[87. NAP] A nagy kjusui korut, 2. resz – Nagaszaki: eso, templomok, muzeumok, tortelelmi helyek, utazas Fukuokaba

Hogy milyen volt az internetcafe? Egesz jo, de azert erezheto, hogy nem egy hotel.

A zuhanyzojuk, vecejuk jo volt, illetve a csomaghoz ingyen korlatlan italfogyasztas is jart, a kis dobozka is kenyelmes volt, csakhogy ugye felul nincs zart teteje a dobozkanak, igy hiaba nemdohanyzo az en dobozkam, ha egy kicsivel messzebb vki dohanyzik, az valamennyire beerzodik. Hogy ezt kikuszoboljek, megy az elszivo ejjel-nappal, ami zajos, illetve hogy mindenki tudjon ejjel is kozlekedni, van egy enyhe feny, tehat aludni csak a „szemfedommel” tudtam, meg zene mellett. De azert turheto volt.

Reggel 7-kor keltem, pontosabban kicsit elobb, hogy het korul mar elinduljak. Elozo nap vettem egy melonpant (innen, miutan bejelentkeztel, nem szabad kimenned. Nekik vannak kajaik, csak marha dragak), illetve az ingyenes fogyasztassal tudtam inni forro teat is. Osszepakoltam es elindultam, amikor kimentem, latom, esik az eso. Amugy epp akkor virradt, meg nem is volt teljesen vilagos. Na felhuztam az ernyomet, de az mar eddig is teljesen tropara volt menve (az eros szel miatt), na a mai szel megadta neki a kegyelemdofest. Kozben egy kicsit a cipom is beazott, az, amelyikrol azt hittem, hogy nem azik be, szoval majd egz cipot is be kell ujitani. Na de meg a beazasok, atazasok elott-kozben megneztem a ket buddhista templomot, a Kofukudzsit es a Szofukudzsit – most meg nem mondom, melyik mirol hires, majd utolag kiegeszitem ^^” Annyiban jo volt, hogy koran mentem, hogy a templomok mar nyitva voltak, de a jegyado bodeban meg nem volt senki, igy a ket templommal sporoltam 600 jent (amit aztan ernyore kolthettem…). Ahogy setalok le a templomoktol a Szemuveg-hid kornyeken (ez a hid azt hiszem, arrol hires, hogy epsegben maradt az atombombatamadas utan is, ez a legregebbi ilyen szemuveg alaku hid), egyszer csak meglattam egy erdekes madarat a folyoban egy kovon, na elkezdtem lefenykepezni, le is kaptam ugyesen. Aztan megyek tovabb, keresem az addig a kezemben levo „programot”, rajta a terkepekkel, latnivalok sorrendjevel, az esti vonatok idopontjaval, atszallasokkal – nincs sehol. Na a fenebe, biztos elhagytam, a latnivalokat meg csak-csak tudom, de hogy fogom tudni az esti vonatokat? Gyorsan visszafordultam, es az egyik hid menten megtalaltam a papiromat a foldon, ott ejtettem el. Megkonnyebbulve indultam Dedzsima fele.

Nem tudom, mit neztem felre, de mentem, mentem, utkozben egy kombiniben vettem ernyot, mentem, egyszer csak azt latom, hogy a tablak mar a Glover Gardent reklamozzak, hoppa, az Dedzsimatol messze van, jottem ra. Visszafordultam, kiderult, hogy Dedzsima bejarata ott volt par lepesre a kombinitol. DE meg igy is boven idoben voltam a napi tervvel! Bementem Dedzsimara, ugyebar annak idejen ez volt az a sziget, ahol a holland kereskedok tartozkodhattak. Nezem az erdekes epulteket, egyszer csak eszreveszem, hogy megint nincs meg a kis papirom! Hat mondom ilyen nincsen, vegigrohanok vissza egesz Dedzsiman, a bejaratnal megint ott hevert a foldon a papirom… Ekkorra mar elegge azott-gyurott allapotban volt 😀 De a lenyeg, hogy nem veszett el, tobbet mar aznap nem hagytam el. Dedzsima amugy nagyon erdekes volt, csak hat ez az egesz utanzat, ez igy eredetiben nem maradt fenn…

Dedzsima utan a kinai negyedet neztem meg, majd a Holland-lejtot. Innen pedig a Konfuciusz-szentelyhez mentem, ez is nagyon szep volt (meg ugye kulonleges, Japanban kinai templom). Kovetkezonek az Oura katolikus templom jott, majd pedig a Glover Garden. A Glover Gardenben nyugati stilusu epuletek vannak (eredetiek!), korabeli berendezessel, annak idejen britek(?) laktak itt. Ez tetszett ma talan a leginkabb.

A Glover Garden utan vettem egy kaszuterat, amit most keszulok megenni, majd lementem a partra, es a tengerpart mellett, a kikotonel setaltam vissza Dedzsimaig. Itt felszalltam a helyi villamosra (ez ritka Japanban), ami csak 120 jen, es ugyanugy mukodik, mint a busz: felszallsz hatul, majd leszallaskor elol bedobod a penzt (mert hogy ezek ilyen egy kocsis villamosok). A villamossal a bekeparkig mentem, ahol all egy nagy bekeszobor: az egesz az atombomba becsapodasanak hipocentrumatol (magyarul is ez a szo ra?) nehany meterre van. A bekepark utan az Urakami katedralist neztem meg, ami a robbanasban annak idejen elpusztult, de helyreallitottak, olyan, mint regen. Ezutan pedig az Atombomba muzeumot neztem meg. Nagyon megrazo es elgondolkodtato elmeny, sugaroztak az egyik teremben egy filmet is, az is erdekes es szinten megrazo volt… Szornyu dolgok tortentek annak idejen.

A muzeum utan visszavillamosoztam a kozpontba, kajaltam, illetve eltoltottem az idot az indulasig. Majd a Nagaszaki allomasra mentem, ahol varni kellett, aztan a Szeisun 18 kippu elso jegyet felhasznalva felszalltam az elso vonatra. Ezzel kb. ket orat utaztam, ez ilyen metroszeru, egymassal szemben ket sor szek jellegu vonat volt, egy allomasnak teljesen kiurult es megtelt iskolasokkal, majd egy kovetkezo megallonal az iskolasok is leszalltak, es ketten-harman maradtunk (volt, hogy egyedul). Ja es a kalauz megnezte a jegyemet! Japanban eloszor, soha nem szoktak kerni a vonaton, csak ugye a kapunal… 20 ora korul kellett atszallnom a vegallomasnak, Hizenjamagucsinal egy masik vonatra, ez mar vonatszeru jargany volt, itt ujra tobben voltak… Elgondolkodtam ismet, milyen durva itt iskolasnak lenni… egy csapat egyenruhas gyerek (talan felso kozepiskolasok lehettek) meg az elso vonatra szallt fel egy megallonal olyan fel 7 korul… ekkor fejezhettek be a sulit, pontosabban inkabb talan a dzsukut, az elokeszitot. Atszalltak a masik vonatra is, es olyan fel 9 korul szalltak le… na ugye es ha meg setalni is kell haza, akkor olyan 9, mire hazaernek, es reggel megint 2 ora ut befele… durva. Szoval mentem ezzel a masik vonattal, ez a vegallomasnak, Toszunal atszalltam a harmadik vonatra 9 ora korul (mindig megkerdeztem a kalauzt, hogy melyik vaganyhoz kell menjek atszallni, mert ugye ez nem egy oszakai Hankju vonat, hogy jon ot perc mulva a masik, ha itt elrontom, akkor kesz, nem erek ide). Na ez mar rendes vonatnak nezett ki, es mozgathato volt a tamlaja elore-hatra (tehat hogy menetirannyal megegyezo vagy ellentetes oldalon uljunk). A masodik vonatnal gondolkodtam azon, hogy most valahol a hegyek kozott, a vilag vegen lehetunk, kinezve az ablakon alig volt valami vilagitas, alig szalltak fel es le… egy-ket tabla, amin a telepules neve volt, az is olyan regi, megkopott volt, egyaltalan nem „japanos” 😀 Meg Szaga megye szekhelye, Szaga varos megalloja is nagyon videkiesnek hatott…

Ellenben Fukuoka, azaz Hakata, mert az allomast Hakatanak hivjak (regen ket kulon varos volt), na az aztan nyuzsog… talan az oszakai Umeda allomashoz lehet hasonlitani… Kint gyonyoruszep feldiszitett fak voltak, es az utak menten is feheren ragyogtak a fak, talan ez az egyszeru diszites meg szebb is, mint a kobei diszkivilagitas… Sajnos ezekrol a kepeket telefonnal csinaltam, azt meg itt nem tudom csatlakoztatni, szoval majd utolag fogom felrakni oket… Itt is elkezdett esni az eso (ja, Nagaszakiban aztan abbamaradt reggel), es olyan szel lett, pontosabban egy-ket szellokes, hogy alig birtam tartani az ernyomet. Kozben ugye nezegettem a kis cetlimet, hogy hova kell menni a szallashoz. Kiderult, hogy ahol a szallasom, a kapszulahotel van, az a helyi piroslampas, vagyis inkabb nevezzuk ugy, vigalmi negyed, tele kajaldakkal, barokkal, felnott szorakozohelyekkel, becsipettnek tuno oltonyos szalarimenekkel, fiatal kivakolt csajszikkal (talan csak partiarcok, talan hivatasosak?), a kocsmakba invitalo emberkekkel… szoval zajlik az elet. Ez ugye nem az en vilagom, szoval igyekeztem gyorsan a szallashoz erni – mondjuk itt meg mindig kevesbe feltem (kabe semennyire), mint Budapesten sotetben barhol… Meg is talaltam a szallast, egy epulet hetedik-nyolcadik emeleten van. Bejelentkeztem, fizettem, megkaptam a kulcsomat a szekrenyhez es a ciposszekrenyhez, majd zuhanyozni mentem, most pedig az egyik nyilvanos geprol irok. (Itt bent amugy egyaltalan nem erzodik, hogy kint micsoda elet van.) Ez sokkal kenyelmesebbnek tunik a netcafenal (hat ugye az ara is draga), meg nem is az az igazi kapszula, mint a kepeken, na de majd az en kepeimen meglatjatok. En is most befejezem az irast, es megyek a kapszulamba 🙂 Holnap pedig felfedezem Fukuokat, majd keso delutan ujabb kb. negyoras vonatozassal erek Oitaba! 🙂