapítani 😀 Mindenesetre nagyon kómás voltam, nemrég keltem fel, azt se tudtam, mit válaszolgassak 😀

Szerda pótnap volt, nekem csak egy pótórám volt, az viszont reggel az első órában, mégpedig a gagyi kandzsis óra. Kikaptuk a gagyi tesztet, majd az óra felét még megtartotta a tanárnő, és ennyi volt. Ebédkor pedig az utolsó tutorozás is megvolt, a vége felé kicsit felmentünk a magyar szakos közös terembe is. Délután aztán elmentem a szokásos 1000 jenes (immár 1080) fodrászatomba hajat vágatni.

Csütörtökön csak délután volt két órám, az utolsó Jamamoto-óra, és az utolsó Ószaki-féle hallottszövegértés-óra. Ezekkel pedig hivatalosan is véget értek japáni tanulmányaim! 🙂 Mondjuk még hátravan az augusztus 1-jei prezentáció… De itt a nyári szünet! 🙂

Csütörtökön és pénteken is még pakolgattam, rakosgattam a dolgaim, meghosszabbítottam egy hónappal az augusztus végén lejáró internet-előfizetésemet (Attilával közösen fogjuk használni, simán átmegy a jel a falon, így tehát megosztozunk a költségen), pénteken még lementem venni egy átalakítót (Koreában olyan a konnektor, mint nálunk, a japán töltőim nem kompatibilisek ott). Közben új infók vannak a koleszból: sok M-programos már elköltözött, hogy augusztusra ne kelljen fizetni. Az egyik francia srác, az egyik német, meg a közös zuhanyzóban hangosan közösülő homoszexuális “úr” is eltávozott…

Pénteken este aztán egy hatalmas hírt kaptam a neten… A Digimon 15. évfordulójának tiszteletére jövő tavasszal új sorozat indul, mégpedig a legelső, 1999-es sorozat főszereplőivel!!! Nagyon örvendek ennek 🙂 Kiskoromban meghatározó élmény volt 🙂 Ezt itt is muszáj volt megosztanom 😀

Ma pedig az utolsó dolgokat pakoltam be a Koreába vivendő holmik közé, illetve ahogy látszik, bepótoltam a lemaradásomat a blogban. Most pedig, kábé fél óra múlva elindulok, először Umedába megyek pénzt váltani, majd pedig Dzsúszóban, Boginál és Viktornál húzom meg magam egy éjszakára, mivel nem tudok elég korán elindulni innen a hegyről, hogy időben leérjek a reptérre. Így hát náluk alszom, hajnalban pedig az első vonattal átmegyek a szomszédos Umeda állomásra, ahonnan vannak reptéri buszok. Izgultam, hogy esni fog az eső Koreában, de a legfrissebb előrejelzések már biztatóbbak, az első két napra jósolnak esőt, de már nem annyit, mint előzőleg, szóval kezdek újra bizakodó lenni. Remélem, minden rendben lesz, és jól sikerül a kirándulás 🙂 Most pedig a Korea-kaland előtt végezetül jöjjön a koreai útitervem:

1. nap: Érkezés Szöulba. A főbb paloták megtekintése: Kjongbokkung, Kjonghigung, Tokszugung. Múzeumok, Namdemun, Mjongdong.

2. nap: MBC Dramia témapark és forgatási helyszín. Utazás Pekamig, onnan a Dramiáig. Majd Szöul: Szamnung park, Bongunsza templom, Parlament, 63 Building kilátója.

3. nap: Csongmjo szentély, további paloták: Csangdokgung, Csanggjonggung, Unhjongung. Tapgol park. Namsan, N Seoul Tower. Városfal, Tongdemun. Naksan park.

4. nap: Csoportos kirándulás a demilitarizált övezetbe. Imcsingak Park, Freedom Bridge, the 3rd infiltration tunnel, DMZ Theater / Exhibition Hall, Tora kilátó, Toraszan állomás, Unification village, Camp Bonifas, Joint Security Area (tárgyalótermek, Bridge of no return). Este Szöul: Nemzeti múzeum, Bampo híd.

5. nap: Kirándulás Szuvonba. A Hveszong erőd. Korean Folk Village.

6. nap: Csogjesza templom. Szodemun börtönmúzum. Háborús emlékhely. Mongcsontoszong erőd, Pekcse múzeum, olimpiai park. Az előző napokon kimaradt helyek bepótlása.

7. nap: Hajnalban utazás Kjongdzsuig. Csoportos kirándulás Kjongdzsuban: Pulguksza templom, Folk craft village, Punhvansza templom, Kim Jusin sírja, Terungvon tumuli park, Nemzeti múzeum, Csomszongde, további séta Kjongdzsuban.

8. nap: Kora reggel utazás Puszanig. Csagalcsi halpiac, Busan Tower, belváros. UN Memorial Cemetry, Busan Museum, Pomosza templom, Kumcsong erőd. Kvagkanri park, Kvangan híd.

9. nap: Jonggungsza templom. Heunde tengerpart. Hazautazás.

 

Bocsánat, valószínűleg sokszor helytelen az átírás, meg keverem az angollal, de sietek, mindjárt indulok! Holnaptól Korea-kaland, mindennap frissítés a Nipponföldi krónikán! 🙂

És ne felejtsük el a Tóeies galériát, íme:

galéria

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás