Kjúsúi kirándulás,  Napi beszámoló

[91. NAP] A nagy kjusui korut, 6. resz – Kagosima, tortenelmi helyek, Szakuradzsima (vulkan), tenger es meg sok mas! Kepek!

Ma Kagosimat jartam be, a Meidzsi-restauraciohoz vezeto tortenelmi folyamatok egyik kulcsfontossagu helyszinet, Acu hercegno (azonos cimmel futott egy taiga dorama evekkel ezelott az NHK-n es tavaly a magyar M1 csatornan, irtam egy cikket is rola anno a Mondoba) szulofoldjet. Gyonyoruszep es nagyon erdekes varos!

Na de kezdjuk az elejen! A netcafe nem volt most annyira rossz, bar itt is horkoltak, de nem annyira, szoval jobban lehetett aludni, bar a zenet azert itt is bedugtam a fulembe. Hiaba, en a legaprobb monoton zaj mellett sem tudok elaludni (kiveve, ha pl. faradt vagyok, es meg a teve, vagy beszelgetnek mellettem, de az mas, az nem horkolas :D). A lenyeg, hogy reggel het korul keltem, eredetileg 7-kor mar indultam volna, de megneztem a neten, mikor lesz a napfelkelte, es mivel azt negyed nyolcra irtak, gondoltam, nincs ertelme hamarabb elindulni. Osszeszedelodzkottem tehat, es utnak indultam.

Villamosra szalltam, hogy meggyorsitsam az utamat (itt is olyan kis cuki egy kocsis villamosok vannak, mint Nagaszakiban – amugy is ki akartam probalni egyszer itt is egyet), ehelyett elkavarodtam, mivel az utitervemre utolag rafirkalt modositasok kozul rosszat neztem, es mas allomasnal szalltam le. Mondjuk nem a varos vegen, hanem egy-ket allomassal odebb, szoval hamar visszakeveredtem, csak egy par percet elvett ez a kozjatek az idombol. Hogy miert volt fontos minden perc? Azert, mert 1) sotetedes es 2) zaras elott minden szamomra lenyeges dolgot meg akartam nezni. Ami necces volt mar a terv szerint is, hogy a delutan ot orai zaras elott visszaerek-e a Meidzsi-restauracio muzeumaba, amit meg szerettem volna nezni (de amikor reggel arra jartam, meg nem volt nyitva). Hat sajnos ez az egy nem sikerult, de helyettesitettem egy onszenlatogatassal Szakuradzsiman 🙂 Na de ne rohanjunk ennyire elore! Szoval megtalatam az eredetileg megcelzott utat, es megneztem Okubo Tosimicsi,  majd az Angliaba tanulni kuldott diakok szobrat (hatterinfok, mint mondtam, kesobb jonnek reszletesen, ld. az infot a poszt vegen!), majd pedig vegigmentem a Meidzsi-restauracio setanyan, ahol regi szamuraj haz, Szaigo Takamori gyerekkoranak helyszine stb. volt lathato.

Tovabbhaladtam, es utba ejtettem Xaveri Szent Ferenc emlekmuvet. Amugy egyeb “kisebb” szobrok is vannak szerteszet a varosban, pl. utkeresztezodeseknel,  mindenhol irjak, kik lathatok rajta, meg meg sok mindent kapcsolnak a torihez, pl. volt tortenelmes automata is, a csatornafedokon is Szacuma-cimer van stb. Szoval Xaveri utan kovetkezett Komacu Tatevaki szobra (ugyebar az Acu hercegnoben o volt a hercegno jo baratja, akivel mindig got jatszottak), majd Szaigo Takamori nagy szobra. Ujabb szobrok, megpedig a harom legjelentosebb Simazu-nagyur (Nariakira, Hiszamicu es Tadajosi) szobrai, illetve a dzsindzsa, amelyet Nariakira nagyurnak szenteltek.

Ezutan felsetaltam a Sirojama kilatohoz, ez egy kilometeres hegyi osveny volt, igy az utolso nap mar eleg nehez volt megtenni a gyalogutakat, a vallamat huzta a naprol napra nehezebb taska, a labaim is faradtak, szoval most ha hazamegyek, nem mozdulok ki szerintem sehova 😀 De megerte, felertem a kilatohoz, es elem tarult a Szakuradzsima es egesz Kagosima kepe… Nagyon szep volt! Lefele a kilatotol a masik utvonalon jottem, ahol utba ejtettem a 13 kobuddhat, majd Szaigo barlangjat, ahol a polgarhaboru alatt bujkalt. A barlangnal bementem egy boltba, hogy omijaget vegyek a sidoszenszeiemnek (itt utazasok alkalmaval, miutan hazajon az ember, szokas a “felettesenek” ilyen kis dobozban levo, a helyi izesitesu vagy a helyi nevezetessegek alakjat olto edesseget vinni, en ugy vettem eszre, hogy a rjugakuszeiek kozul sokan vittek a sidoszenszeiuknek az Ama no Hasidate-i kirandulasrol, en nem vittem, mert nem gondoltam, hogy kellett volna, na most mindesetre viszek, es akkor nincs gond ^^). Szoval ott beszedbe elegyedtem a fogatlan eladonenivel, aki persze egybol megkerdezte, hogy honnan jottem (persze ezt ugy, hogy “Amerikabol jott?” – “Nem, Magyarorszagrol, Europabol.” – “Aaa,  Magyarorszagrol…!”<– ez jelenti azt, hogy fogalma sincs arrol, hol van Magyarorszag XD), meg hogy hol tanultam japanul stb.-stb. Nos a diskurzus vegen aztan nem vettem semmit, mert eleg gagyi dolgok voltak ^^””

Lefele jovet a hegyrol aztan az egyik informacios tabla elott beszelgetett egy biciklis ember egy “Kagoshima guide” kabatos nenivel, en meg meg akartam nezni a tablat, ugyhogy odaalltam mellejuk. Na o volt az elso, aki azzal kezdte, hogy “Tud japanul?”. Mondom, igen, erre o magyarazott sok tortelelmi infot, mondtam egy-ket dologrol, hogy ezt tudom, meg hogy ez ugye volt az Acu hercegno doramaban is, aztan ok is megkerdeztek, honnan jottem, mit tanulok stb., ok nem probaltak meg angolozni, tok jo volt 🙂

A kis beszelgetes utan a Reimeikanhoz, a helyi megyei muzeumhoz mentem, ami a volt var helyen epult. Kozben lefenykepezkedtem Tensoin, azaz Acu hercegno szobraval. A muzeumban is sok erdekes dolog volt, csak ugye alaposan nem tudtam minden egyes dolgot megnezni, mert szoritott az ido… A foldszinten viszont jopofa volt, ki voltak rakva Acu hercegno kimonoi meg az ohako, amiben hurcibaltak ide-oda… Nem volt vilagos, hogy ezek most az eredetiek-e, ugyhogy megkerdeztem, es kiderult, hogy nem, ezek csak a doramaban hasznalt dolgok ^^” Azert igy is erdekes volt. Tovabbhaladtam, megneztem a lott lyukakat a varfalon, amelyek a Szeinan-polgarhaborubol maradtak fenn, majd a part menten folytattam utamat. Megneztem az Isibasit (kohid), amit elpakoltak az eredeti helyerol, illetve itt volt Togo Heihacsiro admiralis szobra is (ezt elfelejtettem lefenykepezni 🙁 ), majd Xaveri Szt. Ferenc partraszallasanak helyet neztem meg, csak elotte kicsit elkavarodtam, es igy ujabb fontos percek vesztek karba. Ja! Utkozben ide taltaltam egy curryst, na mondom ki tudja, lesz-e mas kajalasi lehetoseg kesobb, szoval ettem egy curryt.

Ujabb hosszu seta utan elertem kovetkezo celomat, az Idzsinkant, egy korabeli rezidenciat, ahol kulfoldiek tartozkodtak (na most lehet, hogy hulyeseget irtam, majd utananezek). Itt a szemben levo hazon nagy sarga alapu felirat hirdette: “Nemet a vilagoroksegre!”. Meg is kerdeztem a jegyarust, mi ez a kiiras, azt mondta, hogy az illeto azert nem szeretne, hogy az Idzinkan a vilagorokseg resze legyen, mert akkor ot elkoltoztetnek abbol a hazbol. Az Idzsinkan utan a Szeiganent neztem meg, ez is egy Simazu-rezidencia volt, nagy kerttel, parkkal. Itt is forgattak jeleneteket az Acu hercegnohoz. Nagyon szep hely volt ez is, de ezt inkabb a kepeken kell megnezni. A bejaratnal egy noci elkezdte magyarazni, hogy “ju kjan bjizitto za gaden” stb., mondom “Mondja japanul, kerem, mert nem tudok jol angulul” XDDDDDD Ja jol van, azt mondja, csak o epp tanul angolul, es gyakorolt 😀 Szegeny, elrontottam a gyakorlasat, de azzal az angol kiejtessel nem ertettem volna meg semmit ^^”””””

Mindezek utan a “macsimeguri busszal” (varosjaro busz) visszamentem a szakuradzsimai kompig, hogy kozelebbrol is megnezzem a Kagosima jelkepenek szamito, jelenleg is mukodo vulkant (a kepeken latszik, ahogy pofekeli ki a hamut). Tehat a komppal atmentem a szigetre (ami igazabol most mar nem is sziget, mert a legutobbi nagy vulkankitoreskor a kiomlo lava osszekototte a szigetet a tulso parttal), kozben pedig a Szakuradzsimarol szolo pamfletet nezve kitalaltam, hogy berelek egy biciklit, es azzal megyek el a kilatohoz, mert eleg messze van. Csakhogy ugye a taska nehez, szoval zacskoba kiszedtem a fontosabb dolgaimat, a taskat pedig bezartam a kompallomasnal levo szekrenybe (hogy van magyarul a rokka = locker?). Itt sporolhattam volna 300 jent, mert hogy valaki bedobta az osszeget, majd nem hasznalta fel a szekreny zarasara. Igy hat a kijelzon a bedobando osszegnel 0 jen allt. Be is pakoltam, de nem hittem el, hogy tenyleg 0 jenbe fog ez kerulni, azt hittem, elromlott es nem zar, szoval bezartam, majd kinyitottam… a szamlalo felugrott300 jenre, szoval az ujrazarashoz fizethettem 😀 Hat igen, elcsesztem 😀 Na szoval a bicikli. Ujabb fogatlan neni, mondom, biciklit kolcsonoznek, mondja, jo, de hova mennek. Mondom, a Junohira kilatohoz. Azt mondja, azt nem ajanlja, mert fenn van a hegyen (utolag igaza volt, oda tenyleg nehez lett volna feltekerni). Elmagyarazta a buszokat, meg en is neztem a pamfletemet, szoval vegul arra a megegyezesre jutottunk, hogy megsem berelek biciklit 😀 Helyette gyalog elmentem a kozelebbi kilatohoz, majd ott harom macska tarsasagaban bevartam a kis turistabuszt, ami a kikototol az erkezesemet koveto egy ora mulva indult volna, es azzal mentem tovabb. Ez a kis busz a fontosabb allomasoknal 5/7/15 percre megall, hogy mindenki korbe tudjon nezni, ehhez a legjobban egy 500 jenes “egesz napos” jegy eri meg. A buszvezeto egyik megallonal meg is szamolta az utasokat, mert eszrevette, hogy az indulasra nem ert vissza valaki (pedig ez nem ilyen csoportos kirandulas, hanem egy sima busz :D). Vissaszaladt a sofor megkeresni azt az embert a kilatoban, nem talalta, mondta, biztos megvarja a naplementet, mert biztos a holdat akarja latni 😀 Szoval ezzel a busszal mentem korbe Szakuradzsiman, az 500 jenes jegy pedig kedvezmenyt biztositott a komphoz es egy a kikoto kozeleben levo onszenhez is. Na mondom most ha mar ezzel a buszozassal ugyis lekestem a Meidzsi-restauracio muzeumat, akkor megyek az onszenbe! Meg is talaltam, nagyon kellemes, forro vize volt (csak ugye annyira forro, hogy tiz percnel tobbet nemigen lehetett bent tolteni). Mondjuk a sok pucer japan kicsit fura szemmel nezett az egyetlen pucer gaidzsinra, elvileg egy videki megyeben, egy szigeten levo japan stilusu furdorol volt szo XD De jo volt annyi cipekedes utan a termalviz. A furdo utan visszamentem a komphoz, azzal pedig vissza a varosba. A kompon az NHK ment egy erdekes riporttal egy enekesnorol (japan), aki katolikus egyhazi enekeket tanult latinul, gondoltam, tok jo lenne, ha tudnek fogni legalabb egy japan adot, jo lenne hallottszoveg-ertes gyakorlasahoz. Szoval visszaertem a varosba, beultem egy Szukijaba kajalni, majd visszajottem a tegnapi netcafeba, ahol ugyanazt a boxot kaptam, mint tegnap 🙂 Holnap hajnalban kelek, elmegyek a Kagosima kozponti vasutallomasra, ahonnan a repteri busz indul, majd 8:55-kor elrepulok Oszaka fele. A repulout egy ora, de utana tobb mint egy ora lesz hazajutni a hegyre Minoba ^^

galériaA hatterinfokkal kapcsolatban! Tobbszor igertem, hogy majd leirom, melyik helyhez pontosan mi is fuzodik, ezt meg is fogom tenni. A terveim szerint holnap vagy holnaputan, miutan hazaertem, lesz egy raadas-poszt a kjusui utrol, itt fogom osszeszedni a megtekintett nevezetessegekhez fuzodo fontosabb infokat is! Tehat A nagy kjusui korut poszt-sorozt utolso resze holnap (vagy holnaputan) kovetkezik!

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás