Napi beszámoló (2017-2019),  OSZAKA 2017~2019.

(102-5) Búcsúbuli Motoharáéknál. Az utolsó két kóla. A minói Book Off. Találkozás Dzsingú-szannal és Hana-csannal a takojakisnál.

A 102. hét utolsó napján, vasárnap host familymnél, Motoharáéknál gyűltünk össze búcsúbulizni. Este aztán feltekertem a minói Book Offhoz is, a takojakizóban pedig találkoztam Dzsingú-szannal és Tera-szan lányával, Hanával.

Már korábban megbeszéltük Motoharáékkal, hogy 17-én búcsúbulit rendezünk. Egyik nap Motoharáné írt, hogy 12-re érkezzek meg, mert ha mindenki megjött, együtt levonulunk a földszinten lévő közösségi terembe, mivel annyian leszünk, hogy nem férünk majd el a lakásban 😀 Így is tettem, korán fölkeltem, mostam, teregettem, aztán biciklivel elindultam a Sódzsi állomás felé. Délre meg is érkeztem.

Volt mindenféle finomság, kisütött húsok, zöldségek, gyümölcsök, édesség, onigiri. Ott volt Pablo, az argentin diák, aki időközben elhelyezkedett egy cégnél; Rjú-kun, aki most Kóbéban tanít; Kó-kun, aki Motoharáék legelső cserediákja volt; Kó-kun felesége; Júszuke, Motoharáék fia; Aoki-szan, az egyik szomszéd; Motoharáné nővére; Ari, a kutyakozmetikus férjével és három gyerekével; Szacsiko, a másik kutyás ismerős; Motohara volt cégének egyik alkalmazottja, aki már múltkor is jelen volt; és még egy hölgy, akiről nem derült ki számomra, kicsoda 😀 😀 Jól elbeszélgettünk, jó volt a hangulat. Én vittem Motoharánénak a konyakmeggyet, amit “rendelt”, aztán Pablo-kuntól megkaptam a Hida-Takajama dizájnos kólát, Rjú-kuntól pedig a tajvani dizájnost (!). Aritól ráment kaptam, Szacsikótól pedig gogacuningjót (olyan kis kerámiatárgy vagy figura, amit május 5-én, a fiúk napján raknak ki). Este 5-6-ig voltunk Motoharáéknál, aztán szépen mindenki elkezdett hazamenni. Én a hazaút előtt föltekertem a minói Book Offhoz körbenézni (nem voltak azok a kötetek, amelyeket kerestem). Utána hazatekertem, benéztem a takojakishoz, ahol épp ott volt Dzsingú-szan, illetve Tera-szan lánya, Hana-csan. Tera-szan egy kalligráfiával foglalkozó, elhunyt ismerősétől rengeteg kalligráfiát örökölt, ezeket szerették volna kiállítani a takojakizóban, Hana-csan próbálgatta, hova lehetne felakasztani az írásokat. Mivel vele valószínűleg már nem találkozom többször, elbúcsúztunk, Dzsingú-szan csinál rólunk, hármunkról fotót is. Ezután hazamentem, ezzel zárult a nap. Na ez most egy rövid poszt volt, de a kirándulások miatt muszáj volt ezt az egy napot külön kezelnem 😀

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás