Napi beszámoló (2017-2019),  OSZAKA 2017~2019.

(13) Mindenféle-fajta eső és pára. Közeleg a tanév vége. Jegyzetelés. Megbeszélés Nisinomijában, cipővásárlás és a választási műsor.

Valószínűleg ez lesz az egyik legrövidebb bejegyzés mostanság, mivel a tanév végének közeledése és az esős napok miatt a legtöbb időt odabent töltöttem jegyzeteléssel. Azért volt néhány említésre méltó dolog is, például megbeszélés Nisinomijában, cipővásárlás meg választási műsor.

Esős évszak van ugyebár, így hát mindenféle esőt megtapasztalhattam a héten. Volt csöpörésző, gyenge eső; volt „hagyományos” eső; az egyik este volt nagy zivatarral együtt járó, durva mennyiségű eső; az időjárás-előrejelző program a telefonomon nem tudja követni az eseményeket, kijelzi, hogy esik, de közben már elállt, vagy kijelzi, hogy jó idő van, de hirtelen elkezd zuhogni az eső. A páratartalom is csodálatos, 80-90% körüli, így hát a 30-32 fok sokkal melegebbnek érződik. Nem akartam nagyon járatni a légkondit, mert egyrészt drága, másrészt nem egészséges, hogy idebent túlságosan lehűtsem a szobát, így hát eleinte bekapcsoltam 5-10 percre, aztán kikapcsoltam, majd amikor megint melegnek éreztem a szobát, ismét bekapcsoltam. Estére persze kikapcsoltam. Egyik éjjel viszont konkrétan arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt! Komolyan, nagyon ijesztő volt. Kinyitottam gyorsan az ablakot, de minek, nem ért semmit. Aztán bekapcsoltam a légkondit… Annamari javasolta a légkondi párátlanító funkcióját, meg is találtam az enyémet, na ez volt a nyerő, azóta ezt nyomatom. Le is hűti a szobát (de nem annyira, hogy megfagyjak), és párátlanít is. Viszont amikor egész nap be voltam hikikomorizva (hikikomori = japán szó azokra, akik egész életüket a lakásukba zárkózva töltik, és nem mennek ki a külvilágba) a lakásba a jegyzetelés miatt, és aztán délután átmentem a boltba, na akkor volt igazán durva a dolog, kinyitottam az ajtót, és megcsapott a párás meleg. Hétfőn amúgy a konditeremben az edzőcsajjal beszéltük, hogy milyen meleg van, és erre megszólal, hogy „Japánban most a cuju évszak van”. Ezzel nem is lenne gond, csak ő az évszakra a siki szót használta, ami „négy évszakot” jelent szó szerint. Tehát a csaj azt mondta, hogy „Japánban most a négy évszak közül épp a cuju van” – öhm, tél-tavasz-cuju-nyár-ősz… Ez nem öt? 😀

A héten kiderült, milyen beadandót kell csinálnunk a kuzusidzsis (Edo-kori kurzivált írásjegyek) órára, egy elég hosszú szöveget kaptunk, amit értelmeznünk kell. Aztán még meg kell írni Ogurának is egy beadandót, ezeket a következő héten fogom elkészíteni. A regionális földrajz órán is lesz még két teszt, ezekre is majd készülni kell. Aztán ott van a töris könyvem, amit elkezdtem kijegyzetelni, mert egyrészt amikor leírom, meg is tanulom a dolgokat, másrészt meg a füzetet könnyen magammal tudom vinni a nyári utazásaimra, és a hosszú vonatutakon tudom majd olvasgatni. Ezzel foglalkoztam a héten. Csütörtökön voltam a takojakisnál, mivel már rég nem ettem takojakit, ott elbeszélgettünk vele meg az egyik gyerek (aki mindig ott szokott lenni) anyukájával. Pénteken vettem ki pénzt, hogy megvegyem majd hétvégén az utazásomhoz szükséges olcsó vonatjegyet, a Szeisun 18 kipput.

Vasárnap Nisinomijába kellett mennem, hogy megbeszélést tartsunk az illetékesekkel arról a rendezvényről, ahol majd gyerekeknek kell előadást tartsak Magyarországról. Reggel letekertem biciklivel Umedáig, találtam bicikliparkolót is, és onnan mentem Hankjúval Nisinomijáig. Azért nem Tojocutól mentem a Hankjúval, mert visszafelé mindenfélét el akartam intézni Umedában, és így megspóroltam azt, hogy kétszer kelljen a vonatra fizetni. Nisinomijában volt még tíz percem a megbeszélésig, így a közeli JR-állomás automatájánál megvettem a Szeisun 18 kipput, aztán mentem a megbeszélésre. Három hölgy a gyerekeknek szóló rendezvény felelőse, velük kellett eldiskuráljak Magyarországról, meg arról, hogy mit mondjak majd el a gyerekeknek. Két órán keresztül beszélgettünk, volt például olyan kérdés, hogy hol lehetne Japánban beszerezni valami magyar édességet vagy rágcsát, amit meg lehet kóstoltatni a gyerekekkel… Hát mondom kábé esélytelen a dolog.

A megbeszélés után a helyszín első emeletén lévő hatalmas szűpában vásároltam zabpelyhet (nem volt drágább, mint az Amazonon, így nem kell bajlódni a rendeléssel, konbinis fizetéssel, kiszállítással), meg a százjenesben mindenfélét, aztán visszamentem Umedába. Umedában vízálló cipőt kerestem. Kinéztem a neten mindenféle Gore-Tex-es cipőket, gondoltam, megnézem, felpróbálom az üzletben, aztán megrendelem a neten olcsóbban. Hát vasárnap délután nem ajánlom senkinek, hogy Umedába, főleg umedai bevásárlóközpontokba menjen… Borzalmas a tömeg. Elmentem egy ilyen túrázós-outdoor üzletbe, amit a neten néztem ki, ott próbáltam fel cipőket, aztán még más helyeken is meg akartam nézni, mit árulnak, szóval kóvályogtam Umedában ide-oda, sikertelenül. Vettem szusit, aztán kóvályogtam, hogy találjak olyan helyet, ahol le tudok ülni… Megvettem a szusit a Hansin áruház aluljárószintjén, és gondoltam, megeszem a tetőteraszon… várakoztam a liftre, hát a lift már tömve volt, átirányítottak a mozgólépcsőre… Följutottam a 13. (talán) emeletre, aztán kiderült, hogy a Hansinnél nem lehet kimenni a tetőteraszra (vagy nincs is?)… Szóval le megint a földszintre, át a tömegen, át a Hankjúba, és ott ismét fel a tetőre… Utána ugyanezt eljátszottam a kukakereséssel, mivel szemetes nincs sehol. Na mindezek után visszamentem abba az üzletbe, ahol először voltam, és megvettem az egyik cipőt. Remélem, beválik, és nem fogja feltörni a lábamat a hosszú úton, és be se fog ázni. Majd ha lesz megint egy esős nap, letesztelem.

Még kerestem egy szemüvegest is, mert a szemüvegemből egyik nap véletlenül kinyomtam a lencsét 😀 Sikerült visszapattintani, de gondoltam, meg kéne javíttatni. A szemüvegesnél kiderült, hogy az ilyen kereteknél természetes, hogy ki lehet pattintani a lencsét, meg is mutatta a srác a sajátját, egykettőre kipattintotta a lencsét 😀 Na miután ez is megvolt, visszatekertem Szuitába, és bementem enni egy kakigórit a takojakishoz. Este pedig a választási műsort néztem, Tokióban ugyanis önkormányzati képviselőtestületi választás volt, és a jelenlegi kormányzó, Koike által alapított új párt, a Tomin First (tomin = metropoliszi=tokiói állampolgárok) elsöprő győzelmet aratott, a kormánypárt, a Dzsimintó pedig történelmi vereséget szenvedett. (Amúgy Koikét dzsimintósként választották ki, de kilépett.) Azért volt ez nagy jelentőségű, mert a múltban többször volt olyan, hogy a tokiói képviselőtestületi választás eredménye megelőlegezte a későbbi országgyűlési választás eredményét. Szóval fontos esemény volt. Én meg otthon is mindig szeretem a választási műsorokat, így hát itt is jól szórakoztam 😀

Hát ennyi. Jövő héten se fog sok minden történni, meg az azutáni egy-két hétben sem, ellenben azután! Jönnek a kirándulások 🙂 🙂

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás