Napi beszámoló (2017-2019),  OSZAKA 2017~2019.

(102-3) Intézkedés az egyetemen. A reptéri illeték befizetése. Mangavásárlás. Csomagkészítés. A takojakisnál.

A sikokui kirándulást követő két napban igyekeztem minél hamarabb kigyógyítani magam a megfázásból, de közben mindenféle teendőm is volt a hazautazás kapcsán. Voltam az egyetemen intézkedni, befizettem a reptéri illetéket, keresgéltem mangákat a közeli Book Offokban, összekészítettem az ide-oda küldendő csomagjaimat, aztán a takojakisnál is üldögéltem 😀

Először is jól kialudtam magam. Szerdán reggel megreggeliztem, megint bedöntöttem magamba a fél patikát, aztán föltekertem az egyetemre, hogy átvegyem a repjegyet és a reptéri illeték befizetéséről szóló számlát. Ez meg is történt. Azt hittem, hogy valami csekket fognak adni, ehelyett csak egy papírcetlit kaptam, rajta a bankszámlaszámmal, hogy hova kell mennyi pénzt utalni. Megérdeklődtem a postán és egy bankban is, hogy tudok-e kártyával fizetni, de mivel nem csekkről volt szó, csak a japán számlámról tudtam befizetni a kb. 5200 jenes illetéket. Ennek kevésbé örültem, ugyanis a kirándulások és az egyéb kiadások miatt kevés jenem volt már, az ösztöndíj pedig csak 19-én érkezett. Végül a készpénzemből betettem kb. 3000 jent a számlámra, és onnan átutaltam az illetéket. Így, hogy megvolt a repjegy, most már ezer százalékra biztosan tudtam, hogy 30 kilónyi csomagot vihetek.

Megkérdeztem az egyetemen, kaphatok-e valami igazolást arról, hogy én két évig itt kutattam az egyetemen. Mivel ez nem olyan program volt, mint egy mesterszak, diplomát vagy hasonlót nem kapok, de azért mégis csak jó lenne, ha tudnám valamivel igazolni, hogy mégis mivel foglalkoztam, milyen kurzusokat hallgattam. A Nemzetközi Osztály az Oktatástámogató Irodához irányított. Előadtam, hogy miféle igazolásra lenne szükségem, mondták, hogy ki tudják állítani, viszont egy hétbe fog telni, és 300 jent kellene hozzá befizessek. Ezt meg is tettem, kaptam cserébe egy papírt, amivel egy hét múlva majd ki tudom venni az igazolást. Ezenkívül, ha jól emlékszem, a könyvtárban is jártam könyveket visszavinni meg kivenni.

A reptéri illeték befizetése után kemény 3300 jenem maradt. Mivel megmaradt két Szeisun 18 kippum, úgy terveztem, hogy 15-én felmegyek Aicsi megyébe a Tagata-szentélyhez, ami egy (általam eddig nem ismert) termékenység-szentély, megnézem a fesztiváljukat (ők is egy nagy, fából faragott falloszt cipelnek végig a városon, csakúgy, mint a kavaszakiak, ahol 2014-ben jártam), majd pedig felvonatozom Csibáig, és egy nap alatt megkerülöm a Bószó-félszigetet, ahol eddig még szégyenszemre nem jártam, s aznap haza is utazom. Ehhez egyrészt meg kellett gyógyuljak (ez már folyamatban volt)… másrészt viszont 3300 jennel elindulni nehézkes lett volna. Beugrottam Tera-szanhoz a takojakis üzletben, magyaráztam a reptéri illetékes ügyet meg a kirándulásokat. Erre mondja, hogy ne induljak már el 3000 jennel, ő ad kölcsön egy tízezrest keddig. Hát mondom, én gyűlölök kölcsön is kérni, meg azt is, hogy ha tőlem kérnek kölcsön, nem szívesen vetemednék erre. Ő erősködött, hogy vigyem el keddig a tízest, én meg erősködtem, hogy nem, mert utálok tartozni. Végül abban maradtunk, hogy meglátjuk még, hogy egyáltalán elindulok-e, meg még utánanyomozok, hogy hol tudok kártyával fizetni, és ennek alapján másnap eldöntöm, hogy kölcsönkérek-e. Szerdán aztán még letekertem Higasi-Mikuniig, mert azt hittem, hogy ott egy Book Off van, közben valami noname antikvárium volt, ahol persze nem találtam meg azokat a címeket, amelyeket kerestem. Lehet, hogy még történt valami szerdán, viszont már nem tudok visszaemlékezni, a feljegyzéseimben pedig csak ennyit találok, amit leírtam, így hát ennyivel kell beérni 😀

Csütörtökön aztán három Book Offot is felkerestem, egyet az egyetem közelében, egyet Eszakában, egyet pedig a Szuita állomástól kicsit lentebb. A sok gyógyszer hatott, már nem fájt a torkom, csak elkezdtem köhögni, mondjuk be is szedtem a köptetőt, szóval nem csoda 😀 A könyvesboltokban megtaláltam a keresett címek nagy részét, aztán vettem a Daisóban ragasztószalagot, hoztam a szűpától dobozt, és elkezdtem összekészíteni a hazaküldendő és az Andiéknak Akitába küldendő dobozokat. Ebédre takojakit ettem, és végül úgy döntöttem, mégiscsak elfogadom Tera-szantól a kölcsönt, jobb, ha van a biztonság kedvéért pénzt, sose lehet tudni, mikor áll meg a vonat, vagy jön egy földrengés vagy hasonló. Amikor a takojakisnál voltam, épp jött Fudzsiszava-kun, hogy vigyen takojakit a nagymamájának, vele elbeszélgettünk a vonatokról kicsit. Utána még egyszer visszamentem a takojakizóba, de már meg nem mondom, hogy pontosan miért 😀 Este aztán összepakoltam a másnapi útra, vittem magammal gyógyszereket, és idejében lefeküdtem, mert másnap megint hajnalban kellett indulni.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás