(14) Jó hírek: a Pro Scientia Aranyérem és a KLM kártérítése. Özönvíz Kjúsún. Dolgozat, elmaradt óra. Beadandóírás.

Ezen a héten két jó hír is érkezett: megkaptam a Pro Scientia Aranyérmet, a KLM pedig kifizette a kártérítést az áprilisi járatkésésekért! Közben Kjúsút özönvízszerű esőzés érte, nagy károkat okozva. Elmaradt egy óra, én pedig könyvtárazással és beadandóírással készültem a félév végére.

Megint csak egy eléggé unalmas bejegyzés lesz ez, mivel továbbra is a beadandók írásával, dolgozatokra készüléssel, szakirodalom jegyzetelésével telnek jóformán a napjaim, és ez így fog menni a következő két hétben is.

Hétfőn voltam edzeni, aztán meg aláírtam az e havi ösztöndíjpapírt, részt vettem az órámon, este meg megnéztem a Jofukasit. Ezt az adást én már 2014 óta folyamatosan, minden héten nézem, Magyarországon is mindig néztem, viszont Japánban elég gondban vagyok vele. Tudniillik, ahogy a neve is mondja (Gecujó kara jofukasi, azaz Hétfői éjjelezés), éjszaka sugározzák, pontosan éjféltől egy óráig tart. Odahaza ez nem volt gond, hiszen mire hazaértem a munkából este hat körül, addigra Japánban már rég lejárt az adás, és már fel is töltötték ide-oda, szóval így este hatkor vacsorázás közben tudtam nézni. Itt viszont ahhoz, hogy élőben meg tudjam nézni, fent kell maradni sokáig… És hát sokszor nagyon álmos vagyok, mire megkezdődik az adás 😀 De ennek ellenére nézem továbbra is, ez a kedvenc japán műsorom 🙂

Kedden megérkezett a 3-es számú tájfun, a tájfun és az esős évszaki front hatására pedig jó kis eső kerekedett. Pont ebédelni akartam az órák között a szokásos kinti helyen, erre elkezdett zuhogni az eső… Bent meg persze tömeg volt, szóval egy tíz percig csak álltam a kajámat szorongatva, vártam, hogy felszabaduljon egy hely.

Délután épp az Edo-kori töris tanulócsoporttal voltam, és épp egy komondzsót (Edo-kori szöveg) olvasgattunk, amikor rápillantottam a telefonomra, és láttam, hogy jött egy e-mail. Megnéztem, és kiderült, hogy a KLM kifizette a kártérítést az áprilisi 35 órás hazautamért!! Van ugyanis egy olyan EU-s jogszabály, miszerint járattörlésnél vagy nagyobb késéseknél az EU-ban bejegyzett légitársaság, ha az EU-ban, vagy egy EU-s város és egy egy EU-n kívüli város között közlekedett a járat, kártérítést kell fizessen. Van erre specializálódott társaság, akik sikerdíj fejében elintézik a kártérítéssel kapcsolatos ügyintézést. Ahogy hazaértem annak idején áprilisban, egyből felvettem a kapcsolatot ezzel a társasággal, megírtam a problémáimat. Csupán egy meghatalmazást kellett küldenem, más dolgom nem volt ezzel. 15%-os sikerdíjuk volt, nekem ez megérte, hogy helyettem egy ügyvédi iroda és egy erre szakosodott csapat foglalkozzon az üggyel, nekem pedig ne kelljen semmit se csinálnom. Jó sok időbe telt, de megérte, hogy beadtam a kártérítési igényt! Másnap már a számlámon is volt az összeg, így tulajdonképpen egész nagy része megtérült a hazautazásra szánt pénznek.

Hazamentem, és készülődtem a másnapra, vacsoráztam, és néztem valami sorozatot. (A tavaszi szezon sorozatai már véget értek, így amíg nem kezdődnek a nyáriak, addig régebben letöltött, még nem látott japán sorozatokat nézek evés közben – pusztán evésse tölteni az időt időpocsékolás lenne 😀 ) Tudtam arról, hogy aznap, kedden lesz meg a Pro Scientia Aranyérem pályázatának az eredménye, amire a Golden Weeken küldtem be a pályázatomat, így hát a sorozatnézés közben gondoltam, megnézem az OTDT honlapján. Látom, azt írják, felkerült a nyertesek listája. Na gondoltam, akkor megnézem. Pörgetem lefelé a pdf-et, megtaláltam a Humán Tudományi szekciót… és ott volt az én nevem! Külön rá is nagyítottam, hogy biztos jól látok-e… És jól! Megkaptam a Pro Scientia Aranyérmet, ez hatalmas nagy megtiszteltetés! Annak idején, amikor két éve első lettem az OTDK-n, szintén beadtam a pályázatot, csak úgy próba-szerencse, de mivel akkor még nem volt semmiféle publikációm és egyéb eredményem, persze nem kaphattam meg, nem is számítottam igazából rá. Most, hogy az idei szereplésemmel lett a két évvel ezelőtti első helyezésem mellé egy második és egy kvázi harmadik (azért csak kvázi, mert a tagozat létszáma miatt hivatalosan nem oszthattak ki harmadik helyet) helyem, voltak előadásaim, publikációim, persze nagyobb eséllyel indultam, de ezzel együtt is nemigen gondoltam, hogy tényleg elnyerhetem a díjat, hisz kétévente csak 45 ember kapja meg, és közülük is 4-5 fő az, aki humán tudományokkal foglalkozik. Ráadásul, ahogy utánanéztem, a legtöbb díjazott irodalommal, magyar történelemmel foglalkozik, orientalisztikával, japanológiával foglalkozó díjazottakat Mecsi tanárnőn kívül nemigen találtam, így még nagyobb megtiszteltetés (és egyben felelősség is!) számomra, hogy díjazott lettem. Nagyon örültem, még egy-két nap elteltével is rápillantottam a névsorra, és a honlap megnézése után fél órával kapott hivatalos e-mailre is, hogy elhiggyem.

Emiatt megvariáltam az elkövetkezendő hónapokra a terveimet. Úgy terveztem ugyanis, hogy télen hazautazom, hogy lezáróvizsgázzak a mesterszakon, de a díj átadója valamikor novemberben lesz, azon pedig mindenképp szeretnék részt venni, hisz ilyen alkalom csak egyszer van az életben. Kéthavonta hazaugrálni viszont túl nagy luxus, így hát a záróvizsgámat elhalasztom nyárra, és csak novemberben megyek haza. Novemberben viszont a csomagjaimban haza szeretnék vinni egy adag szakirodalmat, ami szükséges lehet majd a PhD-hez. Hogy miket érdemes beszereznem, arról még egyeztetek Ogurával.

Szintén kedden történt, hogy a tájfun és az esős évszaki front miatt hatalmas nagy özönvízszerű eső érte el Kjúsú szigetét, pontosabban Fukuoka megye déli és Óita megye északnyugati részét, leginkább Aszakura és Hita településeket. Fél nap alatt több mint 500 mm-nyi eső esett, normál esetben egész júliusban esik ennyi. Megáradtak a folyók, földcsuszamlás keletkezett, nagyon nagy károkat okozott. 15 ember meghalt, és szintén nagyon sok embert kellett kimenekíteni. Az erről szóló híreket késő éjjelig figyeltem a tévében.

Szerdán lefoglaltam a kompjegyet a tóhokui kirándulásomra (Aomoriból Hakodatéba és vissza Hakodatéból Ómába), kifizettem a konbiniben, aztán a délutáni órám elmaradt, nem jött be a tanár… Mindenki várt, aztán egyszer csak bejött egy segítő, aki mondta, hogy próbálják hívni a tanárt, de nem tudják elérni – lehet, hogy az utolsó pillanatban megérkezik, de lehet, hogy elmarad az óra. Tovább várakoztunk, aztán megjöttek a diákigazolványokat leolvasó segítők, csodálkoztak, hogy nincs ott a tanár. Telefonáltak ők is, aztán regisztrálták a jelenlétet, majd mindenki hazament. Pár nap múlva jött az e-mail, hogy érvénytelenítik a regisztrált jelenléteket, mert nem volt ott a tanár… Remélem, nem akarnak ehelyett berakni egy pótórát arra a hétre, amikor én már el leszek utazva…

Csütörtökön tesztet írtunk a regionális földrajzból. Én a földrajz egy részét szeretem, azt, amikor egy-egy hely történelmi jelentőségéről, fejlesztéséről, nevezetes személyekről, vasútvonalakról, éghajlatról stb. tanulunk. De a természetföldrajz részét, azt, hogy hogyan alakultak ki bizonyos hegységek, hol mit bányásznak stb., na azt soha nem szerettem. Pechemre a tanár úgy tűnik, ezt a részét jobban szereti a földrajznak, mert a tesztben ilyeneket kérdezett. Magyarul se tudom az ilyen földrajzos szakkifejezéseket, szóval japánul eléggé bajban voltam ezekkel. Még lesz egy teszt, aztán vége, mondta a tanár, hogy ha esetleg rosszul sikerülnek a tesztek, lehet majd beadandót írni pluszpontért… Mondjuk annyira nagyon rosszul nem sikerültek szerintem, csak a természetföldrajzos kérdésekkel nem voltam túlságosan tisztában. A teszt után mentem a gjómü szűpában, mert elfogyott itthon minden, bevásároltam húsból, joghurtból stb.

A péntek-szombat-vasárnap pedig könyvtárazásról, beadandóírásról szólt, semmi különös nem történt, hacsak nem annyi, hogy közben picit átdolgoztam a Szanin-Észak-Kjúsú útitervemet, és a cusimai kirándulást (mivel Cusimán kevés busz jár, kocsi nélkül pedig nem lehet jól bejárni) lecseréltem, helyette a nagaszaki Gunkandzsimára („Hadihajó sziget”) megyek majd. Ja és elkészítettem az előadásanyagomat, amit jövő héten Nisinomijában a gyerekeknek fogok előadni Magyarországról! Erről majd jövő héten számolok be 🙂

Pár kép a tévéből a kjúsúi özönvízről: