[333. NAP] Az okinavai út – 5. rész. Buszos kirándulás: Kouridzsima, Csuraumi akvárium, delfin-show, Rjúkjú Mura! Egy jópofa idegenvezető! Képgaléria!

A nagy okinavai út ötödik napján egy buszos kirándulás keretén belül a Kouridzsimát, a Csuraumi akváriumot és a Rjúkjú murát néztem meg. Jó kis kiruccanás volt, megérte!

Kora reggel busszal mentem be Nahába, ahol a túrabusz indulásáig volt tíz percem, ez vécé keresésével telt. Majd megérkezett a túrabusz, felszálltunk, és ezután még további felszállóhelyeken is felszedtünk utasokat. Kouridzsima volt az első úti célunk, az Okinaván végigfutó gyorsforgalmi úton értünk ide. Közben az idegenvezető hölgy mindenféle érdekes dolgokat mesélt, az amerikai bázisoktól elkezdve okinavai dalokig (énekelt is). Kouridzsimán igazából csak a partot néztük meg, a környéket pedig a buszból láttuk, erre nem volt olyan sok időnk. Szép volt, szép volt, de így, hogy előző nap jártam meg Zamamit, akaratlanul is ahhoz hasonlítottam, és annál azért nem volt szebb. Mondta az idegenvezető is, hogy amikor távolabbi szigetekről érkeznek iskoláscsoportok a főszigetre, akkor le vannak nyűgözve például az alagutak miatt, fényképezik, amikor a busz behajt egy alagútba, de a tenger nem igazán érdekli őket, szerintük nem szép 😀

Kouridzsima után az Ocean Expo Parkba mentünk, ez a fő sziget északnyugati csücskében lévő, viszonylag nagy területen elhelyezkedő szórakoztató központ, melynek fő attrakciója a Csuraumi Akvárium, Japán legszebb, legjobb akváriuma. Ezt kerestük fel tehát. Erre szerencsére jó sok időt kaptunk, bőven volt idő bejárni az akváriumot, a park más részeit, megnézni az óceánt, ebédelni, és megnézni egy delfin-show-t is! Az akvárium bejáratánál megkérdezték, honnan jöttem (angolul -__-), cserébe kaptam halas matricákat XD Maga az akvárium nagyon szép és érdekes, mindenféle furcsa tengeri lények láthatóak, az oszakai akváriumnál is sokkal érdekesebb! A legjobb viszont kétségtelenül a Kurosio-akvárium, a világ egyik legnagyobb akváriuma (itt az akvárium alatt ugyebár nem a létesítményt, hanem az üveggel körbevett víztárolót értem), melyben óriási nagy cápák, ráják úszkálnak. Tessék megnézni az albumot, később videó is lesz! Nagyon sok turista volt amúgy, nagy volt a tömeg. A bejáratnál pedig lehetett tengeri csillagot, ráját stb. simogatni 🙂

Az akvárium után odakint sétálgattam (nagy hőség volt), megnéztem az óceánt, teknősök is voltak egy kis medenceféleségben, aztán odasiettem a delfin-show-ra, ami épp kezdődött. Nagyon ügyesek voltak! Lesznek videók is a műsorról.

A show után kajáltam, meg megnéztem a parkban a hagyományos okinavai házakat, aztán lassacskán eljött az indulás ideje. Következőnek az Okasi Gotenbe mentünk be, ez egy hagyományos édességeket, vagasikat árusító üzletlánc, igazából ugyanaz, mint ami Nahában is van, csak hát ugye egy ilyen túrán kell biztosítani vásárlási lehetőséget 😀 Vettem én is két doboz beniimo tarutot, egyet Boginak meg Viktornak (náluk szállok meg 16-ától), egyet meg megenni 😀 Akartam haza is vinni, de sajnos aznap csak szeptember 20-ai lejáratúakat lehetett kapni, én meg nem tudtam még, mikor megyek haza. Apropó hazamenés, ez ugyebár augusztus 22-én volt, a repjegyet 20-ára ígérték, de még nem jött semmi. Közben az órarendemet is készítgettem, az ELTE felrakta az órák időpontját, a Károlin még csak csordogáltak az infók.

Végezetül a Rjúkjú murába mentünk, ez egy olyan park, ahová hagyományos okinavai (rjúkjúi) házakat hoztak, egyfajta skanzen. Érdekes volt! Hazafelé pedig ismét sok érdekességet megtudtunk a túravezetőnktől, például olyasmit, hogy az okinavai (rjúkjúi) nyelvjárásban hogy ugat a kutya, hogy mekeg a kecske stb. 😀 Meg a kedvencem az volt, amikor arról mesélt, hogy sok furcsa olvasatú név, helységnév van Okinaván. Ilyen például a 平安名 (Henna) vagy például a 金武 (Kin), de említhetjük akár a falu nevét, ahol megszálltam, 中城 (Nakaguszuku). És arról is szó esett, hogy – főleg az öregebbeknél – gyakori, hogy állatnevet adtak személynévnek. Például női név az Usi (tehén), és vezetéknév a Jagi (kecske). Erről mondott egy vicces sztorit, volt egy néni, akit Henna Usinak hívtak (szó szerint: Furcsa Tehén). És mindenki nevetett, amikor az sztk-ban őt szólították. Egyszer egy nővérke megkérdezte: „Néni, magát tényleg Henna Usinak hívják?”. Erre a néni: „Igen, a nevem tényleg Henna Usi. De mielőtt férjhez mentem, úgy hívtak: Jagi Usi! (Kecske Tehén)”. :DDD Szóval jó volt ez a túra, sok érdekeset megtudtam, szép helyeken jártam, örülök, hogy befizettem erre.

A hazatérés kicsit érdekes volt: a busszal kifogtuk ugyanis a délutáni dugót, így késtünk. Én viszont megbeszéltem Imrével, hogy a nakaguszukui busszal csak egy darabig megyek, ő ugyanis pont akkor végez, és felvesz. Viszont a buszt el kellett érnem ehhez, a másik busz viszont még araszolgatott a dugóban. Szerencsére a helyközi busz is késett. Jó pár perc késéssel megérkeztünk a buszmegállóba, közben én előreültem az első ülések egyikére, és amikor kinyitották az ajtót, lesiettem, mondtam, hogy elnézést, de el kell érnem a másik buszt. A másik busz az út túloldaláról indult, de átkelőhely jóval odébb volt. Látom, hogy közeledik a busz… Szerencsémre épp elkaptam azt a pár másodpercet, amikor nem jöttek kocsik, átsprinteltem a piroson, és elértem a buszt 😉 Azonban a busz ugyebár szintén bekerült a dugóba, így egy jó negyed órás késéssel értem oda a megbeszélt helyre. Próbáltam hívni Imrét, többször is, ő viszont nem vette fel. A telefonom meg majdnem lemerült… na mondom, kész, biztos nem várt rám többet, és hazament, vagy ha nem is, nekem a telefonom lemerül, nem tudjuk majd egymást elérni… Egy tíz perc múlva visszahívott, mondta, hogy akkor indul a munkahelyéről, pont velem szemben kanyarodott ki az útra, szóval végül nem volt gond a késésből. A feleségének a munkahelyén épp kerti sütögetést tartottak, oda volt hivatalos ő is, így én is mentem vele. Viszont elsőre nem találtuk meg a feleségét, átirányítottak minket egy másik épületbe, ahol nem volt senki. Na végül meglett minden, egy kicsit ott voltunk a sütögetésen, de addigra már mentek el az emberek, szóval mi sem maradtunk sokat. (Az egyik kolléganő eléggé be volt csiccsentve, de a többiekben is lehetett már pár adag alkohol :D) Így zárult az ötödik nap.

Íme a galéria, nézzetek halakat! 😉